Boncz Gézát idézve: "Reggel arra ébredtem, hogy a takarítónő a szomszéd szobában az őrület határát súrolja." Sokszor érezzük a hétköznapokban is, néha akár semmilyen előjel nélkül, hogy itt a vég, szakad a cérna, az idegeink feladják, az agyunk nincs tovább. Azt is gyakran halljuk, hogy az őrület és a zsenialitás között igen vékony a határvonal, néha el is mosódik. Művészek esetében ez akár sokszorosan is igaz lehet, hiszen ott a vágy, az ihlet, de ugyanakkor a kényszer, a nyomás, hogy valamit alkosson. A tehetség önmagában nem hoz sokat a konyhára, és ez a fajta nyomás ritkán elhanyagolható. Hogy ki meddig bírja, mikor esik át a ló túloldalára, vagy akár le a lóról - csak idő kérdése. Persze a hasadás mértéke sem lényegtelen, hiszen egy szitokszó és egy visszafordíthatatlan cselekmény között hatalmas a különbség.
Gigi Simeoni neve talán ismerősen cseng a hazai fumetti rajongók körében is. Itthon is ismert (vagy legalább megismert) karaktereken és képregényeken is dolgozott, mint például Nathan Never, Tex, Dylan Dog. Persze még számos neves fumettót is alkotott, jó lenne azt gondolni - vagy legalább remélni -, hogy itthon is egyre többet olvashatunk majd ezekből. Ami jelen esetben fontos: a Bonelli kiadó 2007-ben elindított egy sorozatot, "Romanzi a fumetti Bonelli" cím alatt. Ebben a sorozatban kicsit nagyobb terjedelmű, önállóan is olvasható, értelmezhető képregényeket adnak ki, ezért a "romanzi", azaz "regények" a sor neve. Az első kötet a közkedvelt Dragonero egy története volt, közel 300 oldalon, a második pedig "Gli occhi e il buio" - "A szemek és a sötétség". A 12.-14. kötetek is ismerősek itthon, viszont egy kötetben. Ez a magyarul 2021-ben kiadott "Coney Island". Tehát már két kötetet olvashatunk itthon az Anagram comics jóvoltából. Ugyanaz a formátum, ugyanaz a méret, polcon is jól mutatnak, kézben is. De legjobb, ha olvassuk.
Nos. Elindultam már egy irányból, majd egy másikból, de mindkettő ugyanoda vezet. "A szemek és a sötétség". A fiatal festőművész, Alessandro Simonetti története. Meg persze másoké is, akik sorsa összefonódik az övével. 1908-at írunk, egy új korszak, többnyire Párizsban és Milánóban vagyunk. Ez egy nagyon szép korszak, a "belle époque", amikor a béke lesz úrrá, így a művészek is nyugodtan, szabadon alkothatnak. Ez a szép autók és a gyors nők időszaka. Majdnem fordítva írtam, de Luisa, Alessandro szerelme igazából mindkét tulajdonsággal bír. És természetesen ő a múzsa is, nagyon sok módon. de ebben a szép világban is felüti a fejét a gonosz, Milánóban megjelenik egy - az újságírók által - Szív bubinak nevezett gyilkos. (Az angol nyelvben kevésbé jártas olvasóknak kis magyarázat: Hasfelmetsző Jack kereken húsz évvel korábban "dolgozott" Londonban. Jack the Ripper, eredeti nevén. A francia kártya bubiját az angolok Jack-nek mondják, a Szív bubi pedig angolul Jack of Hearts. Szóval van "némi" analógia.) Ugyanakkor ízelítőt kapunk a nyomozási technika egy (akkoriban) teljesen új fejezetéhez, amit sokan nem néznek jó szemmel, mára viszont természetessé vált.
A képregény rajzai - mondanom sem kell - fantasztikusak. Ez szinte minden fumetto fő jellemzője, nem újdonság. A felépítése viszont teljesen kerek, mint Uroborosz (Ouroboros), a saját farkába harapó kígyó. A nyitó jeleneteknek csak akkor lesz igazi értelmük vagy jelentésük, amikor a kötet végére érünk, és reflexből visszalapozunk. Sosem titkoltam, Tarantino rajongó vagyok, és az ilyesfajta húzások engem levesznek a lábamról. Mindent összevetve: ez a kötet kihagyhatatlan!
A kötetért köszönet az Anagram Comics kiadónak!
