Hétköznapi Geekságok

Iron Sky - Coming Race

2024. április 03. - Gubán Bélu

Régen tervben volt nálam, hogy megnézzem az Iron Sky 2019-es folytatását, a Coming Race-t. Az első rész kellemesen elborult trash volt, de volt hangulata. Az Iron Sky készítői úgy látom, továbbra sem szedik a gyógyszereiket, amiket számukra a kezelőorvosaik felírtak. Kellene. Én megnéztem, hogy nektek ne kelljen.

A Coming Race trailerét látva az alkotók a teljes történetet és a film összes jó pillanatát elspoilerezik, pedig nem sok van ilyen: űrhajózás, dinoszauruszok, utazás a Föld középpontja felé. A másfél óra nem egy hosszú játékidő, a végefőcím is levesz, de éppen elég is ennyi belőle.

Amire az első részből emlékszem, hogy a második világháború lezárását követően a náci Németország leszármazottai a Hold sötét oldalán vernek tanyát, és készülnek a nagy visszatérésre. A Föld és a Hold között háború kerekedett, aminek atomcsapások sorozata lett a vége, így a Föld lakhatatlanná vált. A földi menekültek a Holdon élnek tovább egy horogkereszt alakú holdállomáson.

De nem sokáig, ugyanis Wolfgang bácsi, a kedves világuralomra törő holdnáci visszatér, és elmeséli főszereplőnknek, hogy a náci vezetőség, főleg Wolfgang és Hitler bizony gyíkemberek, akik sok millió évvel korábban érkeztek a Földre, hogy benépesítsék. Wolfgang kísérletezi ki az első embert valami törpemajomféléből, és ő csak jót akar nekik. Na persze! Kiált fel az eszes néző. Ismerjük mi ezeket, nem hiszünk nekik.

A főszereplőnk édesanyja a holdbázis vezetője, nagyon beteg, viszont Wolfgang szerint a Szent Grál megmentheti bárki életét, így főszereplőinket a Föld középpontjába irányítja egy három részből álló rajzolt térképpel. Sima ügynek ígérkezik. Csészealjukkal a szedett-vedett banda lerepül a föld alá, majd ott egy a világ vezetőiből álló kolóniával találkoznak, akik beidomították a dinoszauruszokat. Persze ezek is mind gyíkemberek, ahogyan Steve Jobs is. Szegény biztos forgott a sírjában, amikor ezt a filmet először leadták.

Hitler berág, amikor ellopják tőle a Szent Grált, ami az elveszett világ ökoszisztémáját működtette, és Holdra száll utánuk a kedvenc T-Rexével, aminek hátán belovagolva boldogan kiáltja az ég felé, hogy „Si3g H3il! Mutterfickers!”

Ez a film egy alpári blődség, és fullba nyomja a kretént. Következetlen, és unalmas. A néhány akciódús jelenet is csak pár másodpercig tart, látszik, hogy a CGI elvitte a büdzsé nagy részét (na meg Udo Kier, aki maga se egy ma született kezdő színész, karizmatikus figura, biztos meg volt az ára). A színészi játék rettenetes, a párbeszédek egy-két kivétellel borzasztóan alulírtak, primitívek, és vontatottak. A humora olyan fárasztó, hogy emberkínzásnak is nevezhetnénk, egyszer egy sóhaj fájdalmamban azért elhagyta a számat.

Az Iron Sky első része sem egy combos alkotás, de a második le tudta körözni. Megtekintését csak erős idegzetűeknek ajánlom. Azért a CGI-os részek tényleg jól néztek ki, csak rövid ideig tartanak. Aki csak T-Rex háton lovagló Hitlert akar látni, annak legyen elég a trailer.

Förtelem.

25 éves a Mátrix

Kövessétek a fehér nyulat!

Ma 25 éves a Mátrix. 1999. március 31-én mutatták be ugyanis először (nálunk néhány hónappal később). A Wachowski testvérek legnagyobb műve, életműve, még akkor is, ha a folytatások már nem arattak olyan osztatlan sikert, mint az első rész.

Korukat meghaladó teljesítmény volt összehozni egy ilyen remek cyberpunk filmet, és mai szemmel nézve sem öregedett rosszul a film. Meta volt már a 21. század előtt, amikor még azt se tudtuk majdhogynem itthon, a betárcsázós interneten túl is van élet. Popkulturális utalások tömkelegének, a modern kor filmes vívmányainak tökéletes elegyét alkották meg, jó ízléssel. Azért a Ghost in the Shell manga/anime hatása érezhető a legjobban, a mi teszi az embert emberré kérdés feltevése, és egyáltalán, mi az élőlény.

A Mátrix a huszadik századi ember félelme a jövőtől. Megfogalmaz minden, a gépek iránt érzett undorunkat (ne feledjük, az Y2K előtt állunk még ekkor). Szóval pont jól időzítették a megjelenését. A Mátrix az ezredforduló megkerülhetetlen filmes teljesítménye volt, lényegében egyetlen ziccer kivételével mindent berúgott.

A film akkori aggyal sokak számára nehezen értelmezhető volt. Egy cyber-világ, a valóságunkon túl egy képzeletbeli, megfoghatatlan, ahol a lelkünk vívja csatáit az elnyomó számítógépes programokkal. Később már a gépek elleni harc a földi síkon került bemutatásra, és a trilógia utolsó része már csak nyomokban tartalmazott Mátrixot (a negyediket szándékosan nem említem, mert sokaknál eretnekség már a puszta létéről is beszélni).

Nem fogom elmesélni a történetét. Aki látta, látta, aki meg nem, az így járt, valószínűleg soha nem fogja a fáradtságot venni erre az őskövületre.

Az általam említett egyetlen kihagyott ziccert azért kifejteném. Ugyanis az alkotók végül külső ráhatásra elvetették a férfi testbe zárt női kivetülést a Mátrixban. Saját maguk allegóriájaként jelent volna meg, azonban a film finanszírozása valószínűleg meghiúsult volna, ha szerepelt volna benne egy ilyen, mondjuk ki, transznemű karakter. Én teljesen megértem Wachowskiékat, hogy feladták ezt az ötletet. Viszont zseniális lett volna az a megoldás is.

Ennyi gondolat jutott eszembe a Mátrixról, így a 25. születésnapján.

Ha tehetitek, nézzétek meg.

(B)

 

Suttogó Szél 1.

Az Anagram Comics rendre megörvendeztet minket mindenféle olasz cuccal. Egyre több cím jelenik meg most már – nekik is köszönhetően – kis hazánkban, viszont korántsem elég. :D Már ami engem illet.

Megfogadom mindig, hogy nem kezdek bele új sorokba, mert halomban állnak az olvasatlan képregényeim. De mégis veszek, és ha olaszt, akkor azt el is olvasom rögvest. És ez különbözteti meg az olaszokat a többitől. Valahogy olyan érzés kerít hatalmába, hogy nekem ezeket nem szabad olvasatlanul a polcra tenni. A Suttogó Szélnek is marha jó borítója van. Már eleve ez megfog. Az meg, hogy sokan mondanak róla jókat, még inkább. És tényleg. Ez egy marha jó kötet.

A sorozat újrakiadott nyitánya jelent meg most. Sok képregény járt nálunk úgy, hogy befuccsolt (nézzük csak az általunk is imádott Dragonerot, ami, úgy tűnik, a kutyát se érdekel), aztán valaki veszi a bátorságot, energiát, és nem utolsósorban pénzt, hogy újabb próbálkozást tegyen vele. Sajnos a fumetti megítélése itthon ilyen. Kérdéses, mennyire fut be egy-egy cím. Elég réteg dolgok, és ugye nem a megszokott szuperhősök.

A Suttogó Szél egy western-horror keveréket ígér nekünk, és ez így is van. Három történetet tartogat a gyanútlan olvasónak ez a 300 oldalas TPB, mind különböző kicsit. Az olaszoknál megszokhattuk, hogy kölcsönöznek egy-két karaktert, ötletet, és újragondolva tárják az olvasó elé. Itt sincs ez másként.

Suttogó Szél a bevándorló az indiánok között, egy látó, akit a sziú sámán a védelmébe vesz, és kineveli benne az utódját. Suttogó Szél becsületes neve Ned, aki nem emlékszik a múltjára, viszont az folyamatosan kísérti. A Fort Ghostban szó szerint, míg az Ólomszürke Égboltban egy régi „barát” jelenik meg az életében, aki miatt múltbéli önmagában is csalódnia kell kicsit. A Macskaember pedig egy igazi horrorsztori, sok vérrel.

Suttogó Szél kicsit Zagor, kicsit Tex, kicsit minden. Mégis a komor, sötét, feszült hangulata mássá teszi. Állandó segítője Poe (nem, nem az író, de mégis), így ez is hasonlatossá teszi a fenti hősökhöz. Fordulatos krimi, látványos western, miközben szellemek, szörnyek ólálkodnak a sötét helyeken. Tényleg egy hatalmas egyveleg az egész, de nagyon jól, ízléssel elegyítve. Nem olyan lopott érzése van az embernek az olvasása közben. Az író Gianfranco Manfredi, a rajzoló José Ortiz. Utóbbi neve nagyon ismerős volt, és a kötet végére tett ismertetőből kiderült, honnan. Ortiz egyike volt a 2000A.D. Kiadó által importált spanyol rajzolóknak, és a Rogue Trooper egyes történeteit is ő rajzolta a ’80-as években, de egy Dredd sztorit is lefirkált. Nagy utat járt be az öreg. Az író Manfredi pedig egy latin multitalentum, rengeteg fumetti kapcsolódik a nevéhez (íróként, forgatókönyvíróként).

Én szurkolok az Anagram Comicsnak, hogy ezúttal sikerüljön rendesen beindítani, és fenntartani is a sort. Remélem, ezzel a kis bemutatóval hozzájárulok ehhez.

Képeket nem csatoltam a bejegyzéshez, mert a Kiadó oldalán található egy belelapozó ezen a linken.

Bélu

Diabolik Extra 3. - A rémület királya

Nem mostanában jelent meg az Anagram Comics Diabolik Extrájának harmadik kötete. Eddig nem akartam belekezdeni egy újabb sorba, és kihagytam, bár sokan ajánlották, de főleg Tibi. A Kiadónál már csak a Rémület Királya kapható az Extrából, és meg is rendeltem a Suttogó Széllel együtt. Fumetti Forever meg ilyesmi.

Diabolik története 1962-ig nyúlik vissza, amikor is a Rémület Királya megjelent. Angela és Luciana Giussani léptek egy nagyot, és Fantomast, Arséne Lupint, Rocambolet inspirációként használva megalkották Diabolikot. Az első történet, a Rémület Királya osztatlan sikert aratott, viszont erőszakossága miatt a betiltás határára sodródott. Finomítani kellett a sorozaton, így a szociopata sorozatgyilkos-rabló helyett mára igazságosnak mondható antihős lett a fekete párduc.

A Diabolik Extra 3. egy felújított változatát tartalmazza a maszkos csávó első történetének, ugyanis az egész újra lett rajzolva és át lett kicsit írva, de megtartotta az eredeti történet magját.

Megértem, hogy voltak ennek a képregénysorozatnak ellenzői. A Rémület Királya rendkívül erőszakos a későbbi részekhez képest. Diabolik könyörtelen, és egyeseknek sok lehet a gyilkosságból. Nekem egyébként tetszett a történet, a fő szálat alkotó átverés, de főleg a lezárás. Diabolikra jellemző, hogy kicsit a végén elmagyarázza, mit hogyan csinált, hogy megszerezze a kinézett értéktárgyakat. Itt viszont Ginko felügyelő jön rá (lehetséges) dolgokra, így nem az a szokásos kicsit szájbarágós magyarázat zárja, hanem egy igen fordulatos üldözés és egy romantikus találkozó.

Letehetetlen olvasmány a kötet. Főleg azért, mert rengeteg a fordulat, a szereplő, és én speciel féltem, mi lesz, ha másnap kell folytatnom. Nehogy elveszítsem a fonalat. 160 oldal a kötet, néhány óra alatt elolvasható, aki kevesebbet nézegeti a rajzokat, annak rövidebb idő alatt is mehet.

Egy képet kaptatok a borítóról.

További képek a kiadó oldalán ezen a linken.

Ha Tibi koma korábbi cikke érdekel, akkor ezen a linken elérhető.

(Nem árulok egy nagy titkot, neki is tetszett)

(B)

Batman: Kárhozat

Van egy rakás képregény, amit nagyjából tudatosan nem olvasok el, halasztgatok, stb. Nem nyelvi akadályok miatt, egyszerűen csak nagyon sok a megjelenés, nem is tudok és nem is akarok lépést tartani mindennel. Sajnos van egyéb hobbim is, és szerencsére van családom is. Így a pénz és az idő kérdése is "megoldva". Viszont a kiadványok egy részére azt mondom, hogy "majd, ha megjelenik magyarul". Egy részük sosem fog, akkor picit átértékelem. Egy részük viszont várhatóan megjelenik, és nincs kifogás. Szóval bár kihagytam a három részes "Batman: Damned" sorozatot, de a nemrég magyarul kiadott (Kingpin kiadó) "Batman: Kárhozat" már nem maradhatott ki.
Brian Azzarello egyfajta folytatásként írta ezt a sztorit, a "Joker" utáni történéseket taglalja, valamilyen szinten. A kettő között eltelt nagyjából 10 év, ki emlékszik már? De: igen, azt szintén Lee Bermejo rajzolóval párban készítette, és (nagyjából) magyarul is megjelent már az Eaglemoss "A Legendás Batman" válogatásában. Ha nincs meg, nem kell aggódni, idén újra kiadja a Gabo, új (és rendes) fordítással, extrákkal. Bevallom, nekem nem jön be Bermejo stílusa. Ezek a realista, fényes bőrű, ízület-centrikus ábrázolások nem az én világom. Még Alex Ross festményeit is jobban elfogadom. Néha. De egy Azzarello miatt, aki írt igazán értékelhető (pl. 100 Bullets, Hellblazer, Superman és Batman) képregényeket, simán bevállalom.


A talán túlzottan is realista ábrázolás miatt nyugodtan megkaphatja a "horror" címkét. Vagy legalább "soft horror". Nem tudom, nem vagyok a műfaj rajongója. Ezért többször is soknak éreztem, a képi világot. Viszont mindig nagy érdeklődéssel olvasom az ilyen képregényeket, amelyek kilógnak a sorból, párhuzamosan futnak a szokásos, megszokott szériák mellett. Mint pl. Grant Morrison és Dave McKean 35 éves "Arkham Asylum" kötete. Vagy egy másik "univerzumban" Bendis és Ashley Wood (plusz Steve Niles és Ben Templesmith) "Hellspawn"-ja. (Valamikor a "Hellspawn"-ra azt mondtam, hogy az egyik legjobb Batman sztori, pedig nincs is benne Batman.) Mert egy párhuzamos világ (máshol erre ráhúzzák a multiverzum sapkát, és minden lehetséges, de attól néha jobban ráz a hideg, mint a horrortól) sok mindent elbír. Tulajdonképpen bármit. Akár meg is lehet ölni a főszereplőket, ez nem befolyásolja az eredeti szálat ("máshol" ez "sacred timeline"), így a legkevésbé sem kiszámítható.

A sztori úgy indul, hogy Joker halott. Ez nem spoiler, nem kell a kötetet kinyitni, elég csak megfordítani. Hogy mi történt, hogy Batman volt, aki végre meglépte ezt, vagy egyáltalán - nem tudni. Pontosan ezt kell kideríteni. Aki ebben segít, az nem más, mint John Constantine, akiből nagyon keveset kaptunk magyarul, de hátha... Találkozunk több varázs-karakterrel (Etrigan, Zatanna, Deadman, Mocsárlény), és ez szintén sokat dob az összképen. És valamilyen szinten kellenek is az extrák, mert bár nem rossz, de egy ilyen elvont sztori, ahol keveredik a valóság, a képzelet, az emlék és a fantázia nem biztos, hogy elsőre átlátható. A végkimenetel pedig akár el is veheti az újraolvasás élményét. Pedig logikus és hatalmas facepalm egyszerre.
Ez egy olyan Batman képregény, ami annál több, de ne keressük benne a szokásos elemeket. Ha ezt el tudjuk engedni - meg sok minden egyebet is -, akkor egy érdekes agymenés. Egy olyan jóféle "Mi lenne, ha...?" Mert mit ér Batman Joker nélkül? És lenne Batman Joker nélkül? És fordítva? Hoppá, de hát ezek a szokásos Batmanes kérdések! Akkor mégis tipikus. Á...

20 éves Holtak Hajnala

nevtelen2.jpgZombimániás vagyok. Ezt nem is titkolom. A ma 20 éves Holtak Hajnala az egyik kedvenc filmem. Itt vége is szakadhatna a cikknek.

A 2004-ben bemutatott Holtak Hajnala egy remake, George A. Romero 1978-as filmjének újragondolt változata. Számomra pedig az egyik etalon, ha a zombis posztapokaliptikus horrort nézzük. Zack Snyder első rendezése, sokak szerint elég jól sikerült. Szerintem is.

A feltámasztott zsáner szempontjából nem az első volt a kétezres években ez a film (a 28 Nappal Később két évvel korábbi), viszont nem is az utolsó. Egy olyan évtized hírnöke, amikor a mozikban hódítottak az élőholtak, azóta viszont eléggé elrothadtak szegények.

Egy USA-béli poros kisvárosban járunk, Alsóbékabütykös kettőben. Egy túlhajszolt ápolónőt kísérhetünk, akit egy fárasztó nap végén hazaeszik az avas, miközben a híreket elmulasztja párjával megnézni. Ez veszélyes! Ugyanis egyetlen éjszaka alatt elszabadult a földi pokol. Ezt saját szemével is láthatja, amikor reggel bekopogtat hozzájuk a szétevett arcú szomszéd kislány, aki megkóstolja a nő férjét.

nevtelen.jpgÁpolónőnk elmenekül a kertvárosból, miközben a szomszédságból hevesen falatoznak a szaladgáló (!) kriptaszökevények. Összefut egy szintén menekülő rendőrrel, majd egy fiatal párral, és még sokakkal, akiket sorban meg lehet majd ölni. Beveszik magukat egy elhagyott plázába, hogy várják a halált, vagy a megmentésüket. Előbbi valószínűbb.

A Holtak Hajnala hatalmas pozitívuma, hogy alig van benne jumpscare. Az alkotók a látvánnyal próbálnak operálni, sok undorító és meghökkentő jelenettel, miközben némi drámát is megvillogtatnak. Talán a legdurvább jelenet a zombi babás volt, de kinek mi veri le a fí relét. A holtak nagyon veszélyesek, szaladnak, ha prédát látnak, így akcióban sincs hiány. Emellett a sok vérengzést megszakítja a humor, hogy ne menjen az agyunkra a zombulás.

Szerintem a film látványvilága teljesen rendben van. Egy viszonylag minimalista rendezés, néhol hiányoltam a nagyobb vizualitást, mondjuk egy-egy robbantásnál (azért ezekből kapunk a végén többet is). A zombik tök jól néznek ki (magukhoz képest). Több esetben – szerintem szándékosan – gumihorrorba illő látvány fogadja a nézőt, ami szintén teljesen rendben van, már-már elvárt az ilyen remake-eknél.

maxresdefault.jpgZombis filmhez képest nem egy tökhülye alkotás, van a szereplők viselkedésében némi logika, egyetlen kivétellel. Egy kutya kedvéért az egyik csaj nekiindul a járkáló hullákkal teli pusztaságnak, hogy aztán beszoruljon egy szekrénybe. Természetesen a mentőakció során egy jó embert sikerül elveszejteni. Azért nem dicsérném meg a macát, na. Továbbá azt is megtudhatjuk, miért nem ajánlatos láncfűrésszel hadonászni a kátyús úttesten közlekedő  kisbuszban… Itthon sem érdemes kipróbálni.

A film végét erősen nyitva hagyja a rendező. Egy úti videónaplószerű stáblista közbeni jelenetsorból tudjuk meg, hogy sajnos nincs (?) biztonságos hely… Főszereplőink sorsát így a nézőre bízza.

A film főbb szereplői:
Ving Rhames (ő volt az afroamerikai Kojak, viszi a hátán a filmet),
Sarah Polley (színésznő, szerepelt többek között a Váratlan Utazásban, de később filmrendező is lett belőle, nem mellesleg Oscart is nyert),
Jake Weber (szerepelt a Ha eljön Joe Black-ben is pl.),
Michael Kelly (olyan rosszarcú koma, biztos láttam egy csomó másik filmben is),
Ty Burrell (Modern család),
Lindy Booth (Elveszett Ereklyék Fosztogatói irodista csaja).

Bélu voltam.

Star Wars - Hagyaték 1.

img_20240316_201311.jpgMélyen érintett, amikor nem olyan régen a Szukits, a Star Wars cuccok hazai kiadója bejelentette, hogy idén nyártól felhagynak a Star Wars-szal. Nem vásároltam agyon tőlük magamat, ez biztos. De tisztában vagyok vele, hogy nagyon régóta csinálják, és csomó olyan könyvet is kiadtak szebb formában, amiket gyerekkoromban olvastam, és valahova eltökítettem. Így került a polcomra anno a Darth Maul – A Vadászó Árnyék, vagy a Thrawn-trilógia, mind keményfedeles változatban. Képregények közül a mára legendák sorát erősítő Vérvörös Birodalom, és tavaly nyáron a Hagyaték volt, amit kötelezőnek tartottam megvenni.

Aki nem tudja véletlenül, hogy mi a legendák, és mi a kánon (van ilyen?), annak egy-két mondatban leírnám a különbséget.

A kánon az, ami beleillik a Disney kétes megítélésű filmes univerzumába, a legendák pedig azok a történetek, amik maguktól értetődően nem. A legendák tehát törölve lettek a kánonból, pedig rengeteg – akkoriban hitelesnek tekintett – folytatás született, amik épültek Lucas bácsi filmes univerzumába, de még úgy érzem, a játékokkal is harmonizáltak (már amelyikkel játszottam).

Így kukázták a Thrawn-trilógiát, aminek a puhafedeles változatán eretnek módon rajta volt, hogy a filmek folytatása. Hát nem. És a ma gorecső alá vett Hagyaték 1. kötet sem tekinthető a kánon részének. Pedig…

img_20240316_201332.jpgPedig ez egy rohadt jó képregény. 126 évvel a Jedi Visszatér eseményeit követően a Skywalker leszármazottak már nem egészen olyan messiás-szerű lények, mint korábban. Persze most is van egyfajta megváltó-komplexusa a még életben maradt jediknek, de Cade, a kalóz rohadtul nem akar sem a jedik, sem a sithek felé fordulni. Inkább hagyják őt békén.

Korábban is volt arra példa, hogy valaki az erő szürkés közepén próbál lavírozni. Cade-nek ez nem sikerül, és mivel felmenői között Darth Vader is ott virít, ezért a sith törzs is feni rá a fogát. Cade nem egy tisztalelkű naív kis picsa, mint anno Luke volt. Egy talpraesett, de a sok gyötrelemtől megcsömörlött, számító, kábítószerfüggő, önző rohadék. Legalábbis elsőre ez a kép alakul ki róla az olvasóban. 

Mit ad ez a képregény? Megint Skywalkereket (egyet biztosan). Meg még rengeteg más dolgot. Rengeteg idegen bolygót, egy új, és hatalmas hódító fajt, a yuuzhan vongokat és terraformáló képességüket. Politikai játszmákat, árulást, és a ki kivel is van érzését. Gyönyörű nőket, rengeteg akciót, még több izmozást.

img_20240316_201652.jpgEz egy nagyon jól felépített, fordulatos sztori, rengeteg szereplővel. Az írók próbálták felépíteni a különböző szereplők személyiségét, egymáshoz fűződő viszonyát, és ez viszonylag bonyolulttá is teszi. Több oldal feszül egymásnak, nem a szokásos kettős felállás van. Mindenkinek meg vannak a maguk céljai, főként a hatalom megszerzése, de többeknek a bosszú, ami a sötét oldalhoz vezet.

A rajzok kicsit hullámzóak, de sehol a Marvel korszakból megismert photoshoppos tracelés. Divat a Dark Horse érát szétdicsérni, de miért is ne. A Hagyaték mind rajzban, mind történetben megüti azt a mércét, amiért érdemes egy többszáz oldalas sztoriba belevágni. Nagyon várom, mire fut ki ez a monumentális sztori, és Cade és társai végül békére lelnek-e valahol, ebben a messzi-messzi galaxisban.

Az eredeti sor 2006-2010 között jelent meg a Dark Horse Comics gondozásában. Itthon a Szukits Kiadó adta ki, 2023-ban.

Írta: John Ostrander and Jan Duursema
Rajzolta: Jan Duursema és mások
A képeket a magyar kiadványról készítettem.

Bélu

Holdlovag - Születés és Halál

Korábban volt szó a blogon a Holdlovag sorozat bevezető számáról. Akkor meghasonlott elmémben ellentmondásos érzések ütötték fel a fejüket. De olvassátok el a korábbi cikket erről, ha van kedvetek. Ez a jó termékkapcsolás.

Most, a harmadik kötettel véget ért a sorozat itthon is. Marc Spector és képzeletbeli barátai megküzdenek néhány egyiptomi arccal, hogy véget vessenek saját szenvedésüknek.

Nehéz erről a kötetről spoilermentesen írni, főleg, hogy lezárást is kapott a történet. Nekem nagyon tetszett, a lezárás is és az odáig vezető út is. Marc egy megnyerő arc, ahogyan alteregói is. Dehogy is. Marc kórképe továbbra is különböző elmebetegségek szövedékéből áll, és becsületessége is minimum megkérdőjelezhető. Jeff Lemire jól felépítette a személyiségét, és a hős eredete is rendesen bemutatásra kerül, ami itt úgy érzem, a fő cél volt. Tökéletes felütése lehet ez egy karakternek, remélem Bubiék látnak fantáziát Holdlovag további történeteinek kiadásában is majd.

Greg Smallwood rajzai pedig továbbra is erősítik azt a zaklatott hangulatot, amit egy beteg ember fejében kalandozás kelthet a jóérzésű olvasóban. Ezúttal még csavarosabb alkotásokat nézhetünk, néha akár fejjel lefelé is olvasva. Továbbra is egyfajta satírozós-elkenős technika jellemzi, de így igazán kézművesnek hat a cucc.

Egy rendkívül szórakoztató képregény volt ez, és sajnálom, hogy vége van. Ugyanis néhány kérdésre nem kaptam választ. Valószínűleg soha nem is fogok. Talán ez a legnagyobb hibája a folyamatosan rebootolt sorozatoknak.

Holdlovagból sosem elég. Warren Ellis Holdlovagjának omnibus kötete is a polcon várja, hogy elolvassam. Hamarosan, talán. Addig is nézzetek körbe a hazai fronton. A Bubi Bolt kötetei megérnek egy próbát.

Bélu

Elhunyt Akira Toriyama

Egy hete elhunyt Akira Toriyama. Ma jelentették be. 68 éves volt.

Én pont az a generáció vagyok, ami megélte, hogy betiltsák a kedvenc rajzfilmsorozatát. Ez volt a Dragon Ball Z.

Minden délután sietve futottunk haza, hogy elcsíphessük az aktuális részt, vagy ha nem felejtettük el, beprogramoztuk a videót, vegye fel, hogy le ne maradjunk róla.

Nincs más hátra emberek, muszáj lesz összegyűjteni a sárkánylabdákat, hogy visszahozzuk a mestert.

Addig is: Nyugodjék békében.

Virtuál okuláré és Stalenhag

Ma egy reggeli műsorban volt szó a mesterséges intelligencia térnyeréséről és hogy elveszi az influenszerek munkáját.

Úgy érzem, mi nem vagyunk veszélyben, mert nem vagyunk azok, viszont nekem (B) bevillant egy kép az egyik vezető híradástechnikai cég terméke kapcsán, ami a.i-al működő okulárét hirdet.

Ez a modell kiterjesztett valóságot ad a felhasználónak, mindenféle dolgot kivetít, megszépít, ésatöbbi. Csupa móka kacagás.

A másik képen Simon Stalenhag: Electric State című könyvéből látható egy hasonló okos/virtuális valóság szemüveg/kivetítő/izé. Stalenhagnál az emberiség pusztulásának egyik oka volt, hogy annyira beleszerettek a virtuális világba, hogy elfelejtettek enni, és már csak az éhenhalt, és mesterségesen életben tartott hullájuk élvezte kábítószerként továbbra is a szolgáltatást. Valakinek az elméje pedig benne ragadt egy robotban. 

(B)

apple-vision-pro-pinch-gesture.jpg

screen_shot_2021-09-20_at_4_22_57_pm-2180206.webp

süti beállítások módosítása