Hétköznapi Geekságok

Trainspotting 25

Válaszd most is az életet.

2021. október 03. - Kalmár Tibi

1996 október harmadika óta sok mindent másképp látunk, hallunk érzünk. Na jó, nem feltétlenül azóta, mert nem mindenki láthatta a premier napján Danny Boyle alkotását. Legnagyobb alkotását, ami Irvine Welsh azonos című könyve alapján készült. Én például 17 éves voltam, és egy haverral megbeszéltük, hogy valamikor tíz óra után találkozunk, és megnézzük a filmet. Az nyilván nem zavart, hogy iskolában kellett volna lennünk. Ráadásul ő már látta egyszer, és hihetetlen vicces filmként beszélt róla. Én... nem.

cover.jpg

Renton, Spud, Betegfiú, Tommy, Begbie története nem vígjáték. Nyilván vannak vicces pillanatok, vagy olyanok, amelyeken nevetünk, de talán kínunkban vagy mert nem tudunk jobbat. Ez a történet maga az élet. Nem mindenki élete, de van, aki ezt választotta. Vagy nem választotta, de ez jutott, jobb híján. De ne süllyedjünk ilyen letargiába, mert az élet szép. Válaszd az életet! "Choose life!" - mondta egy szlogen, amit a nyolcvanas évek Angliájában kezdtek el használni egy drogellenes kampány részeként. Persze a szlogenek és a programok nem győzik meg a célközönséget. Amikor már benne vagy, úgyis mindegy. Pedig olyan sok minden egyebet lehetne választani. "Válaszd az életet. Válaszd a munkát. Válaszd a karriert. Válaszd a rohadt nagy TV-t. Válaszd a mosógépeket, kocsikat, CD lejátszókat és elektromos konzervnyitókat." De mégis mindig a rossz utat választod.

A nyolcvanas évek végén vagyunk, a helyszín Edinburgh. Renton, és legjobb barátja - a James Bond mániás - Betegfiú, na meg a nagyon fura Spud heroinfüggők. A jófiú Tommy és az ultraerőszakos Begbie elég gyakran beszólnak nekik, mert ők nem szennyezik a testüket azzal a szeméttel. Cserébe láncdohányosok és (túl) gyakran kerül beléjük alkohol. Az biztos jobb. Na, mindegy. Renton többször is megpróbál lejönni a szerről, csak... mindig kell még egy lövés. Az utolsó. Mindig az utolsó. Ez velünk is így van. Mindig van valami, amit megfogadunk, hogy soha többé. Kész, ez volt az utolsó! Az utolsó cigi, az utolsó berúgás, az utolsó csoki, az utolsó fölöslegesen megvásárolt ruha, cipő, kütyü, képregény, figura, akármi. És mindig követi egy másik utolsó. Csak akkor szabadulunk meg az egyik függőségtől, ha belefogunk egy másikba. És kezdődik minden elölről.

Az biztos, hogy mióta (pár nap híján 25 éve) megnéztem ezt a filmet, több dolog végérvényesen beégett vagy megváltozott a fejemben. Ha felcsendül Iggy Pop - Lust for Life című nótája, rögtön beugrik pár jelenet és gondolat. Egy másik klasszikust idézve: "A drog rossz, értem?". Amikor végbélkúpot látok, eszembe jut Skócia legrosszabb vécéje. A macskaürülék toxoplazmózist okozhat. Ewan McGregor mindig jó, legyen az Star Wars vagy egy biztosító reklámja. Ja, és a jó fiú nem mindig jó. Viszont a rossz mégis rossz.

Ennyi év után is működik ez a film? Nem olyan rég néztem meg, és a válasz egyértelműen: igen! Úgy tűnik, hogy a világ fejlődik. De igazából olyan apró változások vannak, hogy az szinte fáj. Az emberek ugyanúgy emberek maradtak. Ugyanazok a hibáink, a gyengeségeink. Ugyanúgy függők vagyunk, de azóta még több dologtól. Vajon hányan mondták 20-30 évvel ezelőtt, hogy én nem leszek ilyen! Most pedig a hétköznapok posványából segédeszközök használatával akarnak kimászni. Akarunk kimászni. És olyan jó látni, hogy vannak nálunk sokkal szerencsétlenebb emberek is, mert ez reményt ad. De. Mert mindig van "de". Lehet jó döntést is hozni adott pillanatban, hátat fordítani mindennek, egy új és jobb életet élni. "Rossz ember vagyok, de ezen változtatok, megváltozom. Ez volt az utolsó ilyen eset. Mostantól tiszta leszek, kihúzom magam, és az életet választom. Már alig várom. Olyan leszek, mint maguk, lesz állásom, családom, rohadt nagy TV-m, mosógépem, kocsim, CD lemezem, elektromos konzervnyitóm, jó egészségem, alacsony koleszterinszintem, biztosításom, jelzálogom, első otthonom, szabadidőruhám, háromrészes öltönyöm, kvízjátékom, szemét kajám, gyerekeim, séták a parkban, rendes munkaidő, golfpartik, kocsimosás, elegáns kardigánok, családi karácsony, rendes nyugdíj, adómentesség, csatornapucolás, és a végén, ha már nincs semmi, a halál."

A bejegyzés trackback címe:

https://hetkoznapigeeksagok.blog.hu/api/trackback/id/tr9316695922

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

gigabursch 2021.10.05. 19:59:53

Sokan odáig vannak ettől a filmtől. Én nem.
Egyáltalán nem éreztem olyannak, hogy ettől bárki bármilyen káros szenvedélyt ott tudna hagyni.
Csak a szülők félelme őszinte.

Gubán Bélu 2021.10.06. 22:39:19

@gigabursch: ha nem is az a célja, hogy leszoktasson róla, az is jó cél, ha nem szoksz rá. Nyilván, aki nem drogozott, az nem tudja milyen leszokni valami függőséget okozó dologról. A mai napig egy hatásos filmnek tartom, és az egyik kedvenc filmem. Kulturális hatása megkérdőjelezhetetlen.
süti beállítások módosítása