Régen tervben volt nálam, hogy megnézzem az Iron Sky 2019-es folytatását, a Coming Race-t. Az első rész kellemesen elborult trash volt, de volt hangulata. Az Iron Sky készítői úgy látom, továbbra sem szedik a gyógyszereiket, amiket számukra a kezelőorvosaik felírtak. Kellene. Én megnéztem, hogy nektek ne kelljen.
A Coming Race trailerét látva az alkotók a teljes történetet és a film összes jó pillanatát elspoilerezik, pedig nem sok van ilyen: űrhajózás, dinoszauruszok, utazás a Föld középpontja felé. A másfél óra nem egy hosszú játékidő, a végefőcím is levesz, de éppen elég is ennyi belőle.
Amire az első részből emlékszem, hogy a második világháború lezárását követően a náci Németország leszármazottai a Hold sötét oldalán vernek tanyát, és készülnek a nagy visszatérésre. A Föld és a Hold között háború kerekedett, aminek atomcsapások sorozata lett a vége, így a Föld lakhatatlanná vált. A földi menekültek a Holdon élnek tovább egy horogkereszt alakú holdállomáson.
De nem sokáig, ugyanis Wolfgang bácsi, a kedves világuralomra törő holdnáci visszatér, és elmeséli főszereplőnknek, hogy a náci vezetőség, főleg Wolfgang és Hitler bizony gyíkemberek, akik sok millió évvel korábban érkeztek a Földre, hogy benépesítsék. Wolfgang kísérletezi ki az első embert valami törpemajomféléből, és ő csak jót akar nekik. Na persze! Kiált fel az eszes néző. Ismerjük mi ezeket, nem hiszünk nekik.
A főszereplőnk édesanyja a holdbázis vezetője, nagyon beteg, viszont Wolfgang szerint a Szent Grál megmentheti bárki életét, így főszereplőinket a Föld középpontjába irányítja egy három részből álló rajzolt térképpel. Sima ügynek ígérkezik. Csészealjukkal a szedett-vedett banda lerepül a föld alá, majd ott egy a világ vezetőiből álló kolóniával találkoznak, akik beidomították a dinoszauruszokat. Persze ezek is mind gyíkemberek, ahogyan Steve Jobs is. Szegény biztos forgott a sírjában, amikor ezt a filmet először leadták.
Hitler berág, amikor ellopják tőle a Szent Grált, ami az elveszett világ ökoszisztémáját működtette, és Holdra száll utánuk a kedvenc T-Rexével, aminek hátán belovagolva boldogan kiáltja az ég felé, hogy „Si3g H3il! Mutterfickers!”
Ez a film egy alpári blődség, és fullba nyomja a kretént. Következetlen, és unalmas. A néhány akciódús jelenet is csak pár másodpercig tart, látszik, hogy a CGI elvitte a büdzsé nagy részét (na meg Udo Kier, aki maga se egy ma született kezdő színész, karizmatikus figura, biztos meg volt az ára). A színészi játék rettenetes, a párbeszédek egy-két kivétellel borzasztóan alulírtak, primitívek, és vontatottak. A humora olyan fárasztó, hogy emberkínzásnak is nevezhetnénk, egyszer egy sóhaj fájdalmamban azért elhagyta a számat.
Az Iron Sky első része sem egy combos alkotás, de a második le tudta körözni. Megtekintését csak erős idegzetűeknek ajánlom. Azért a CGI-os részek tényleg jól néztek ki, csak rövid ideig tartanak. Aki csak T-Rex háton lovagló Hitlert akar látni, annak legyen elég a trailer.
Förtelem.
Zombimániás vagyok. Ezt nem is titkolom. A ma 20 éves Holtak Hajnala az egyik kedvenc filmem. Itt vége is szakadhatna a cikknek.
Ápolónőnk elmenekül a kertvárosból, miközben a szomszédságból hevesen falatoznak a szaladgáló (!) kriptaszökevények. Összefut egy szintén menekülő rendőrrel, majd egy fiatal párral, és még sokakkal, akiket sorban meg lehet majd ölni. Beveszik magukat egy elhagyott plázába, hogy várják a halált, vagy a megmentésüket. Előbbi valószínűbb.
Zombis filmhez képest nem egy tökhülye alkotás, van a szereplők viselkedésében némi logika, egyetlen kivétellel. Egy kutya kedvéért az egyik csaj nekiindul a járkáló hullákkal teli pusztaságnak, hogy aztán beszoruljon egy szekrénybe. Természetesen a mentőakció során egy jó embert sikerül elveszejteni. Azért nem dicsérném meg a macát, na. Továbbá azt is megtudhatjuk, miért nem ajánlatos láncfűrésszel hadonászni a kátyús úttesten közlekedő kisbuszban… Itthon sem érdemes kipróbálni.
Mélyen érintett, amikor nem olyan régen a Szukits, a Star Wars cuccok hazai kiadója bejelentette, hogy idén nyártól felhagynak a Star Wars-szal. Nem vásároltam agyon tőlük magamat, ez biztos. De tisztában vagyok vele, hogy nagyon régóta csinálják, és csomó olyan könyvet is kiadtak szebb formában, amiket gyerekkoromban olvastam, és valahova eltökítettem. Így került a polcomra anno a Darth Maul – A Vadászó Árnyék, vagy a Thrawn-trilógia, mind keményfedeles változatban. Képregények közül a mára legendák sorát erősítő Vérvörös Birodalom, és tavaly nyáron a Hagyaték volt, amit kötelezőnek tartottam megvenni.
Pedig ez egy rohadt jó képregény. 126 évvel a Jedi Visszatér eseményeit követően a Skywalker leszármazottak már nem egészen olyan messiás-szerű lények, mint korábban. Persze most is van egyfajta megváltó-komplexusa a még életben maradt jediknek, de Cade, a kalóz rohadtul nem akar sem a jedik, sem a sithek felé fordulni. Inkább hagyják őt békén.
Ez egy nagyon jól felépített, fordulatos sztori, rengeteg szereplővel. Az írók próbálták felépíteni a különböző szereplők személyiségét, egymáshoz fűződő viszonyát, és ez viszonylag bonyolulttá is teszi. Több oldal feszül egymásnak, nem a szokásos kettős felállás van. Mindenkinek meg vannak a maguk céljai, főként a hatalom megszerzése, de többeknek a bosszú, ami a sötét oldalhoz vezet.
