Ritkán olvasok kifejezetten háborús képregényeket, de azért előfordul. Itthon is megjelent néhány darab, de ezúttal egy antológia-sorozatot hoztam el nektek. Ez az 5 részt megélt (2023-ban futott) Battle Action képregényszéria, amit a Rebellion adott ki.

A Battle Action múltja az 1975-ben indult angol Battle Picture Weekly füzetihez nyúlik vissza, lényegében ugyanarról beszélünk, ugyanis ez a sorozat több címen futott, egészen 1988-ig. Fiúknak szóló, többségében II. világháborús történeteket tartalmazott.

Az 5 füzet összesen 10 történetet tartalmaz. Háborús a környezet, de a sztorik kitaláltak. Olyan írók dolgoztak ezeken, mint Garth Ennis, John Wagner, vagy Dan Abnett, csak hogy a legnagyobb legendákat említsük. Csodálkoztam, hogy Ennis csak egy történetben villantotta meg az igazi elborult énjét, a többi igen komoly hangvételű sztori lett tőle is.

Azt, hogy a háború rossz, azt tudjuk. A Battle Action képregények több epizódjában is ez kapta a fő hangsúlyt, de van pár pátoszosabb, hősködősebb etap is természetesen, és olyan is akad, amiben a harctéri gyilkolás, vagy a hadifoglyok megkínzása a szereplők habitusa miatt már-már természetesnek hat.

A háborús harcok földön, vízen és levegőben is zajlottak, természetesen mindenből kapunk kóstolót. Tankelhárító-akna elhárító-tankok, vadászgépek, tengeralattjárók és szállítóhajók személyzetének harcai is bemutatásra kerülnek. Talán a legmegrázóbb történet a géppuskás angolok lövészárkokban zajló harca a németekkel. Ott rendesen folyik a vér és átérződik a hullaszag a képregények lapjairól. De a hajók legénysége sem sok eséllyel indult a tengeralattjárók ellen. Ezek mind tragikusabban végződnek.

A füzetsor a legjobb Battle Action címek közül válogat. D-Day Dawson, Major Easy, Dredger (ez egy bosszúhadjáratról szól, rendkívül véres, brutális, és kilóg a háborús történetek sorából), Death Squad (ez egy feláldozható náci alakulat), Johnny Red és Hellman. Utóbbi kettő pilótáskodik kicsit.

Számomra a kiemelkedő történet a Death Squad volt, ahol azért érdekes fordulatot tartogat az a tizenpár oldal (írta Rob Williams). Rajzban a Johnny Red (Keith Burns) és a Major Easy vitte a prímet. Major Easynél a rajzoló, Henry Flint direkt odafigyelt arra, hogy az őrnagy arca olyan legyen, mintha Carlos Ezquerra rajzolta volna. Átütő az ő stílusa is, de szerintem ez egy korrekt tiszteletadás a részéről. Egyébként az afrikai hadszíntéren játszódó történetben az őrnagy Rommel levadászását tűzte ki célul, de be kell érnie egy kisebb névvel.

Nem lettem Battle Action rajongó, de ez az 5 füzet biztosan a gyűjteményem része marad. Összességében egy nagyon jó kis kóstoló mindenből. Ebben a néhány füzetben találkozik a hőskor a modernnel, így igen változatos képet mutat. Talán a 2000AD meets the Battle Action crossover kötetre egyszer befizetek, de az még a távoli jövő zenéje.

Bélu