Stjepan Sejic képregényei szépek. Ezen kívül nem sok jót tudok róluk elmondani. Nem értem, miért próbálkozok mindig a képregényeivel, de az én hibám. Nem tetszenek. Nincs ez sajnos másként a Death Vigillel, másnéven Virrasztókkal sem, ami itthon sorszámozottan került kiadásra a Fumax Kiadónál.

A kiadó ismételten remek munkát végzett. A szokásos minőségben kapjuk a képregényt, szép, nagy alapú, kemény kötésben, kiváló minőségben.

A Death Vigil képregény főszereplői az ősz hajú, a Kaszás munkáját segítő szupererejű holtak. A Kaszás (Bernie), ez a gyönyörű, szintén ősz hajó néhány ezeréves fruska küldetése, hogy csapatával védelmezze a világunkat az izéktől… a másik univerzumbéli, tehát nyilvánvalóan gonosz démonoktól.

A virrasztók a Fátyolnak nevezett, teret és dimenziókat elválasztó izén keresztül tudnak ide-oda utazgatni a Földön, és ebből ered a képességük is. Minden Virrasztó, feltámadása alkalmával egy-egy fátyoltépőt kap ajándékba a kaszától, ezzel különleges képességekre tesznek szert.

Van itt draugr-okat megidéző Ásó, gondolatolvasó és térkapukat nyitogató Penna, de a leghatalmasabb fátyoltépő maga a Kasza, ami még a Godzillát is félbe tudja hasítani. A virrasztók ellenségei a démonok meg a szolgáik, a magukat nekromantáknak nevező, mindenféle pecsétekkel sátánizáló ürgék.

Összességében nem is lett volna baj a képregénnyel, az elején. Nagyon szépek a rajzai, Stjepan Sejic tud, az biztos. Érdekes ez a vegyesnek tűnő technika, a photoshoppal ízlésesen felpimpelt rajzok. Kár, hogy Sejic nem tud rendes történetet, vagy lezárást írni.

A képregény minden fordulatot egy-egy árulásra épít, ami a végére már elég unalmas. Viszont vannak benne óriás szörnyek, amiket szeretek, meg egy fehér holló, ami allosaurussá tud változni, meg egy kislány, aki ősi teremtménnyé, aminek a puszta látványát sem bírja ki az ember elméje. A szörnyek is marha jól néznek ki a képregényben.

Ahogy haladok a cikk vége felé, egyre jobbnak érzem ezt a képregényt. Az biztos, hogy átgondolom, hogy van ez annyira szép, hogy fenntartsam a polcon.

Az biztos, hogy cseppet sem unalmas darab, és a rajzok tényleg nagyon szépek. A történet eredetiségét meg hagyjuk. Ilyet már valahol olvastam (az Őrség sorozatban a Homálynak nevezett, több valóságot átfogó közeg volt, amire ez a Fátyolizé erőteljesen hajaz. Ha bárkit érdekel az urban fantasy stílus vámpírokkal, varázslókkal, mindenféle jósággal, ajánlom figyelmetekbe Szergej Lukjanyenko Őrség sorozatának első négy könyvét – Éjszakai, Nappali, Alkonyi és Utolsó – a többi felejtős).

Hát lehet egy próbát megér ez a Death Vigil. Én senkit nem fogok lebeszélni róla. Magamat sem talán, de még átgondolom.