Nehéz egy olyan műről írni, amiről már mindenki leírt mindent. Ilyen az 1984 is. George Orwell kultikus regénye, a disztópikus világokat bemutató könyvek egyik gyöngyszeme. Önmagában nehéz lenne róla újat mondani, viszont ahogy egyre több ilyen jellegű írást olvasok, összeáll egy kép bennem. Tényleg valamilyen keverék-világban élünk, ami ezeknek világoknak, rendszereknek a különböző rossz tulajdonságait sajátította el.
Az 1984 egy mestermű. Minden elemében az, izgalmas, katartikus, letehetetlen. Amint a kezembe vettem az ez alapján készült képregényt, egyből beugrott, hogy miken fog keresztül menni Winston Smith, pedig már vagy 15 éve nem volt a kezemben a könyv. A regényt Fido Nesti dolgozta át és illusztrálta. Egy nagyon baljóslatú és reménytelen világot tár elénk. Milyen is lenne, a regény se más.
Az, hogy a Nagy Testvér figyel, az minden egyes kockájában érezhető. Érzed azt a félelmet, amit Winston és társai éreznek, azt a kilátástalanságot, hogy ebből a helyzetből semmi esélyed nincs kitörni. A rendszer pribékjei minden, az uralkodó hatalom iránti ellenérzést letörnek, sőt, gyökerestül tépik ki a szívekből. A propaganda-gépezet nem áll le, az imádott Nagy Testvér arca mellett a gyűlölt Emmanuel Goldstein is gyakran megjelenik a teleképekben, ő a zsidóság elleni gyűlölet egyik megszemélyesítése, ami sajnos valóságos volt a regény születésének idején.
Sok minden ismerős lehet, ugyanis sok olyan rendszer volt már a történelemben, ami gyűlöletre épül, ahogyan a történetben szereplő Óceánia. A propaganda folyamatos sugárzása, a háborúval és egyéb veszélyekkel riogatás, a múlt szánk íze szerinti változtatása, a gyűlöletkeltés, az érzelmek és az egyén elnyomása jellemzi.
A képregény rendkívül nehéz és hosszas olvasmány. Fido Nesti a regény szövegét ültette át a kockákba, és főként leíró szövegrészekkel lehet találkozni, viszonylag kevés szövegbuborékkal. A képi világ nagyon illik a szöveghez, ha jó a kedved, és szeretnéd elrontani, akkor nyugodt szívvel ajánlom ezt a képregényt. Nekem az, ahogy a fényekkel játszik, az tetszett a legjobban, és ahogy egy-egy teljesen lényegtelennek tűnő alakzatot elhelyez bizonyos helyeken, pont ezzel a fényjátékkal. Oda ragasztja a szemet. Egyetlen „hibáját” hoznám fel, hogy a kis méretére tekintettel kis helyen sűrűsödik be a rengeteg szöveg, és nagyon kicsik a betűk, néha még megnehezíti ezt azzal, hogy a betűk színe épp csak árnyalatnyiban tér el a háttértől. Szemüveges vagyok, nehéz volt így olvasni, sokszor erőltetni kellett a szememet. De ez csak technikai információ volt.
Néha tényleg az az érzése támad az embernek, hogy nyilvánvalóan nem minden szempontból, de egyes írók 60-70 évvel ezelőtt megjósoltak mára valóságossá vált dolgokat. Az 1984 éppen ezért kiemelkedő alkotás, mert jövőképe teljesen elképzelhető, és habár nem 1984-ben, de mára sok minden megvalósult belőle. Rengeteg idézhető mondata van, amiket magáénak érezhet a mai ember. Ez teszi hátborzongatóvá.
A mű figyelmeztet:
„A háború: béke.
A szabadság: szolgaság.
A tudatlanság: erő.”
Szerintem olvasson mindenki minél többet.
Bélu
