Szárnyas Fejvadász hetünk második, de nem utolsó állomásához érve úgy gondoltam, hogy az 1982-es alkotás folytatását hoznám el nektek. A filmmel kapcsolatos viszonyomról annyit, hogy a cikk írásához néztem meg először, sosem volt rá alkalmam igazából, bár tudtam, hogy létezik.

A filmet Dennis Villeneuve rendezte, és szerintem egész remek munkát végzett. Nagyon jól sikerült visszaadnia azt a cyberpunk világot, amit Philip K. Dick anno megálmodott, sőt, megkockáztatom, látványvilágában inkább hasonlít a könyvben leírtakhoz, mint akár az első film. Itt van por, van „szuvat” és van kilátástalanság.

Igazi keverék kutya ez, mert zeneiségében meg visszaköszönnek Vangelis dallamai, holott Hans Zimmer a zenei felelőse. Zimmer zenéit pedig nagyon szeretem.

A fő cselekményszála a Ryan Gosling által alakított K detektív körül forog, aki akaratlanul is belecsöppen egy világrengető felfedezésbe. Ugyanis egy kiiktatott android háza táján egy rejtélyes ládát talál, amiben egy szülés közben meghalt nő csontváza pihen.

A laborvizsgálatok megállapítják, hogy a nő android volt, ami nem annyira jó hír, ugyanis a mesterséges és az „igazi” közötti határvonal elmosódása egy polgárháborúhoz vezethetne, amiben a rendőrség nem annyira érdekelt.

K detektív, aki maga is replikáns, nyakába veszi a lábait, és nyomozni kezd: ki a rejtélyes replikáns nő, aki gyereket szült? Mi történt a gyerekkel? A nyomok egy emberhez vezetnek végül, aki nem más, mint Rick Deckard…

Szokásomhoz híven nem szeretnék semmilyen poént lelőni a filmről, mert aki még nem látta, annak új, hiába telt el a bemutató óta majd’ öt év.

Annyit elárulok, hogy a film rengeteg fordulatban bővelkedik, talán eggyel-kettővel több is van belőle a kelleténél.

Igazából annak ellenére, hogy a film a határok elmosását kívánja előtérbe helyezni „a mi az ember?” kérdésében, mégis valahogy sikerült az androidokat nagyon távolinak ábrázolnia. Itt főleg az zavart, hogy a replikánsok Nexus akárhanyadik verziója szerintem hidegebb, mint elődei voltak, holott éppen az volt a cél, hogy minél emberibbet alkossanak. Úgy tűnik, ez a célkitűzés 2049-re elhalt.

A film majd’ három órás játékideje kicsit soknak bizonyult nekem. Sok a csöndes-nyugodt jelenet, ahol alig hangzik el bármi is. Ryan Gosling jól hozza ezt a komoly, halk szavú alakot, de lehet már túl jól is.

Ana De Armas szerepére kitérnék, ami a 2013-as Her (A Nő) című filmből ismert mesterséges intelligencia, Samantha átemelése a Blade Runner világába, annyi különbséggel, hogy itt vizuálisan is megjelenik a nő, hála istennek. Kicsit zavart, hogy ezeket a jeleneteket már láttam abban a filmben, és még a prostituáltas „beleköltözős” jelenetet is lenyúlták onnan. Hát mit ne mondjak.

Jaj, megint megérkezett a fikázós énem, ezért elnézést kérek. Összességében a film teljesen élvezhető volt, bár több logikai bukfencet tartalmaz, és lopott jelenetet, ötletet is láthattunk benne.

Nézzétek meg a Her-t (magyarul: A Nő), marha jó kis romantikus film az a mesterséges intelligencia és az ember viszonyáról, a virtuális világ térnyeréséről.

Azért ha van kedvetek, a Szárnyas Fejvadász 2049-et is megnézhetitek, mert annyira nem rossz cucc ez.

Bélu voltam. Sziasztok!