Elkerülhetetlenül elérkezett eme esztendő alliterált vége. Ilyenkor gondolatban, majd írásban is összerakok egy listát, amelyen a legjobb magyar képregények szerepelnek. "A legjobb" természetesen nagyon szubjektív, és talán pár nap vagy hét múlva másképp látnám. A magyar pedig itt azt jelenti, hogy 100%-osan magyar: magyar alkotók magyarul megjelent művei. Amelyeket olvastam, mert mindent nem lehet. És év végén még jön a nehezítés is, a Hungarocomix, ahová nem jutok el, de megjelenik több új kiadvány is. A kiadványok minősége pedig nem lefelé ível, hanem ellenkezőleg, szóval sokszoros nehezítés volt. Illetve: nem fogok sorrendet állítani, mert nem tudok.

Az egyik nagy kedvencem Koska Zoltán "Castitas" című képregénye. Bár kicsi és rövid, de már a nyomdai megvalósítása is megfogott. A tartalma pedig napokra, sőt, hetekre elgondolkodtatott. Ez a baj az ilyen "slice of life" jellegű művekkel, hogy valahol megtalálod magad vagy valamelyik ismerősöd benne, és onnan beindul az emlékek vihara.

Az "Igaz volt egyáltalán?" Szép Eszter projektje, ami szintén az emlékekhez nyúl, de itt a gyerekkor a fókusz. Egyetemisták rajzolják le az akkori élményeiket, érzéseiket, és már az első oldal után beindult az én fejemben is a gépezet. Bár ez is vékonyka, mégis sok mindent hozott elő.

A "kicsik" között ott volt még Ghyczy Csongor "EVA - Két halál" füzete, amely a megszokott művészi kivitelezésben hozott egy érdekes és szomorú történetet, ami életrajzi ihletése és mivolta miatt szintén nagyot ütött. Gyomros a léleknek.

Machinek Miklós "Shelly"-je is már a nyomdai kivitelezéssel a csúcsot ostromolja. A történet pedig - ami egyszerre misztikus, krimi, sci-fi és... valami biztos kimaradt - nagyon szép ívet ír le, majd körbeér, megérkezik.

"Tréfamesterek". Ez már egy méretes kötet, Pólik József és Zách Attila jóvoltából. A történelem és a fikció karöltve menetelnek a sci-fi útján, Magyarországra áthelyezve a régi idők amerikai rádiójátékait, filmjeit, könyveit. Így kell ezt csinálni!

Az év végére befutott Mervorious története, Brazil rajzaival, a "Hosszú az út hazáig". A történelem itt is összefonódik a fikcióval, nem minden és mindenki az, aminek tűnik, illetve nem biztos, hogy a pénz a legfontosabb. Nemcsak egy jó történet, remek rajzokkal, hanem egy nagyalapú album, ami a polcon is jól mutat. Viszont kár lenne ott pihentetni!

És még valami: B.Ú.É.K.!