Marvel Legnagyobb Hősei – Penge
Nem is tudom, mit írhatnék erről a képregényről, mert nagyon vártam a megjelenését, hogy végre én is olvashassak magyarul Pengét. Szerintem senkinek nem kell bemutatni a karaktert. Az 1998-as Penge filmnek köszönhetjük (állítólag), hogy a Marvel kikerült a csőd veszélyéből és mára majd’ minden hónapban tudja tucatfilmekkel és közhelyes tanulságokkal boldogítani a jónépet.
Okés, ízlések és pofonok. Valakinek, sőt, sokaknak bejön, ha minden évben három-négy ugyanolyan filmet lát, amiben egymást püfölik az éppen aktuális jók és gonoszok. Nyilván van ilyesmire igény, egy darabig nekem is bejöttek, nem vagyok álszent.
A Penge trilógia más volt, oké, az se tökéletes. De ki gondolná, hogy pont egy „R rated” film húzta ki a sz@rból a ma már minden filmjét minél fogyaszthatóbbá redukáló Marvelt?
Volt ez az Eric nevű bőrszerkós félvámpír ürge (Wesley Snipes) aki szanaszét kardozta tucatszámra a vámpírokat. Ennyi elé volt a sikerhez, és nem is vártam mást a most megjelent képregénytől sem. Ilyen egyszerű gyerek vagyok, de nekem a kedvenc filmjeim között nem a nyócoszkáros alkotások vannak többségben. Szóval mondhatni különlegesen egyszerű az ízlésem filmek terén, de akár tovább is léphetünk.
Nem ismertem Penge karakterét a képregényekből. Most a Tomb of Dracula 10. részét és Marc Guggenheim 2006-os sorozatának felét is olvashatjuk egy kötetben. A bevezető első megjelenés szerintem hozza a tőle elvárhatót. Sok magyarázatot kapunk a kötetben egyébként a korabeli képregényes felfogásra, a horrorképregények megítélésére. Meg utána Penge további sorsáról is kapunk leírást, mivel ez is olyan félbemaradt darab lett, mint Ellis Holdlovagja (talán ott valamennyire jó helyen hagyták félbe). Most nem sikerült jó helyen elcsípni a befejezést.
A képregényben elég sok klisét ellőnek, amit alapvetően rühellek, és sikerült mellékszereplővé tenni a főszereplőt a saját történetében. De hol is kezdjem.
Egyszerűen nem értem, miért nem lehet egy olyan karaktert, mint Penge önálló, független személyként felfogni. Miért van az, hogy sok más ismert képregényhős/gonosz viszonylatában tudták csak elhelyezni? Nincs elég kraft a vámpírokban? Szerintem lenne.
A képregényben egyetlen olyan fejezet van, amiben senki más nem vonja el a figyelmet a dampírunkról, amikor egy lélekugró démonnal küzd meg. Abban a fejezetben folyik a vér, horrorisztikus az egész, és olyan pörgős, hogy ihaj. Talán azért az egy fejezetért érdemes lehet elolvasni (kötve hiszem), ha csak nem szereti valaki a tényleg viszonylag ritkán előforduló
IDŐUTAZÁST…
Mi más, az Isten szerelmére. Elnézést kérek a kirohanásomért. De egyszerűen nincs már Marvel képregény időutazás nélkül. És az önbeteljesítő jóslat? Abból sem láttunk még egyet sem. És az is zavar, amikor hülyének néznek.
SPOILER
Mivel is magyarázhatnánk azt, amikor Penge véletlenül megöl egy ártatlan férfit, és ahelyett, hogy feladná magát, egy elmaszatolt magyarázattal inkább odébb áll, nem vállalja a tette következményeit. Ilyen egy igazi hős, még ha antihős, akkor is.
SPOILER VÉGE.
Egyébként Howard Chaykin rajzai több mint jók, arra nem lehet panasz. Így viszont ugyanazt tudom elmondani a képregényről, mint sok másikról, hogy se nem jó, se nem rossz, inkább olyan semmilyen. És lehet ez a legrosszabb. Hogy semmilyen, és sajnos ötlettelen.
Bélu
