Hétköznapi Geekságok

Alvilág - képregény

A rosszfiúk mindig jók

2022. január 24. - Kalmár Tibi

A "Criminal" sorozat 2006-ban kezdődött, eredetileg az Icon Comics-nál (pl. Kick-Ass, Powers, Scarlet), majd az Image Comics vitte tovább, adta ki újra. Ami fontosabb: most már magyarul is olvashatjuk az "Alvilág"-ot, a Vad Virágok Könyvműhelynek köszönhetően. Talán sokat elmond a képregényről az, hogy három Eisner-díjat is nyert az évek során. Na de... Kezdjük másképp.

Vannak olyan könyvek, filmek, tv-sorozatok, képregények/mangák stb., amelyek kicsit másképp közelítik meg a dolgokat. Mert amikor valamit nézünk - legyen most ez a kiindulási pont -, jól jön a happy end, a jónak drukkolunk, a rendőrnek, majd a bíróságnak, aki érvényesítik a törvényt, amely minket és az értékeinket védi. Viszont... Ki nem ismeri a Keresztapa filmeket (vagy könyveket)? Vagy ott a "Sebhelyesarcú", a "Volt egyszer egy Amerika", hogy csak pár klasszikust említsek. Nem kérdés, ki a rossz, ráadásul gátlástalanul, mindenen és mindenkin átgázolva, semmitől vissza nem riadva. Egy maréknyi dollárért ( ;) ) egy, tíz vagy száz ember élete is lényegtelen. Mégis élvezzük ezeket a filmeket, pedig jobban belegondolva, általában mi is azok az emberek vagyunk, akiket gondolkodás nélkül ütne ki a képzeletbeli sakktábláról egy ilyen banda, ha úgy adódna. És mégis nekik drukkolunk (persze csak a képernyő előtt), hogy ez is sikerüljön, hogy túljárjon a rendőrök eszén.

Ha ugrunk pár évtizedet előre, akkor ott vannak az igazságosztók. Vagyis az önbíráskodók. Például Dexter, aki felkutatja a gyilkosokat, hogy végezzen velük, majd feldarabolja őket. Igen, megérdemlik, de ez nem így működik, ez így nem jó! Mégis mindig félünk, hogy lebukik, elkapják, pedig nem csinál semmi rosszat. De. Manga-anime vonalon pedig nagyon jó példa a Death Note: akinek a neve bekerül a füzetbe, az bizony meghal. És a főszereplő arra használja, hogy megtisztítsa a világot a bűnözőktől. Mindkét esetben - a helyszínből adódóan - a lebukás egyenlő a halálbüntetéssel, ezt persze egyiküknek sem kívánjuk. Vagy mégis? Na és John Wick? Az se' kutya! (pun intended)

Mi köze ennek az "Alvilág" képregénysorozathoz? Egyértelmű. A bűnözők a főszereplők - ez történetenként eltér, de vannak átfedések, találkozási pontok -, kisebb nagyobb ügyeiket kísérhetjük figyelemmel, és a történetek annyira jól megírtak (Ed Brubaker zseni, hétszeres Eisner-díj nyertes), hogy azonnal berántanak, és mindent indokoltnak érzünk. Szinte sosem gondolunk arra, hogy ez rossz, ezt nem így kellene. Ezt az író megerősíti és alátámasztja azzal, hogy a piszkos ügyeiket gyakran egymás közt intézik a bűnözők, a rendőrök pedig korruptak, és valamelyik utálatos bandavezér irányítása alatt vannak. Szóval rendesen épít a régóta működő dolgokra, amelyek miatt élvezzük az ilyen műveket, és drukkolunk az - amúgy gonosz, rossz, gátlástalan - főszereplőnek. Mert van nála rosszabb is. Mindezt meg kell dobni egy-egy szinte szuper-karakterrel, akit a kvalitásai kiemelnek a sok kis pitiáner közül, illetve a családi háttér is olyan, ami "megmagyarázza" a dolgok alakulását. Nem is tehet róla szegény, az apja vagy akárkije miatt lett ilyen... :( Közben pedig olyan remekül csinálja, amit csinál, hogy nem unjuk meg, még, még, még!

Az első omnibust szereztem be, amely három kötetet tartalmaz (gyönyörű kivitelezésben). A három kötet külön is beszerezhető, puhatáblás (TPB) kötésben. A "Gyáva" ("Coward") az első és eredeti sorozat első öt füzetét tartalmazza. A főszereplő Leo Patterson, aki tulajdonképpen egy bűnöző zseni, aki képes rövid idő alatt elemezni a helyzeteket, és felkészülten várni azt, amire normál esetben senki sem gondolna. A gyávasága tulajdonképpen ugyanez, a fokozott elővigyázatosság, a rossz helyzetek elkerülése mindennél fontosabb. De még fontosabb a lebukást elkerülni. A sorozat második része a "Lawless", és szintén öt füzetet tartalmaz. A Lawless egy - természetesen - szintén bűnöző család neve, ezért nem lett mondjuk "törvénytelen" a kötet címe. Azt csak oda kell gondolni, fordítás nélkül. Tracy Lawless egy nagyon tehetséges és ezért veszélyes katona, aki ott hagyja az egységét, hogy kiderítse testvére halálának körülményeit. Mondanom sem kell, egy bűnbanda tagja volt. Mindkét történetben olyan melókba keverednek a főszereplőink, amelyek másképp sülnek el, mint ami az eredeti elképzelés volt, persze teljesen eltérő módon. A harmadik kötet – „A Halott és a haldokló” („The Dead and the Dying”) - már folytatás, az első kettőre építkezve. Más jellegű, emberi sorsokat bemutató, az összefüggéseket érdekesen, tarantínós-ponyvaregényes módon feltáró.

A teljes sorozat egyik gerince, biztos pontja az "Alvilág" kocsma, ahol csak a gengszterek fordulnak meg és - ha nem tartják be a szabályokat - fel. Nemcsak térben, hanem időben is mindig fontos szerepet játszik ez a helyszín, egy biztos pont bármit elkezdeni, megérdeklődni. A hely neve "Undertown", a város alatti rész, az alvilág. A bejárat melletti neonfeliraton kiégett az utolsó betű, így "Undertow" maradt, ami a víz felszíne alatt egy olyan rész vagy réteg, ami a felszínhez képest teljesen más irányba mozog, akár le is ránthat magával. Nagyon jó húzás, sajnos esélytelen rendesen lefordítani.

Három kötet, háromféle megközelítés: gondolkodás, erő, érzelmek. Magával ragadó és letehetetlen, filmeket megszégyenítő ábrázolással, képi világgal és hangulattal. Remekmű.

A bejegyzés trackback címe:

https://hetkoznapigeeksagok.blog.hu/api/trackback/id/tr8016811000

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.
süti beállítások módosítása