Charles M. Schulz 50 éven át futott képregénye a Peanuts, ami hazánkban jóval később jelent meg. Itthon a Mogyik „Snoopy képregények” címmel jelennek meg napjainkban, és a Vad Virágok adja ki a kalandjaikat.

A Snoopy képregények főszereplői inkább Charlie Brown és barátai. A kiskutya csak nyomokban található meg bennük az utóbbi időben. És ez nem is baj. A sorozat már kilencedik részénél tart, én előfizetésben kapom minden második hónapban.

Kedves kis képregény ez, amit bátran lehet olvasni tudó gyerek kezébe adni. Charlie és barátai igazi személyiségek, mind másmilyenek, mindannyiukat saját problémáik foglalkoztatják. Charliet főleg a csapatának a baseball ligában tanúsított borzasztó szereplése. Őt senki sem veszi komolyan, annak ellenére, hogy ez az élete, semmiféle sikert nem ér el benne (maximum, ha az ellenfelek feladják a meccset).

A Snoopy képregényeknek felróható, hogy a nálunk kevéssé népszerűnek mondható baseball körül forog a cselekménye. Viszont én úgy érzem, bármit játszhatnának a mogyorók, a lényegen nem változtat. Én már a sorozat eleje óta próbálom megérteni a szabályokat, ez annak ellenére nem megy, hogy az egyik füzetben szenteltek neki pár oldalt.

Viszont a poénok ütnek. Ezek sok esetben nem ilyen felröhögős valamik, inkább olyan „bámeg tényleg” érzésűek, max. fújsz egy kis levegőt az orrodon. Nekem átjön ez a keserédes, a gyerekek jellemzőire kihegyezett humor.

Csak már tényleg jöhetne egy olyan füzet, ahol nem baseballoznak. ;) Csak vicceltem.

A sorozat részei kedvezményes áron kaphatók a kiadó webshopjában:

https://www.vadviragok.hu/Snoopy2

(B)

Nem is tudom, mikor volt utoljára Nero Blanco Comix képregényről szó itt a blogon. Bayer Tóni továbbra is remek munkát végez, egy személyben kiadó, szerkesztő, fordító, mindenes. És megjelent az új, ötvenes évek végén, hatvanasok elején megjelent titkos ügynökös képregényeket tartalmazó kötete. Frappánsan a Titkos Ügynök A II. Világháborúban címet kapta.

A Nero Blanco Comix képregényei továbbra is annak a sajnos szűk körnek szólnak, akik érdeklődnek a történelmi jellegű kiadványok iránt. Ugyanis a két titkos ügynökös képregényen felül két oldalnyi történelemleckét is kapunk John Steel és Spy 13 jelentőségéről. Az alkotók ismét csak valószínűek, de nem biztos, ki alkotta meg ezeket a sztorikat. A kötet összesen 150 példányban jelent meg.

A történelemleckét nem ismételném meg. A képregényekről viszont írnék pár sort. John Steel és Spy 13 történetei a háborús képregények iránt érdeklődő fiúknak készültek főként, ahogyan az első látásra is átjön. Az egyik történetben John Steel egy Hollandiában ármánykodó ellenálló nő, míg David Doughty, alias Spy 13, egy francia rakétatudós náci fogságból való kimentésére kap megbízást. Két különböző karakterről van szó, de nagyon hasonlatosak. A főszereplők sorsának alakulásáról sok érdekességet lehet olvasni a kötet végén található ismertetőben.

Azért szeretem az ilyen képregényeket, mert eltérő látásmódot mutatnak a mai kiadványokhoz képest, mind történetben, mind rajzban. A rajzokat kiemelném, mint üdítő színfoltokat, annak ellenére, hogy fekete-fehér a kötet. Nagyon eltalálták a II. Világháborús hangulatot, néhol háborús propaganda plakátokat idéző látványvilággal. Rendkívül részletgazdagok. Nekem a járművek tetszettek a legjobban a Steel sztoriban, főleg a repülők ábrázolása, de a tudósos sztoriban is vannak marha jól ábrázolt harci járművek.

A történetvezetés viszont szerintem egyszerű és néha kicsit következetlen, és romantizálja a háborút. A főszereplők jelleme kimerül abban, hogy titkos ügynökök, túl sok személyiséget nem véltem bennük felfedezni. A deus ex machina sokszor közbeszól, de talán ez megbocsátható ezeknek a matuzsálemeknek. Sokszor bérmunkában dolgoztak az alkotók, ezeknél a sok évtizede megjelent képregényeknél ez gyakran észrevehető. Viszonylag sok leíró rész van bennük, ami egyáltalán nem zavaró, már megszoktam a régi cuccoktól.

A háborús kalandképregények iránt érdeklődők szerintem ne hagyják ki. Én biztosan fel fogom még lapozni ezt a kötetet, mert nagyon tetszettek a rajzok, és a már emlegetett képregénytörténeti lecke.

(B)

A Frike Comics istenei mindig megajándékozzák a rajongóikat finomságokkal. 2024-ben, a képregényfesztiválra ezúttal Val Romeot csalogatták el kis hazánkba. Nem mellesleg kiadtak egy Val által rajzolt Morgan Lost kötetet is, ami a Kezdetek címet kapta. Eredetileg a Sergio Bonelli Editore adta ki, 2017-ben.

Morgan Lost számomra tök ismeretlen volt eddig, és csak a kiadó iránti tiszteletből, és mert a rajzoló dedikálta az előrendelt kötetet, de rendeltem egyet belőle.

A Kezdetek nyilvánvalóan azoknak szól, akik olvasták az eredeti sorozatot. A sztorija nekem nem volt túl erős, bár vannak benne ötletes megoldások, csavarok, de már-már kicsit sablonosba üt át. A rajzok viszont teljesen elfeledtetik a történet egyszerűségét.

Morgan Lost egy árva, mozija van, ahol előszeretettel vetít le máshol nem annyira népszerű filmalkotásokat, mint pl. a Dr. Splatter című darabolós családi horrort.

Itt jön a SPOILER!

Miután Morgan nőjét egy szekta tagjai megkínozzák és rituálisan kivégzik, Morgan a benne élő gyilkos ösztöntől vezérelt pávián segítségével végez a gyilkosokkal.

SPOILER vége.

A képregényben összemosódik a képzelet és a valóság. A képzeletbeli jövőben (?) játszódó történet képi világa gyönyörű, részletgazdag. Val Romeo rajzait egyszerűen, a piros szín használatával egészítették ki, ezzel árnyalva ezt a nyomott hangulatú világot. Így kicsit olyan, mintha egy-egy kép vérben úszna. Rohadt jól néznek ki. Egyébként goth-noir-pszichothriller hibrid ez a képregény, az olaszok szeretnek házasítani különböző stílusokat.

Nem lett a kedvencem ez a képregény, de ezt csak az ismereteim hiánya okozza szerintem. A nevemre dedikált Morgan Lost biztosan a polcom éke lesz, és a rajzok miatt fel fogom még sokszor lapozni, viszont azt is bevallom, első olvasásra nem kaptam kedvet jobban megismerni Lost urat. Valahogy nekem nem jön be ez a zsáner.

Ha nem félsz egy kis belezéstől, pszichotriller beütéstől, a huszadik kábszeres gyilkos őrangyaltól, akkor Morgan Lost a te embered.

A képregény előrendelői egy dedikált printet is kaptak ajándékba. A képek között ezt is megtaláljátok.

(B)

Ki mit óvas éppen? Én a Kingpin kiadó Lee-Ditko kötetének első részét.

Nagyon szép képregény, talán a Kiadó legszebbje, amit valaha a kezemben fogtam. És nagyon jó Póki első hálópróbálgatásairól olvasni.

Csak így tovább.

(B)

2024-ben végre folytatódik a Southern Bastards – Déli Rohadékok hazai kiadása a Pesti Könyv Kiadó jóvoltából. Ennek mi nagyon örülünk, mert Jason Aaron és Jason Latour sorozata a kedvenceink között van.

Az alabamai kisváros mocskában dagonyáz a harmadik könyv is, ezúttal 6 füzetnyi tartalommal. Marha gyorsan bedaráltam. Letehetetlen olvasmány. Aaron rohadt jó író, nagyon jól eltalálja ezt az életszerű, hihető környezetet, így az olvasó tényleg el tudja képzelni, milyen lehet az élet ezekkel a rohadékokkal ott délen. Mert az alkotók az életből merítettek a történetükhöz.

A mostani kötetbe egy kis misztikum is került, kíváncsi vagyok, mit kezdenek vele a sorozat további részeiben. Mondjuk ha jobban belegondolunk, amikor Earl megkapja a villámcsapás által a fegyverét, az is eléggé ilyen volt. Akkor nem is szóltam.

A kötet most minden fejezetben más szereplőt mutat be nekünk. A tragikus életű sheriff, a majdnem agyonvert gyerek az előző kötetből, a kedves ministráns, aki szeretne jót tenni egy elveszett lélekkel, a vadász, aki új prédára les, a megint piszkos játékot űző Boss edző és a „hazatérő” Roberta, akinek valami bűzlik Alabamában. Miközben a magát istennek képzelő Boss kap egy-két sallert az élettől, emellett, bár nem tudja, többen is kinézik maguknak. Ez érdekes lesz. Remélem nem kell sokat várni a folytatásra.

Ez a sorozat nem enyhül. Fordulatos, brutális, szókimondó, feszült, több helyütt naturalista, és telis-tele van utálni való suttyóval. Azért akad néhány jobbnak tűnő arc is, de hogy lehet-e őket szeretni, már más tészta. Tökéletes thriller ez, a lelked mélyéig hatol.

Ilyen ez, amikor Aaront hagyják írni, és egy jó kötet után nem kezdik el neki megmondani, hogy mit is kellene összehozni. Ez a sor nem járt úgy, mint a Mennydörgés Istene, ami a Marveles bérmunka mintapéldánya. Egyszerűen nem tudom megérteni, hogy egy ilyen stílusos, könnyeden író alakot hogy tudtak úgy lelombozni, hogy egy tökéletes Istenölős sztori után politizáló istenekre és elfekre, meg hasonló mondjuk ki, unalmas és ötlettelen sz@rokra adta a fejét. Na de azt felejtsük is el.

Visszatérve az eredeti témához. A Déli Rohadékok egy nagyon jó sor. Szerintem 16-os karika ráfér, szóval csak így merem ajánlani. Vegyétek minél többen, hogy folytatódhasson a sorozat.

A képek a Pesti Könyv oldaláról származnak a beleolvasóból.

(B)

Ritkán olvasok kifejezetten háborús képregényeket, de azért előfordul. Itthon is megjelent néhány darab, de ezúttal egy antológia-sorozatot hoztam el nektek. Ez az 5 részt megélt (2023-ban futott) Battle Action képregényszéria, amit a Rebellion adott ki.

A Battle Action múltja az 1975-ben indult angol Battle Picture Weekly füzetihez nyúlik vissza, lényegében ugyanarról beszélünk, ugyanis ez a sorozat több címen futott, egészen 1988-ig. Fiúknak szóló, többségében II. világháborús történeteket tartalmazott.

Az 5 füzet összesen 10 történetet tartalmaz. Háborús a környezet, de a sztorik kitaláltak. Olyan írók dolgoztak ezeken, mint Garth Ennis, John Wagner, vagy Dan Abnett, csak hogy a legnagyobb legendákat említsük. Csodálkoztam, hogy Ennis csak egy történetben villantotta meg az igazi elborult énjét, a többi igen komoly hangvételű sztori lett tőle is.

Azt, hogy a háború rossz, azt tudjuk. A Battle Action képregények több epizódjában is ez kapta a fő hangsúlyt, de van pár pátoszosabb, hősködősebb etap is természetesen, és olyan is akad, amiben a harctéri gyilkolás, vagy a hadifoglyok megkínzása a szereplők habitusa miatt már-már természetesnek hat.

A háborús harcok földön, vízen és levegőben is zajlottak, természetesen mindenből kapunk kóstolót. Tankelhárító-akna elhárító-tankok, vadászgépek, tengeralattjárók és szállítóhajók személyzetének harcai is bemutatásra kerülnek. Talán a legmegrázóbb történet a géppuskás angolok lövészárkokban zajló harca a németekkel. Ott rendesen folyik a vér és átérződik a hullaszag a képregények lapjairól. De a hajók legénysége sem sok eséllyel indult a tengeralattjárók ellen. Ezek mind tragikusabban végződnek.

A füzetsor a legjobb Battle Action címek közül válogat. D-Day Dawson, Major Easy, Dredger (ez egy bosszúhadjáratról szól, rendkívül véres, brutális, és kilóg a háborús történetek sorából), Death Squad (ez egy feláldozható náci alakulat), Johnny Red és Hellman. Utóbbi kettő pilótáskodik kicsit.

Számomra a kiemelkedő történet a Death Squad volt, ahol azért érdekes fordulatot tartogat az a tizenpár oldal (írta Rob Williams). Rajzban a Johnny Red (Keith Burns) és a Major Easy vitte a prímet. Major Easynél a rajzoló, Henry Flint direkt odafigyelt arra, hogy az őrnagy arca olyan legyen, mintha Carlos Ezquerra rajzolta volna. Átütő az ő stílusa is, de szerintem ez egy korrekt tiszteletadás a részéről. Egyébként az afrikai hadszíntéren játszódó történetben az őrnagy Rommel levadászását tűzte ki célul, de be kell érnie egy kisebb névvel.

Nem lettem Battle Action rajongó, de ez az 5 füzet biztosan a gyűjteményem része marad. Összességében egy nagyon jó kis kóstoló mindenből. Ebben a néhány füzetben találkozik a hőskor a modernnel, így igen változatos képet mutat. Talán a 2000AD meets the Battle Action crossover kötetre egyszer befizetek, de az még a távoli jövő zenéje.

Bélu

Szépen halad előre a Teknőcös sorozat itthon is. Úgy tűnik, a Holdkelte Stúdió jól alkotta meg üzletpolitikáját, és a támogatói rendszer működik. Remélem a továbbiakban is sikeres lesz.

A Tini Nindzsa Teknőcök itthon szép keményfedeles változatokban jelenik meg, különböző borítókkal. Én a gyűjtői „limitált” verziókat szoktam előfizetni. Ezen kívül már másodszor kerülök be a kötetbe, mint támogató. Nekem fontos, hogy megjelenjen itthon rendszeresen egy ilyen igényes sorozat.

A Teknőcök hatodik kötete az IDW mikro sorozatból tartalmaz négy részt. Szecska, April, Casey és egy szökevény robot karakterének megalapozását, eredetsztorijuk kiegészítését. Rajtuk keresztül pedig a főgonoszok, Krang, Zúzó és Stockman karaktere is szépen kiteljesedik.

A négy történetet más-más írta, rajzolta és színezte, így tényleg nagyon különbözőek. Mind drámai, csak másképpen. Szecska sztorija a nindzsa reinkarnációs elemekkel erőteljesen fantasy, Casey Jones-é életszagú, és a családon belüli erőszak témája miatt sajnos mindig aktuális témát feszeget. April története kicsit, míg a szökevényé nagyon sci-fi.

Először éreztem azt a teknőcökben, hogy ez nem való kisgyerek kezébe. Nem kötelező a karika, de egy 12-est simán elbír szerintem, a témák és a látványvilág miatt. Nem mondom azt, hogy engem annyira megviselt volna, de azért van benne pár gyilkolósabb jelenet, húbakker pillanat.

A kötet javára írom azt is, hogy jó sok fordulatot tartalmaz. Kicsit lassan haladt most előre a sztori, viszont nem mondanám felesleges körnek ezt a négy mini történetet. Remélem, hogy a következő kötetben kicsit több teknőcöt, és nindzsaságot kapunk. Lazaságból sem ártana, mert ez most igen depis gyűjtemény volt.

A képregényeken felül ismét kapunk borítógalériát, és kis kedvcsinálót a következő részhez.

Az összes kötet kapható a Képregénymarket kínálatában az alábbi linken.

Érdemes odafigyelni, ugyanis a választékban a normál és limitált kiadások is helyet kaptak, érdemes egy fajta sort gyűjteni a borítók miatt.

Aki pedig nem szeretne lemaradni egyetlen teknőcös hírről sem, az kövesse a kiadó facebook oldalát.

(B)

Tini Nindzsa Teknőcök első

Tini Nindzsa Teknőcök #5 

Ritkán vásárolok 3D nyomtatott figurákat. Viszont erről a Dreddről nem tudtam lemondani. Sajnos annak ellenére, hogy a feladó gyönyörűen csomagolt, a szobor csúnyán megsérült.

A vastag dobozban hungarocellbe és újságpapírba volt csomagolva a szobor, ennek ellenére, ahogy kivettem a csomagautomatából, már gyanúsan kopogott a doboz, pedig nem kellett volna neki.

Direkt nem írok cégnevet, mert felesleges. Bárkivel előfordul, hogy focizni támad kedve egy 3 kilós csomaggal.

A figurát végül pillanatragasztóval sikerült közel hibátlannak tűnőre újraalkotnom. Sosem gondoltam volna, hogy ilyen kézügyességem van.

Nem mellékes azonban, hogy a csomagküldő cég 50 perc alatt elbírálta a kárigényemet, és egy héten belül elutalták a kárösszeget, tekintettel arra, hogy a kicsomagolás minden mozzanatát fényképpel dokumentáltam. Ha gyanús, hogy sérül egy küldemény, mindenkinek ajánlom ezt a módszert. A későbbi félreértések elkerülése érdekében.

(B)