Nagyon megy a retro mostanában (mindig), minden évfordulós, minden kellemes emlékeket ébreszt, ahogy azt kell. Na jó, nem minden. Nagyon sok olyan film van, amit valamikor VHS-es láttunk először, és ha jót akarunk magunknak, a kazetta kihalásával ezeket a filmeket is elfeledjük. Személy szerint ide sorolnám a nindzsás-kommandós termékeket, amelyek kis(leginkább)fiúként fantasztikusak voltak, mert csitt, csatt, bumm és társai, később pedig újra lehetett játszani az egészet az oviban, iskolában. Eme remekműveket egyszer jó volt látni, megvolt ezeknek is az ideje, viszont nekem ezekre már nincs. :) A többire sem. :( Pedig a "lista" hosszú. Bevallom, bár rég szerettem volna újranézni, de Bélu indította el a folyamatot bennem a múltkori Predator 2 nézegetéssel, ezért én is elővettem az idén 35 éves kedvencet. Egyúttal szomorúan konstatálom, hogy nálam fiatalabb a film. Az első rész elérhető az egyik streaming platformon, amit most nem reklámozok, viszont ott letölthető mobil eszközre, ami jó, mert bárhol és bármikor lehet folytatni.

 A történet két szálon fut: a jelen és a múlt képeit látjuk felváltva. A jelenben kezdünk, egy - a nyolcvanas években kint már rég nagyon menő - pankráció eseményen, ami a főszereplőnket (Christopher Lambert) nem igazán hatja meg. Olyannyira nem, hogy egy idő után ott is hagyja az egészet, és a mélygarázsba vonul. Szinte Columbo jelenik meg szemünk előtt, de csak egy ballonkabát erejéig, de aztán a farmernadrág és a sportcipő már egy modernebb irányba mutat. Gyorsan kiderül, hogy ez a fura tekintetű ember bizony nem egy nyomozó, hanem ellenkezőleg. Egy ellenlábasa várja lent, és... kardok kerülnek elő. Egy Toledo Salamanca, és egy katana. Mert minden hétköznapi ember ilyenekkel mászkál, majd a másikak esik. Majd lecsapja a másik fejét. Hatalmas energiatöltet áramlik, villámok cikáznak. Nem rossz kezdés. Aztán átrepülünk 1536-ba, amikor a MacLeod klán harcba indul. Egy klasszikus kékek a pirosak ellen csata, vas a vas ellen. Egy bizonyos Kurgan (Clancy Brown) - aki jó nagy, de legalább nem szép - megegyezett a pirosak vezetőjével, hogy engedje át neki az ifjú Connort, aki most harcol először. Vagyis harcolna, de senki sem áll ki ellene. Na, majd Kurgan. Jön, és szinte semmi harc után ledöfi Connort. Felkiált, hogy "There can be only one!" - "Csak egy maradhat!", de korai az öröm, mert a klán leteperi, ellepi. A klán szomorú, jaj, de szomorú! De elmúlik, mert Connor halála is elmúlt. Ez bizony az ördög műve lehet! El is üldözik ízibe. Dehogy mesélem el az egész filmet! Csak próbáltam jelezni, hogy van főhős, van egy gonosz ellenfél, már csak egy mester hiányzik, akit a tanítvány túlszárnyalhat. Ez lesz Juan Sanchez Villalobos Ramirez, akit Sean Connery személyesített meg. Már csak miatta is érdemes megnézni a filmet! ;)

 Nézzük a rossz oldalát! :) A harmincöt év bizony nem kevés. Nem zavaró a szereplők ruházata, mert tudod, hogy ez volt, és még sokáig ez volt. A tempó nyilván lehetne gyorsabb, de ez akkoriban a pörgősebb filmek között volt, nem vészes. A harcok, kardos jelenetek kissé elnagyoltak, nem mindig látszik az, hogy ezek biz' akár többezer éve is forgatják a kardot. Sokszor inkább az erő, a szikrák és a villámok a lényeg. Na és a magyarázat, hogy miért is vannak ezek a halhatatlanok? Azért. (A '91-es filmben majd kitaláltak egy másik bolygós történetet, amitől még rosszabb lett. Később újraszerkesztették, és ezt kivették belőle - jól tették.) Ha igaz, hamarosan jön egy remake, reboot, ki tudja, mi lesz tulajdonképpen? Ott majd lehet ezeken is javítani. A kardos jelenetek biztos gyorsak, sötétek és követhetetlenek lesznek, mert mostanában meg ez megy.

 Van benne jó is? A főszereplők tökéletesen lettek kiválasztva. Christopher Lambert egyszerre tud nagyon vagány és nagyon szerencsétlen is lenni, mindent elhiszel neki. Clancy Brown pedig akkora suttyó, hogy nem mindig tudod: most éppen a felháborodás lenne jogos vagy egy röhögés? És Sean Connery. Nincs mit hozzáfűzni. Aztán a kardok. Csodálatosak, főleg a katana, de igazából az összes. Sok év alatt sok szerelem - ebben sincs hiány. Ó, a zene. Ez bizony akár egy külön írást is megérdemelne. Mondok pár dalcímet: Princes of the Universe, Who Wants to Live Forever, A Kind of Magic, One Year of Love, Gimme the Prize. Igen, ezek Queen dalok, amelyek a '86-os A Kind of Magic lemezen szerepeltek, és a lemez nagyjából fele a Hegylakó filmhez készült. Megint egy olyan pont, hogy már csak ezért is megéri. ;)

 De a legfontosabb még hátra van, ami az egész lényege. Who wants to live forever? Ki akar örökké élni? Mindenki elgondolkodott már ezen. Milyen lehet az örökélet, a halhatatlanság? A film szerint sok ilyen ember van vagy volt, és mindent túlélnek, kivéve a lefejezést. A sok év tudása, tapasztalata, a lehetséges gazdagság - sok minden jár ezzel. És amikor legyőzik az ellenfelüket, akkor annak hatalma és tudása átszáll. Who dares to love forever? Ki mer örökké szeretni? Amikor az egyik fél örökké él, fiatalon, erősen miközben a másik öregszik, gyengül. A halhatatlan látja, hogy a párja öregszik, gyengül, elszáll belőle az élet. Viszont az ő élete akár örök is lehet, és az elmúlás fájdalma is örökké vele marad. Ilyen feltételekkel is érdemes vagy lehet örökké élni? Komoly, és elgondolkodtató kérdések, amelyek rámutatnak a tényre, hogy ez nem csak egy akciófilm. Pedig annak sem rossz, ha úgy nézzük.

 Szóval: kardok, halhatatlanok, Queen, Sean Connery. Futás megnézni! :)