Van egy pár marha jó darab a Nagy Marvel Képregénygyűjteményben, de talán a mostani tetszett a legjobban. Nem voltam soha egy nagy X-men-es, viszont mára ez már megváltozni látszik. A mutáns hősök nem minden sztorija tetszett maradéktalanul, de ez… Chris Claremont zsenialitását nem lehet überelni. És mi lenne a legkedvesebb X-men történetem, ha nem Claremont egyik, ha nem a legismertebb sztorija, amit John Byrne-nal közösen jegyeznek?

Ez a FŐNIX HALÁLA! Rohadt jó. Az NMK 53. száma egyébként (az Uncanny X-men 129-137. számait tartalmazza, 1980-ból).

A több, mint negyven éves képregények minden pillanata arany. Nem véletlen, hogy Claremont pályájának csúcsaként is emlegetik néhol. Ez a nyolc füzet fordulatos, nem túlírt, gyönyörű, és elspoilerezi a cselekményt a cím, mert ezt szeretjük. Eredetileg Dark Phoenix Sagaként emlegetik ezeket. Okés, sokan tudjátok, hogy Jean Grey nem éli túl a halált, de mégis. 

A képregény elején az X-ek jelet kapnak Cerebrotól két új mutáns megjelenéséről. Az egyik egy tinilány, Kitty Pride, aki totál összecsinálja magát, hogy az X-ek is és a Pokoltűz Klub is feni rá a fogát. Meg egy másik lányra, Káprázatra, a bárénekesnőre. De a két lányt csak csapdának használják, mert a fő céljuk nem az ő átállításuk a „rossz oldalra”.

A Pokoltűz Klub egy elit szervezet, aminek a belső körében Jason Wyngarde, alias Agymester világuralmi babérokat dédelget. Agymester beveszi magát Jean Grey tudatába, és folyamatos zaklatásainak hála előhozza belőle az állatot. A lány hiába próbál ellenállni, az erő fölé kerekedik, és megszületik a Sötét Főnix, aki tömegmészárlásba kezd.

A képregény rendkívül jól építkezik. Szépen egy fejfájásból kialakul lassan Jean Grey elmebetegsége. A lány két énje küzd egymással, és a jó sajnos elveszti a csatát. Egyébként egy nagyon jól felépített szerelmi szál húzódik Küklopsz és közte, ami még jobban hangsúlyozza a tragédiát. És mit ad isten, nem lehet megbocsátani a gaztetteket, amiket elkövetett. Ilyet is meg mertek lépni egy képregény lapjain? Nem alibizték el valami elcsapott jóvanazúggyal. Felvállalták, amit megkövetelt egy eposz.

Jean Grey, a Főnix élettörténete cseppet sem szájbarágósan, de éppen kellő részletességgel kerül magyarázatra, kezdve azzal, hogy ő is az X-men egyik alapító tagja volt Csodalányként. Látszik, hogy nagyon szerették az alkotók a karaktert, és méltó módon emelnek neki emléket ebben a történetben. Vége volt a konyhába zavart szuperhősnőknek, itt egy vérbeli amazon, akinek karaktere volt.

Szerintem, aki ezt a képregényt elolvassa, soha nem felejti el.

Bélu voltam! Sziasztok!