Marvel Olvasónaplóm 10. jubileumi részében Neil Gaiman és Andy Kubert képregényét hoztam el nektek. Ez az 1602, ami az NMK 47. részeként jelent meg itthon (mára már a Fumaxnál is kijött egy újabb kiadás). Érdekes adalék, hogy a kötet elején a magyar változat munkatársait nem sikerült feltüntetni, amit a nem túl igényes fordítói munka miatt kockáztatott leégést elkerülendő teljesen indokoltnak látok.

A Marvel számtalan világot és univerzumot számlál, amelyek közül az egyikben az Erzsébet-kori Angliában okoz kalamajkát egy rejtélyes idegen érkezése. 15 évvel a képregény fő eseményszála előtt ugyanis egy kapun át…

A képregényben Jakab skót király (későbbi II. Jakab angol király), Erzsébet királynő titokminisztere, Nicolas Fury, és az inkvizíció kerül egymással szembe, miközben Strange doktor, a királynő orvosa (titokban mágusa) próbálja megakadályozni a világok megsemmisülését. Ja és a templomosok kincsét is meg akarják szerezni, amiről senki sem tudja, mi is valójában. Ez bonyolultnak hangzik? Talán az is kicsit. A 8 részes képregényben rengeteg fordulatot sikerült elrejteni, egy percig sem unatkozik az olvasó.

Az újraértelmezett Marvel karakterek garmadájával találkozhatunk, akiket boszorkányként üldöznek, és az új világból segítségért visszaérkezett Virginia Dare Marvelesített változata is tiszteletét teszi. Ez nem az Újvilág, hanem az amerikai kontinens,  ugyanis Virginia volt az első, Amerikában született angol telepes gyermek, a Roanoke-i kolónia egyik lakója, viszont itt másfajta fordulatot vesz a legendája (eredetileg, amikor nagyapja visszatér Angliából, ahonnan nem kapott segítséget a kolónia fenntartásához, már nem találta meg a telepeseket… az őslakosok vagy kiirtották, vagy asszimilálták őket, ezt utóbb már nem lehetett megállapítani).

Virginia karaktere nekem nagyon tetszett, szeretek az ilyesmiknek utánaolvasni. Itt a Rojhaz nevű, gyanúsan tejfölhajú indián barátja vigyáz rá, így a történelem megváltozni látszik. Megváltozotta vala, ahogyan talán Sheldon Cooper mondaná.

Gaiman meg meri lépni azt, amit sok más képregényben nem mernek, simán kinyír főszereplőket, ha kell. Nyilván, ez valamennyire tét nélküli, egy alternatív világban játszódó történet, de mégis… Egyesek igen rondán végzik, és ezt meg is mutatják nekünk.

A képregényben máglyán elégetés, várbörtönben kiéheztetés, álló fülkében alvásmegvonással kínzás, lefejezés, fejek karóba tűzése is megjelenik, ami igen meghökkentő és ezeken a rajzokon rendkívül hatásos.

Kubert rajzai fenomenálisak. Illik ehhez a világhoz, ismerős, de mégis új karakterábrázolás jellemzi. Sok rejtett poén éppen a rajzoknak köszönhető, mivel az olvasó is valamennyire csak a szereplők szemével lát. Nem tudom máshogy megfogalmazni. Ezt olvasni kell. A hátterekkel sem szórakozik, alig van kitöltetlen területe a paneleknek.

A képregény NMK-béli megvalósítása hagy némi kívánnivalót maga után, főleg, ami a fordítást és beírást illeti. Sok helyen mondatközi, vagy mondatvégi írásjel-elírást, egy-két alkalommal teljesen értelmetlen mondatot is lehet olvasni, mintha a google translate éppen bugot kapott volna munka közben. Magyartalan volt, és igénytelen. Biztos vagyok benne, hogy ennél igényesebb kiadás jelent meg a Fumaxéknál.

Összességében az 1602 egy nagyon jó történet, nagyon jó rajzokkal, a Marvel képregények között az egyik Szent Grál nekem, a magyar változat hibái ellenére marad a polcon.

Bélu voltam, sziasztok!