Nincs évfordulója, csak kedvem volt megnézni Antal Nimród 2010-es Predators című filmjét. Nem egy kortalan klasszikus, de próbálkozott, mégis teljesen érthető, hogy alulértékelt.

Pedig volt ebben a filmben potenciál. Jó ötlet volt a vadászok bolygója, ahol nincs olyan talpalatnyi hely, ami ne lenne vadászterület. Az új kinézetű, különböző habitusú és felszerelésű Predatorok is a jó ötletek közé tartoztak, ahogy a Blad Blood Predator kikötözése is a fához. A gyíkrovar-szerű hajtókutyák már kevésbé.

Csomó jó/akkoriban közepesen híres színész kapott helyet a filmben. Adrien Brody, Alice Braga, Walton Goggins, Topher Grace, Danny Trejo, Mahershala Ali, vagy az éhezéshez kicsit túlsúlyos, és teljesen hiteltelen Laurence Fishburne.

A problémát én abban is látom ennél a filmnél, hogy a két és fél órás játékidő nagy része üres locsogás. A karakterek sablonosak, nincsen személyiségük, mindenkit az határoz meg, hogy katona, szamuráj, maffiózó, elítélt rab, és Topher Grace-en kívül, vagy a pszichopata gyilkost alakító Walton Gogginson kívül egyikük sem próbálkozott nagyobb teljesítményt beletenni ebbe az egészbe. Ők még olykor, jó helyen, némi humort is szolgáltattak. A néhány vadászidény óta éhező Fishburne egyenesen komikus a jóllakott napközis kinézetével.

Pedig ez egy nézhető film összességében, de az nem a színészek kiválasztásának, vagy a színészi játéknak köszönhető. A főszereplők nagy többsége egyáltalán nem esik hanyatt attól a tudattól, hogy egy idegen bolygón, rájuk vadászó, nyilvánvalóan fejlettebb fajjal állnak szemben. A katona csaj persze tudott ezeknek a lényeknek a létezéséről, mert Dutch aktaját elolvasta, bár a második rész tömegmészárlásáról senki sem hallott. A katonáik elestét egy nemtörődöm vállrándítással általában letudják. És sokat néznek elgondolkodva a távolba. Az már Magdi anyusnak sem állt jól.

Vannak olyan filmjei a Predator franchisenak, amiket második, harmadik újranézésre nem érzek rosszabbnak, sőt, egyre jobban tetszenek. A Prey pl. ilyen volt. Ott a kameramozgások, a tájak, a karakterek, az indián kultúra, és a Vad Predator kinézete viszik a filmet. Ott egy teljesen újfajta megközelítést kapott ez az egész vadászosdi, hogy akkor most ki is az űzött vad... De a Predators sem rosszabb sokadjára, csak valahogy kínosabbnak hat. A jelmezek pazarok, az akciók látványosak, de tárat itt sem kell cserélni egyszer sem. A párbeszédek bugyuták, és néhány kivételtől eltekintve teljesen érdektelenek. A karakterek közti szituációk sablonosak.

Kicsit összeszedetlen a dolog. A fordulatok, az orvos filmvégi megőrülésén kívül erőltetettek, értelmetlenek. A szereplők vándorolnak ide-oda, és fecsegnek, amit néha megszakít egy halál. Nem értem, hogy ha Brody karaktere nem akarja elmondani a nevét, akkor miért kérdez rá a csaj újra meg újra. Hülye vagy?

Tudom, az első film sem volt több toxikus maszkulinitásnál, de legalább ott számolták a lőszert, egy összeszokott osztag volt, akiket sose láttunk korábban, mégis megismertük őket két mondatból (a feleséges fényképes poén pont onnan lett lopva). Valahogy ott hitelesebb volt az a sokszínű banda, mert nem volt túlmagyarázva.

Antal Nimród filmje összeszedett az első két részből néhány jó random pillanatot, dobott mellé dögunalmas közhelyeket, és odaégette az üstben. Így születtek meg a Ragadozók.

Ennek ellenére vannak jó pillanatai, csak túl könnyű őket észrevenni.

(B)