Általában egy kisgyerek három éves korára eldönti, hogy mik tetszenek neki. Kukás-, tűzoltó-, rendőrautó, vagy a dinoszauruszok. Én utóbbiba tartoztam talán a leginkább, bár a gyerekkori kisautó gyűjteményem is elég sok darabot számlált. De miért is írtam ezeket? A mai film bemutatója éppen 30 éve volt az USÁ-ban, hozzánk néhány hónapra rá érkezett. Ez pedig a Jurassic Park. Ígérem, nem spórolok ki semmit.
Ahogy elgondolkodtam a cikk témáján, rengeteg gondolat jutott eszembe, nem akarok sablonos lenni egy olyan bejegyzéssel, amilyent máshol is lehet olvasni. Végülis ez egy blog, azt írok, amit akarok.
Szóval a ma éppen 30 éve bemutatott film tényleg az addigi legszebb dinoszauruszokat vonultatta fel (az effektekért az Industrial Light & Magic volt a felelős, ami George Lucas cége), már ami a megjelenésüket illeti, mert viszonylag rusnya állatok, nem engedném be őket az ágyamba. Meg olyan hüllőszerű, pikkelyes dögök, meg is akarnak enni. Minek ilyen a házhoz?
A film gyerekként hatalmasat ütött, viszont utóbb átgondolva rengeteg logikai bukfenc és hiányosság van benne, ami miatt mára már be se tenném a lejátszóba. Megvan DVD-n az összes rész, még régről, szépek a borítók. Tipikus esete annak, amikor egy néhány száz oldalas regényből több filmet kell csinálni.
Eleve a szúnyogból kivont dinoszaurusz-DNS már problematikus lehet, de hogy egy ragadozókkal teli szigeten alig van az embereknek fegyvere, sőt, nagyon ember sincs, hogy nem számítanak arra, hogy egy trópusi szigeten kitörhet a vihar, és hogy a két informatikus közül az egyik – nem spóroltunk semmin ugye – is pont egy ipari kém. Megjegyzem, egy olyan parkba, ahol a tudósok nem tudják, hogy a raptorok nem is raptorok, oda nem szívesen tenném be a lábam. Csodálkozom, hogy az okos kislányok miért nem ették még ezt a sok dinkát, amíg tehették.
Ha az előző mondatoknak semmi értelme, akkor az azért van, mert a filmnek sincs nagyon sok. A dinoszauruszok szépek, a gumidínókban van potenciál, főleg, ami a merchandise-termékeket illeti (a film ezekből rendesen „termékelhelyezett” jó pár darabot, amiket a boltokban is lehetett később kapni, sőt, a mai napig széles repertoárja van a JP termékeknek).
Azért vannak ikonikus jelenetei az első résznek. Pl. amikor a pénzéhes Gennaro bácsira rátöri a T-rex a wc ajtót, vagy amikor a puskás csávóra rácuppan az okos kislány, meg amikor megrázza a hülyegyereket az áram. Na, igen, az összes JP filmbe bele kell tenni indokolatlan gyerek szereplőket, akiknek túl kell élnie a filmeket, akkor is, ha teljesen életszerűtlen. Mi más lenne nagypapa első ötlete, amikor dinoszaurusz parkot nyit? Természetesen, a kisonokákat megetetni a T-rex-szel. Sajnos ez nem következik be, pedig jó lett volna, ha valamelyik ragadozó kicsit elcsámcsog valamelyik idegesítően sikongató és affektáló kismajmon.
Vagy a JP, vagy én nem öregedtem túl jól. Ma már tényleg nem nézném meg, mert idegesítene, már a cikk megírása alatt is rendesen felnyomta az agyam. Azért bevallom, van néhány ikonikus jelenete.
A hatéves Bécikének nagyon tetszett a film. Az a baj, hogy rég felnőtt.
