Néhány nap múlva mozikba kerül a Deadpool – Rozsomák film. Ezen alkalomból mostanában rengeteg Rozsomákos (tészta) képregény jelent meg, a kiadók elárasztottak bennünket minden földi jóval. Ma Stuart Moore és C. P. Smith közös képregénye, a Rozsomák – Noir kerül terítékre. Itthon a Vad Virágok Könyvműhely adta ki, mint mondtam is, 2024-ben.
A képregény megjelenéséről annyit, hogy védőborítós keménykötéses darab. Viszonylag gyorsan a végére lehet érni a 4 füzetes minisorozatnak, terjedelme 96 oldal. Nem igazán érzem azt, hogy ennél a képregénynél indokolt lenne a keménykötés, főleg nem a terjedelem miatt. Valahogy a tpb formátum jobban kézre esett volna ennél. De nem én volta ma döntéshozó ebben sem, és nem húzom fel nagyon az orrom, hogy egy masszívabb megjelenést kapott.
Jó kis alternatív történet ez, mint a szamurájos Marvel füzetek voltak a Bubi Boltnál (Bubi Extra valahanyadik füzetek). Nekem bejönnek ezek a sötétebb hangulatú történetek, szerintem nem tekinthető átlagosnak. Újragondolt Rozsomákot kapunk, egy magánnyomozót, akit megbíznak egy feladattal, ami természetesen nem olyan egyszerű, mint amilyennek elsőre látszott.
Logant ebben a képregényben nem lehet szeretni, ahogyan kb. senkit sem. Olyan gengszterfilmes minden karakter, épp annyi benne a klisé, amennyit elbír. Jó olvasni, jó nézegetni a képeket, nagyon füstös az egész cucc. A harmincas évek New Yorkját kapjuk, annak is a leglepukkantabb részét, lelakott prostikkal, szakadt késdobálókkal, harcias verőlegényekkel.
Jó az ábrázolás, mert szaga és íze van ennek a képregénynek. Érzed a cigarettafüstöt, a whiskyt, izzadtságot, vért. Letehetetlen. Kár, hogy ilyen rövid. Lehet, hogy ebben ennyi volt, de a csattanója tényleg arcon ütött.
(B)
