Bő két évvel ezelőtt, egy teljesen más esemény kapcsán már írtam pár gondolatot erről a filmről. Nem fogom visszaolvasni, így előfordulhat, hogy pár dolog ismétlődik. Nézzétek el nekem, mert csak másfél hónap van a film első hivatalos vetítése és az én születésem között. A vetítés napja 45 évvel ezelőtt volt, én még fiatal vagyok.
Béluval már beszéltünk párszor erről, vagyis én mondtam, ő pedig szinte udvariasan többször is szinte elviselte. Az első mozis élményeim egyike ez a film, az akármelyik moziba '86-'87 környékén juthatott el, amikor a cenzorok és a körülmények úgy ítélték meg, hogy ez nem veszélyes a rendszerre. Pedig én is elhittem, hogy akár repülhetünk is. (Pár évvel később az utcák megteltek emberekkel, és bár egyikük sem repült, mind hősök lettek.) Nem tudom, másokra milyen hatással volt ez a film, de az én - nagyjából másodikos - fejemben elültette az érdeklődést a szuperhősök iránt.
A film megjelenésének évében Superman kereken 40 éves volt. A sztoriját mindenki ismeri, aki nem, ezt amúgy sem olvassa. :) Krypton bolygó a megsemmisülés határán, Kal-Elt a szülei egy kis űrhajóba pakolják, kilövik a Föld irányába, természetesen az Egyesült Államokban landol (Smallville, Kansas), a gyermektelen Martha és Jonathan Kent rátalálnak, felnevelik, a gyerek nagyon erős, aztán majd egyéb képességekre is fény derül. Ez az egymondatos eredettörténet. Aztán felnőttként beköltözik a nagyvárosba, ahol újságíró álruhában éli az életét, és szinte naponta megmenti a világot. Itt előjön a szokásos dilemma: azelőtt nem kellett megmenteni a világot? Illetve: vajon nem pont a szuperhősök vonzzák a bajt? :D Házi feladat.
Szoktunk panaszkodni, fikázni vagy nem is tudom mit csinálni, hogy XY színész eladta magát, szuperhősös filmben játszik. Ezt is több oldalról nézhetjük. Először is: a színészet hivatás, de munka is, a megélhetést is biztosítja. Egy "akármilyen" tematikájú filmben szerepelni pedig akár kihívás is lehet. Szóval... De nézzünk rá picit a Superman stáblistájára. Rákerestem Wikin, vicces. A lista tetején Jor-El megszemélyesítője: Marlon Brando. A keresztapa, Apokalipszis most, Az utolsó tangó Párizsban, és így tovább. A vágy villamosa, Julius Caesar, A rakparton, na jó, abbahagyom. A második említett - Lex Luthor szerepében -: Gene Hackman. Francia kapcsolat, Nincs bocsánat, Lángoló Mississippi, A Poszeidon katasztrófa, stb. És csak ezután jön a főszereplő, Christopher Reeve. Az ember, akinek mindent elhittem. Még azt is, hogy nem ember. Lehet, hogy nem ő volt a világ legjobb színésze, de ő volt a világ legjobb Supermanje.
Persze voltak itt még egyéb "körülmények" is. A forgatókönyvet többen rakták össze. Mario Puzo (igen, ő, A keresztapa), David és Leslie Newman, Robert Benton (pl. Kramer kontra Kramer). Zene: John Williams (A cápa, Star Wars, E.T., Indiana Jones, Schindler listája és még naaaaagyon sok zseniális filmzene szerzője). Tulajdonképpen minden adott volt, hogy egy remek film legyen belőle. És az is lett!
