Zombimániás vagyok. Ezt nem is titkolom. A ma 20 éves Holtak Hajnala az egyik kedvenc filmem. Itt vége is szakadhatna a cikknek.
A 2004-ben bemutatott Holtak Hajnala egy remake, George A. Romero 1978-as filmjének újragondolt változata. Számomra pedig az egyik etalon, ha a zombis posztapokaliptikus horrort nézzük. Zack Snyder első rendezése, sokak szerint elég jól sikerült. Szerintem is.
A feltámasztott zsáner szempontjából nem az első volt a kétezres években ez a film (a 28 Nappal Később két évvel korábbi), viszont nem is az utolsó. Egy olyan évtized hírnöke, amikor a mozikban hódítottak az élőholtak, azóta viszont eléggé elrothadtak szegények.
Egy USA-béli poros kisvárosban járunk, Alsóbékabütykös kettőben. Egy túlhajszolt ápolónőt kísérhetünk, akit egy fárasztó nap végén hazaeszik az avas, miközben a híreket elmulasztja párjával megnézni. Ez veszélyes! Ugyanis egyetlen éjszaka alatt elszabadult a földi pokol. Ezt saját szemével is láthatja, amikor reggel bekopogtat hozzájuk a szétevett arcú szomszéd kislány, aki megkóstolja a nő férjét.
Ápolónőnk elmenekül a kertvárosból, miközben a szomszédságból hevesen falatoznak a szaladgáló (!) kriptaszökevények. Összefut egy szintén menekülő rendőrrel, majd egy fiatal párral, és még sokakkal, akiket sorban meg lehet majd ölni. Beveszik magukat egy elhagyott plázába, hogy várják a halált, vagy a megmentésüket. Előbbi valószínűbb.
A Holtak Hajnala hatalmas pozitívuma, hogy alig van benne jumpscare. Az alkotók a látvánnyal próbálnak operálni, sok undorító és meghökkentő jelenettel, miközben némi drámát is megvillogtatnak. Talán a legdurvább jelenet a zombi babás volt, de kinek mi veri le a fí relét. A holtak nagyon veszélyesek, szaladnak, ha prédát látnak, így akcióban sincs hiány. Emellett a sok vérengzést megszakítja a humor, hogy ne menjen az agyunkra a zombulás.
Szerintem a film látványvilága teljesen rendben van. Egy viszonylag minimalista rendezés, néhol hiányoltam a nagyobb vizualitást, mondjuk egy-egy robbantásnál (azért ezekből kapunk a végén többet is). A zombik tök jól néznek ki (magukhoz képest). Több esetben – szerintem szándékosan – gumihorrorba illő látvány fogadja a nézőt, ami szintén teljesen rendben van, már-már elvárt az ilyen remake-eknél.
Zombis filmhez képest nem egy tökhülye alkotás, van a szereplők viselkedésében némi logika, egyetlen kivétellel. Egy kutya kedvéért az egyik csaj nekiindul a járkáló hullákkal teli pusztaságnak, hogy aztán beszoruljon egy szekrénybe. Természetesen a mentőakció során egy jó embert sikerül elveszejteni. Azért nem dicsérném meg a macát, na. Továbbá azt is megtudhatjuk, miért nem ajánlatos láncfűrésszel hadonászni a kátyús úttesten közlekedő kisbuszban… Itthon sem érdemes kipróbálni.
A film végét erősen nyitva hagyja a rendező. Egy úti videónaplószerű stáblista közbeni jelenetsorból tudjuk meg, hogy sajnos nincs (?) biztonságos hely… Főszereplőink sorsát így a nézőre bízza.
A film főbb szereplői:
Ving Rhames (ő volt az afroamerikai Kojak, viszi a hátán a filmet),
Sarah Polley (színésznő, szerepelt többek között a Váratlan Utazásban, de később filmrendező is lett belőle, nem mellesleg Oscart is nyert),
Jake Weber (szerepelt a Ha eljön Joe Black-ben is pl.),
Michael Kelly (olyan rosszarcú koma, biztos láttam egy csomó másik filmben is),
Ty Burrell (Modern család),
Lindy Booth (Elveszett Ereklyék Fosztogatói irodista csaja).
Bélu voltam.
