2007-ben jelent meg először a Fallen Son: Death of Captain America, ami címében lespoilerezi a tartalmát természetesen. Amerika Kapitány elhalálozik, és öt fejezetben olvashatjuk a különböző szuperhősök erre adott reakcióinak történetét.

A Nagy Marvel Képregénygyűjtemény 41. számában olvashatjuk a teljes történetet. Igazából Kapi halálának semmi értelme így utólag, mert a Marvel univerzumban senki nem hal meg igazán, és ez bosszantó. Vagyis Steve Rogers „elvileg” meghalt, aztán két év múlva feltámasztották egy Marvelre jellemző megmagyarázhatatlan fordulattal. Köllött a pénz, na.

De ha magát a képregényt nézzük, az több, mint rendben van. A gyász öt stádiumán keresztül vezeti végig annak feldolgozását. Tagadás, düh, alkudozás, depresszió, elfogadás. A történetet J. Michael Straczynski ötlete alapján Jeph Loeb írta, a rajzokat minden fejezetben más firkálta (Lenil Yu, Ed McGuinness, John Romita Jr., David Finch és John Cassaday). A rajzok többségében rendben vannak, John Romita Jr. szerintem itt alulmúlta magát. Rozsomák gyönyörű rajzokon dühöng, nekem azok voltak a kedvenceim (Lenil Yu), de a depressziós Pókember is szép (David Finch).

Nyilvánvaló, hogy egy jelkép halála megingatja a hősöket, mindenkit más szakaszban láthatunk, és ez jó. De hogy mi az, ami nem tetszik?

Egyrészt megint kapunk több oldalas Amerika Kapitány eredetsztorit, mert ezt még csak nyolcszor olvashattuk eddig csak az NMK lapjain. Én már kifejezetten unom ezt az egészet. Nagy patrióta a csávó, oké. De egyáltalán van benne ezen kívül több?

Ez megint ilyen se eleje sztori, talán a Kizökkent időhöz és a Tél Katonájához van a legközelebb, de nem tudom, mi van ezek között.

A végén megint kapunk egy ’mörika, fakk jee! pillanatot, amikor Kapi temetésén a Sólyom elmondja a szokásos „mi vagyunk a legnagyobb nemzet”, egy „hatalmas olvasztótégely” (erre szerintem mostanában nem annyira büszkék), és „a Kapitány bennünk él tovább” dolgot.

A kötet végén az utószóban kitérnek arra, hogy mivel hozzák vissza Kapit később, teljesen kiábrándultam. Mindig van egy klón, egy élethű robot hasonmás, vagy most egy olyan golyó, ami nem ölte meg, csak kiszakította a testéből a lelkét, hogy a Vörös Koponya elfoglalhassa azt (?), bocs, de ezt egyáltalán nem értem, és már ott tartok, nem is igazán akarom megérteni.

Szóval annak ellenére, hogy a rajzok több, mint szuperek, ez a képregény nem nekem szól, és lekerül a polcról. Szerintem a Kapitányt nekem nem kell erőltetni.

Bélu voltam, sziasztok!