Nem is tudom, mikor volt utoljára Nero Blanco Comix képregényről szó itt a blogon. Bayer Tóni továbbra is remek munkát végez, egy személyben kiadó, szerkesztő, fordító, mindenes. És megjelent az új, ötvenes évek végén, hatvanasok elején megjelent titkos ügynökös képregényeket tartalmazó kötete. Frappánsan a Titkos Ügynök A II. Világháborúban címet kapta.

A Nero Blanco Comix képregényei továbbra is annak a sajnos szűk körnek szólnak, akik érdeklődnek a történelmi jellegű kiadványok iránt. Ugyanis a két titkos ügynökös képregényen felül két oldalnyi történelemleckét is kapunk John Steel és Spy 13 jelentőségéről. Az alkotók ismét csak valószínűek, de nem biztos, ki alkotta meg ezeket a sztorikat. A kötet összesen 150 példányban jelent meg.

A történelemleckét nem ismételném meg. A képregényekről viszont írnék pár sort. John Steel és Spy 13 történetei a háborús képregények iránt érdeklődő fiúknak készültek főként, ahogyan az első látásra is átjön. Az egyik történetben John Steel egy Hollandiában ármánykodó ellenálló nő, míg David Doughty, alias Spy 13, egy francia rakétatudós náci fogságból való kimentésére kap megbízást. Két különböző karakterről van szó, de nagyon hasonlatosak. A főszereplők sorsának alakulásáról sok érdekességet lehet olvasni a kötet végén található ismertetőben.

Azért szeretem az ilyen képregényeket, mert eltérő látásmódot mutatnak a mai kiadványokhoz képest, mind történetben, mind rajzban. A rajzokat kiemelném, mint üdítő színfoltokat, annak ellenére, hogy fekete-fehér a kötet. Nagyon eltalálták a II. Világháborús hangulatot, néhol háborús propaganda plakátokat idéző látványvilággal. Rendkívül részletgazdagok. Nekem a járművek tetszettek a legjobban a Steel sztoriban, főleg a repülők ábrázolása, de a tudósos sztoriban is vannak marha jól ábrázolt harci járművek.

A történetvezetés viszont szerintem egyszerű és néha kicsit következetlen, és romantizálja a háborút. A főszereplők jelleme kimerül abban, hogy titkos ügynökök, túl sok személyiséget nem véltem bennük felfedezni. A deus ex machina sokszor közbeszól, de talán ez megbocsátható ezeknek a matuzsálemeknek. Sokszor bérmunkában dolgoztak az alkotók, ezeknél a sok évtizede megjelent képregényeknél ez gyakran észrevehető. Viszonylag sok leíró rész van bennük, ami egyáltalán nem zavaró, már megszoktam a régi cuccoktól.

A háborús kalandképregények iránt érdeklődők szerintem ne hagyják ki. Én biztosan fel fogom még lapozni ezt a kötetet, mert nagyon tetszettek a rajzok, és a már emlegetett képregénytörténeti lecke.

(B)