Januárban mutattam be itt a blogon a Stray Dogs minisorozatot (Tony Fleecs és Trish Forstner közös képregényét az Image Kiadótól). Ehun a link, ahol a korábbi cikket elolvashatjátok, és itt van még egy másik link is, amin a Stray Dogs első részét lehet olvasni a kiadó honlapján, angol nyelven.
Anno a cikk tartalmazott egy ferdítést, mert azt írtam, hogy „megkönnyeztem” a képregény végét. Ez nem igaz. Én bőgtem, szipogtam, megállás nélkül perceken keresztül, akkora hatással volt rám a képregény vége. Ez volt a coming out.
A képregény zseniálisan működik ezzel a rajzfilmes stílussal, miközben a története egy igazi pszichothriller, nem kevés horror elemmel gazdagítva. Gyönyörűek a rajzai, és letehetetlen olvasmány. Tartottam tőle, hogy a Dog Days (Kutya Idők) csak egy jól megtervezett kutyabőrlehúzás. Vagy tényleg egy értelmezhető képregény, értelmes tartalommal? Nem volt mindegy, mert a megugrott papírárak miatt már 6.000 jó magyar forintba kerül a 128 oldalas képregény a bookdepository.com-on.
A képregény alkotói ugyanazok, mint az első résznél, kiegészülve néhány új névvel. A képregényben egyszerre olvashatunk előzményeket, és egyfajta lezárást a korábbi történethez. Legalábbis erkölcsi értelemben véve, mert az első résznek tökéletes lezárása volt.
A második kötetben visszatérnek a kutyusok, és gazdáik, ugyanis fejezetről fejezetre megismerhetjük mindegyikük elrablásának történetét. Most nem sírtam, csak majdnem. Az első kötettől eltérően annak ellenére, hogy az előtérben az állatokat mutaják, a háttérben mégis az emberek kapták a főszerepet. Miközben elöl bugyutáskodnak a kisállatok, mögöttük folyik a komoly dráma. A legrosszabb az az egészben, amikor tudod, hogy már halott a delikvens, de még keresik, mondjuk a neten meghirdetve, vagy fára tűzött hirdetésben.
SPOILER
Ugyanis a főgonosz egy pszichopata állat, aki a kutyáikon keresztül próbál közelebb férkőzni áldozataihoz, és miután megölte őket, az állataikat magához veszi trófeaként.
SPOILER VÉGE
A második résszel annyi a bajom, hogy nagyon kevés az olvasnivaló benne, ezért nagyon hamar a végére értem. Kb. fél óra olvasás volt. Ezért kicsit inkább a bőrlehúzás felé hajlok, önállóan ugyanis ez a képregény nem áll meg, mivel ismerni kell az elsőt, hogy tudd, mi történik itt. Mivel itt senkire sincs elég idő a néhány oldalas kis sztorikban, az első rész elolvasása egyenesen kötelező előtte.
Hiába rövid a képregény, mégis elidőzik az ember a rajzokon, és a végén kaptunk néhány popkultúra által ihletett borítóvariánst. Van itt Stray Dogs Walking Dead, Stranger Things, Alien, vagy Az stílusban, de találtam még a neten Az emberi százlábú ihlette borítóvariánst is.
Ezeknek semmi koncepciója nincs, csak a kutyákat használták fel hozzájuk. Összességében jó poénnak tartom a legtöbbet.
Kicsit csalódtam ebben a kötetben, mert túl rövidek lettek a sztorik, így sokallom érte az árát, de ez már veszett fejsze. Talán ha az első rész nem lett volna tökéletes, akkor mérges is lennék, de annak se lenne sok értelme.
A képregény rajzai továbbra is ütősek, a történetek pedig szívszorítóak. Ha túl jó a kedved, és igazán szeretnél szomorkodni egyet, akkor a Stray Dogs kötet tökéletes vidámságűző (az első rész). Ha nagyon beleszerelmesedsz, mint én, és van felesleges lovettád, amit mondjuk, nem kell a gázszámlára, vagy kenyérre költeni, akkor tegyél egy próbát a Dog Days-szel is.
Bélu voltam, sziasztok!
