Nem bírtam sokáig, el kellett olvasnom a harmadik Diabolik Extra kötetet. Ami tulajdonképpen az első. Pár héttel ezelőtt már volt róla szó, a most hatvanéves Diabolik legelső története jelent meg magyarul is. A csavar benne az, hogy a tényleges első kötethez képest ez egy felújított, ráncfelvarrt verzió. Az első kiadás óta több változáson is átesett, grafikailag és történetileg is. Így - bár az első sztoriról beszélünk - ez a kötet tulajdonképpen a 2004-es "Il Re del Terrore: il remake" magyar verziója, "A Rémület Királya (remake)". (Ha valami olaszul van leírva, automatikusan úgy olvasom. Az "il remake" a fejemben "il rémáke", nem pedig "rimék". Bocs, megyünk tovább.) A remake ötlete remek (ismét bocs!), így emészthető, vállalható és könnyebben szippantja be az újabb diabolikosokat.
Mindenképp érdemes elolvasni a kötet bevezető szövegét, hogy ne érjen senkit felkészületlenül a dolog. Ugyanis egy jóval nyersebb, gátlástalan karakterrel szembesülünk. A magyarul (eddig, ezelőtt) megismert Diabolik néha szimpatikus, kapott egy jelentős Robin Hood tuningot. Itt ez felejtős. Tipikusan "a cél szentesíti az eszközt" jellegű, bár semmi sem szent. Mivel ismerjük a főszereplőt, mindig várjuk, beleképzeljük őt valaki más bőrébe, bármelyik szereplő helyére. Amikor kicsit majd tisztul a helyzet, akkor rájövünk, mennyire nem volt igazunk. Vagy mégis, de nem úgy. Ami csak azt igazolja, hogy ennyi év távlatából is egy jól megírt képregényt olvashatunk. Még akkor is, ha néha soknak vagy elnyújtottnak érezhetjük a bevezetőt, a kötet elejét. De vegyük figyelembe, hogy itt Diabolik még nem volt, most jött létre, most körvonalazódott. És ahogy egy krimihez illik, egyáltalán nem egy szerethető karakter, és inkább a felügyelőnek drukkolunk. De azért érdekel, hogy mászik ki az aktuális helyzetből, ha egyáltalán.
A kb. 160 oldalas krimi elég nagy terjedelmű ahhoz, hogy mindenre legyen tér és idő. A gazdag családot megcsapja az őrület és a gyilkosság szele. Ráadásul megjelent ez az új bűnöző, aki az ördög maga. Aki nyolc rendőr életéért felel, akit nagyon nehezen elkaptak, aki megszökött a szigorúan őrzött börtönből. Így a nyugalom csak látszólagos, de az sem sokáig. Kincsek örökölhetők, és - kicsit visszatérve az írásom eddigi gondolataira - tudjuk, ez érdekelheti Diabolikot, aki ekkor még nem volt annyira válogatós. Később gyakran az illegálisan szerzett vagy bűnözők által birtokolt földi javak izgatták a fantáziáját, de itt még véletlenül sem. Elég hamar ráérezhetünk, hogy az őrületnek, a félelemnek is más az oka. Nem az ördögöt látom ebben a képregényben, hanem a pókot, amely szövögeti a hálóját, elkábítja és megkötözi azt, akit éppen szükségesnek lát, de ha úgy hozza a helyzet, feláldozza az embereket. Többször úgy tűnik, túl van bonyolítva az egész, nincs értelme. De szépen a helyükre kerülnek a kirakó darabjai, és jönnek az "aha!" pillanatok. Sokkal több ilyen van, mint az "én megmondtam!" momentumokból, és ezért végig izgalmas és kiszámíthatatlan marad.
Elnézést, nem igazán meséltem a történetről, de nem is állt szándékomban. Hiszen megvan az általános recept: Diabolik szemet vet valamilyen nagyon értékes kincsekre, különböző emberek bőrébe bújik, ha szükséges, áldozatok is vannak. Na de az út, a felfedezés, szóval a lényeg! Ezt az örömöt és izgalmat senkitől sem szeretném elvenni. Rajongóknak egy új megközelítés, laikusoknak pedig egy komplex bűnügyi történet. Kétségtelenül kötelező darab.
További képek, egyéb információk: http://www.anagramcomics.hu/diabolik-extra-3/
