Egyszerű ember vagyok. Jön egy új 5panels kiadvány - várok. Jön még egy - akkor már rendelek. Most sem volt ez másképp, így egyszerre érkezett a két c-betűs képregény, ami mindkét esetben k. Castitas és Coven. Míg a Coven 17 szerző műve, a Castitas kizárólag egy író és rajzoló munkája.
Szeretném azt remélni, hogy az itthoni képregényesek (olvasók, rajongók, kiadók, írók, rajzolók stb.) köreiben szinte mindenki ismeri Koska Zoltán nevét. Csak annyit említek, hogy többszörös Alfabéta-díj nyertes és jelölt, egyedi és megismételhetetlen stílussal. Nem mindent, de azért elég sok mindent olvastam tőle. Nemrég jött a Castitas (ejtsd: kásztitász, csak lágyabb az á), aminek nem olvastam utána, "vakon" bízom a Koska képregényekben. A cím alapján lehet akár lovagregény is (ez volt az első gondolatom), mivel a szó jelentése tisztaság, erény, szüzesség. A régi filmekben a lovagok asszonyait mindig erényövvel látták el, bizalmuk jeléül, nekem ez volt az első találkozásom az erény szóval. De itt nem erről van szó. Egy igazi slice of life, szeletke egy életből. Témája a tisztaság megőrzése a házasság előtt, ami nem is annyira egyszerű, mert a hormonok túltengenek, az érzelmek elszabadulnak, viszont a lemondás és az áldozat nem annyira egyszerű.
Na de... Szokásunktól eltérően most nem egy ajánlót írunk, hanem felteszünk pár kérdést az alkotónak. Most így próbálunk közelebb kerülni a műhöz, mert... érdemes! :)
Hétköznap Geekságok: A szokásos: köszönjük, hogy elfogadtad a megkeresésünk! De rögtön bele is vágnék. :) Ahogy a „Lyolyabi és Rizmiráng”, a „Castitas” is különleges kiadvány. A megjelenése nem a szokásos csilivili, műnyomóra vetett sok festék. Nem vagyok nyomdász, de ha nem tévedek, ez a Riso-féle technika. A választás melyik oldalról jött? A kevés szín az alapkoncepció, ezért esett erre a választás? Esetleg fordítva, a nyomdához igazítva? Vagy a környezettudatosságból is fakad a döntés?
Koska Zoltán: Hát, igazából a Lyolyabinál azért gondoltam, hogy valamiképpen pótoljam a színezését a képregénynek. Kedvem és időm már nem nagyon volt színezni, de nem akartam szürkeárnyalatosba kinyomtatni, mert az ilyen ifjúságibb jellegű kiadványnál kicsit unalmas lenne. Közben elkezdtem bejárni rendszeresen egy riso-műhelybe (Sebesvári Somához, aki az Ukkmukkfukk Zinefeszt egyik szervezője és a BpZines kiadója) és gondoltam ki lehetne próbálni ezt a nyomtatási módot. A Castitasnál pedig már egy fokkal jobban megértettem, hogyan működik ez a fajta nyomtatás, és ott ezt a kétszínnyomást akartam kipróbálni.
Már hallottam, hogy ez egy környezettudatosabb nyomtatási mód, ami amúgy tényleg jó szempont. Bár már kicsit nehéz úgy „igazán” környezettudatosnak lenni.
HG: Maradunk a „vagy” jellegű kérdéseknél. Gyakran találkozunk zenével, zeneszöveggel, filmrészletekkel a képregényeidben. Eleve ezek adják az ihletet vagy alkotás közben bukkannak fel? Írás, rajzolás közben is mennek a háttérben ezek a zenék, így szépen átfolynak a papírra is?
KZ: Ja, fura, hogy mennyi zeneszöveget teszek bele a képregényeimbe, pedig nem nagyon tartom magam muzikális embernek. Ha írok, rajzolok, sokszor nem is hallgatok semmit, mert akkor nem tudok gondolkodni. Amikor pedig monotonabb rajzos munkákat csinálok, akkor zenét csak nagyon ritkán hallgatok, inkább videós filmkritikákat vagy képregényelemzéseket. Van pár ilyen csatorna, amit követek Youtube-on. Talán azért rakok bele ilyeneket, mert nagyon elmerülök így a popkultúrában. De szerintem azért is idézek olyan sok helyről, mert jobban kifejezi azt a gondolatot, amit szeretnék. Remélem nem csak azért, mert menőzni szeretnék, hogy én miket ismerek. Máskor meg csak pusztán poénból idézgetek.
HG: Ha az utóbbi időszakot nézzük, és a már említett nyomdai hasonlóságot, ez most egy ilyen korszak? A Castitas esetében nagyon éreztem a színeket, a Lyolyabi és Rizmiráng kötetben nem mindig. Van mögötte szimbolisztika, plusz érzés?
KZ: Igazából most csak így kipróbáltam ezt a nyomtatási módot. A Castitasnál az is közrejátszott, hogy végre vettem egy átvilágítós táblát, amivel több rétegen is ki tudtam húzni egy oldalt, és kipróbáltam milyen, amikor két rajzos rétegből áll össze a kész képregény előbb a monitoron, aztán nyomtatásban. Max. annyi jelentést gondoltam, hogy pl. a Mocsársziget c. lyolyabis epizód azért legyen zöld, mert növényvilágban játszódik, a Castitas végén meg azért jön be egy harmadik szín, mert az így feldobja a történet végére a hangulatot.
HG: És a személyes ihletés? A gyerekkori kalandok, csalódások, élmények gyerekfejjel mindig nagyobbnak hatnak, majd visszanézve rájuk csak hétköznapi helyzeteket látunk. Viszont az utóbbi képregényeid úgy ábrázolnak, mintha a gyerekkori, felnagyított világban lennénk. Szóval: nagyon merítenek ezek a témák a saját (vagy család, barátok, ismerősök) életéből?
KZ: Igen, eléggé sok élményt pakolok bele mindig a képregényeimbe, szerintem saját ötleteim már alig vannak... De legalább így kicsit hitelesebbnek érzem a történetet, és talán úgy nem hat klisésnek a sztori. Bár azért sokszor van, hogy egy-két ordas közhely mégis becsúszik.
Nálam mintha fordítva lenne: visszaemlékezve a fiatalkori dolgaimra mai fejjel már sokkal súlyosabbnak és megbocsáthatatlannak tűnnek. Nagyon bánom sokszor, milyen hülyeségeket csináltam, mennyi embert megbántottam már. Sőt, a Castitasnál lehet már túlzásba is estem a személyességgel, lehet rossz színben tüntettem fel magamat vagy másokat. Legalábbis az eddigi reakciók alapján úgy jött le. Kicsit meg is bántam, hogy megcsináltam, de mostmár mindegy. Talán lesz olyan, aki hasonló élményeken esett át és annak jó lesz ezt olvasni. Igazából ez lenne cél.
HG: Számokról kérdezhetünk? Nagyságrendileg hány példányban jelentek meg a kisebb kiadványaid? Milyen tempóban fogynak? Illetve, hogy kikerüljünk ebből a körből: tervek a jövőt tekintve, van-e valami folyamatban, ami nem nagyon titkos?
KZ: 100-150 példányba szoktam mindig kihozni mindent. Annak kb. a fele el szokott menni fél éven belül és úgy az ára is visszajön. Aztán így rendezvényenként lassan elfogyogat, vagy marad még olyan 10-20 példány dobozokban.
Ja, tervek mindig vannak a jövőt illetően, titkolózni nem nagyon tudok. Akarom folytatni a Lylolyabi és Rizmirángot még két kötettel, a vége nemrég tök jól körvonalazódott előttem. Meg A titkos társaság folyatásából is elkészült jópár oldal, csak azt egybe szeretném kihozni, de mindig közbejön valami, mielőtt még a végére érnék...
HG: Nincs más hátra: köszönjük a lehetőséget, a válaszokat, az időd. És természetesen: sok sikert a továbbiakban, várjuk a következő képregényeket!
