Jaj már megint X-men?! Mondhatnátok. De nem. Ezúttal megint X-men, és Fantasztikus Négyes együtt!
Vagyis egymás ellen... Fantasztikus Négyes az X-men ellen. Itthon a Bubi adta ki 2021-ben, eredetileg pedig 1987-ben jelent meg Chris Claremont története. Ő pedig a legjobb, ha X-menről van szó (szerintem).
Egy nagyon jól összerakott történetet rak elénk ez a minisorozat. A rajzok tisztára azok a nyolcvanas-kilencvenes évek (Jon Bogdanove), a színezése pedig méginkább (árnyékolást nem igazán ismertek, feketével húzták ki a sötétebb részeket). De ez egyáltalán nem gond. Én imádom személy szerint.
Franklin egy rettenetes álmot lát, amiben apja egy rejtélyes könyv miatt eggyé válik Dr. Doommal. Vagyis olyasmi, és a mutánsok és a Négyes is odavész egytől egyig. Az álom pedig valósággá válik, amikor Susan megtalálja a naplót, amiben Reed olyan dolgokat írt le, amikre ő maga is csak homályosan emlékszik...
Ekkor fordul a Négyeshez Magneto, hogy az állagváltás közben szellemtestben maradt Árnymacskának (Kitty Pryde) segítsenek. A Négyes viszont széthullani látszik, de talán Reed leginkább. Így amikor visszautasítja, nem marad más választása, csak hogy a Reeddel egy értelmi szinten lévő tudós zsenihez forduljon, Dr. Doomhoz. Ta-ta-taaaaaa...
A nyolcvanas években nem szórakoztak az írók, ha különböző problémák ábrázolásáról vagy megoldásáról van szó. A korai Fantasztikus Négyes történetek ömlengős túlírtsága sehol, helyette a Lény arról ábrándozik, hogy végre megcsókolja valaki. Mert sokan undorítónak tartják Ben szikla testét, ezért nem talál rá a szerelem (a vak Alicia ekkor már elhagyta őt). Az élet nem habostorta.
Talán a történet legnagyobb mondanivalója, hogy ha egyedül vagy a különböző szorongásaiddal, érdemes szakemberhez fordulni, de ha képregényhős vagy, elég a család ereje. Azon felül volt egy-két marha vicces szituáció, ami a gyerek Franklin és a különböző gonosztevők közötti konfliktusokat illeti. Szerintem zseniális.
Jó kis történet volt ez is. De hát tudtam ezt a borítójáról is.
(B)
