Valamikor nem olyan rég láttam egy meme-t a neten, amin egy halmazábra volt látható. A halmazok közös metszetébe a „Te épp itt vagy” feliratot firkantották. A különböző halmazok címkéi (többek között) az Állatfarm, az 1984 és a Fahrenheit 451 volt. A kép szerint ezek keresztezéséből született meg a mai világunk.
A kép után elgondolkodtam és rájöttem, hogy nekem ezek a regények, novellák megvannak, viszont olvasatlanul porosodtak a polcon, ahogy az egy jó gyűjtőnél rendje és módja. Ezeket az olvasatlan regényeket és képregényeket egy polcra tettem, és megfogadtam, sorra elolvasom őket. Azt nem, hogy nem veszek addig új darabot… no de ennyi rólam.
A Fahrenheit 451 lesz az autoriter demokrácia téma bemutatójának első állomása. Ray Bradbury 1953-ban megjelent novellája, ami immáron már 70 éves. Most, hogy elolvastam, az évente újrázós polcra kerül fel. Nem tudom, mennyire van létjogosultsága a mai világban egy olyan bejegyzésnek, ami a könyvek olvasásának fontosságáról szóló könyvet mintegy „reklámoz”, de remélem, meghozom a kedvét néhány embernek, mint ahogy Guy Montag, a történet főszereplője szerette volna.
Fahrenheit 451 az a hőfok, amikor a könyvlapok már lángra kapnak. Egy olyan Amerikában járunk, ahol a könyvek és a gondolkodó ember ellenség, és ezek elégetéséről a tűzőrség gondoskodik. Az egyik tűzőr Guy Montag, aki a történet főszereplője.
A könyvben rengeteg idézhető mondat olvasható, és annak ellenére, hogy 1953-ban ez még sci-finek hatott, mára valósággá vált sok tekintetben. Bradbury a TV befolyásának növekedése ellen lépett fel a novellájában, viszont mára bármilyen média tartalomra ráfogható a társadalom, az egyén kiüresítése, a közöny erősítése mások iránt, az, hogy önként és dalolva mondtunk le az olvasásról, nem is kellett erre senkit kényszeríteni.
Az olvasatlan, a média felvizetett tejet adó csöcseire rácsimpaszkodó emberek könnyen befolyásolhatóak, mindent elhisznek, amit eléjük raknak, ha megfelelően van tálalva. Az ilyenek csak a saját látszat boldogságukkal törődnek, ami a folyamatos fogyasztásban, üres szórakozásban (nagyrészt a tv bámulásában), esetleg valamilyen függőségben keresendő. Az olvasott ember ezzel szemben veszélyes, mert gondolkodik, mert kérdéseket tesz fel, ez ellen harcolni kell. Az egyetemi tanárok a nép ellenségeként az utat járják csavargóként, bujkálva, az etika, mint felesleges tantárgy ki lett dobva a kukába. A világ teljesen kifordult önmagából.
„Azt hiszem, maga az Úristen sem ismerné fel egyszülött fiát ebben a maskarában. Mézeskalács Megváltót csináltak belőle, csupa szacharin és szirup, és finom célzásokat tesz bizonyos árucikkekre, amelyek nélkülözhetetlenek a hívők lelki üdvösségéhez.” (ford. Loránd Imre)
Szerencsénkre nem ilyen világban élünk. Nálunk nincsenek könyvégetések, betiltások, bedarálások, mindent szabad, és semmit sem muszáj. A média is minden tekintetben a helyes irányba tereli az embereket, gondolkodnunk továbbra sem kell, megteszik helyettünk mások, és nincs más dolgunk, csak nézni a bikiniben arckrémet, vagy fogyasztószert (ez hihetetlen, ez tényleg működik!) népszerűsítő celebeket, meg a frissen született kedves kis pandabébit a híradók végén.
Néha azért olvassunk el egy könyvet.
