
Nem tudtam, hogy mibe vágok bele a Shelly elolvasásával. Néhány rajzot már láthattunk belőle. Egy szép kislány vigyorog a képeken, McFarlane stílusát idézi, azt a stílust, amikor még rajzolt, és nem csak harácsolt a majdnem elkészülő filmjére.
Na de hogy a képregényről is essen néhány szó. A képregény egy szép TPB. Nagyon szépen jönnek át a rajzok ebben a megvalósításban, ezen a szép fényes, vastag papíron. Az átlagoshoz képest dupla vastagságú.
A rajzok tényleg nagyon McFarlanet idézik, de ezt dicséretnek szánom ezúttal is. Egyszerűen nem tudtam elvonatkoztatni ettől. Tényleg nagyon igényesek, kidolgozottak, a hátterekkel is foglalkozott a művész úr.

Igazából az egésznek annyi a mondanivalója az én szemszögemből, hogy minden cselekedetünknek megvannak a következményei, és nincs sors, csak rossz döntések, és azok következményei.
A történetet nem akarom elspoilerezni, ha privátban valakit érdekel, dobjon egy messengert a Geekságoknak, igyekszem hamar válaszolni.
Ezt a képregényt mutogatni, oktatni kellene. A mondanivalója egyfajta általános műveltség kellene, hogy legyen. A rajzstílusa nagyon fogyaszthatóvá teszi ezt az egész, kemény mondanivalót, ami egyesek számára egyértelmű, mások meg nagy ívben leszarják.
Ahogy egy tanult kolléga jegyezte meg a képregényről: „Gyerekek! Elolvastam, ez a komik MEGBASZ!”
Nem is írnék róla többet. Keressétek Machinek Miki oldalát, az McomicArt-ot, meg vegyetek ilyen király képregényeket.
Nézzétek meg a képeket.
Bélu