Minden képregényes esemény előtt megfogadom, hogy vásárolok magyar képregényt is, támogatva ezzel a magyar alkotók munkáját. A Szegedi Képregényfesztiválon viszont most csak magyar alkotói képregényt sikerült szerválni, főként ezek miatt mentem. Így került a képzeletbeli kosaramba Pilcz Roland YKX – Yorn Kayrah Xemovrah című képregénye. Annak ellenére, hogy bizarr a címe, a cucc nem az. Sőt.

Mind a négy füzetet megvásároltam Rolitól, mert már rég tartoztam neki ezzel (ő nem tud róla, de milliószor megfordult a fejemben, hogy beszerzem őket). Négy kis alapos füzet, mellé ajándék Kalyber Joe matricák. Roli másik, mára legendássá vált figurája Joe, anno valamelyik egyetemi lapban olvashattam agyzsibbasztó kalandjait, de azóta már saját sorozata is megjelent.

De hogy ne csak rólam szóljon megint minden... Az YKX jó minőségű képregénynek tűnik már első látásra, kézbevételre is. Masszív, vastag papíron jelent meg mind a négy rész, tűzött kötésben, ez nem egy lenge szellőtől szétesős valami.

A főszereplő, Kay élete csupa kaland, az egyik ezek közül, hogy senki sem érti a nevét. De amúgy tényleg eseményből eseménybe csöppen, és a történetet úgy néz ki, nem annyira ő befolyásolja. Kicsit a körülmények áldozata, és mintha kicsit mellékszereplője lenne a sztorinak. Így esik, hogy nőmentésből hirtelen egy kincsvadászatba, egyik gonosz karmai közül a másik gonosz (?) karmai közé keveredik, és a negyedik füzet végére sem tiszta, hogy kinek mik a céljai, ki használná a „szent grált” jóra, vagy épp rosszra. Elég izgalmas a történet ahhoz, hogy várjam a folytatást.

A karakterek eredettörténetei nagyon szépen ki vannak dolgozva, viszont a cselekményeik írják körül őket, nem esnek át túl nagy karakterleíráson, vagy fejlődésen. Van hallgatag titokzatos muki, a manipulatív gazdag megbízó, a főszereplő humoros segítője, erős, szexi, elutasító nő. A főszereplőnkre is igaz, hogy könnyen körülírható. Egy jó humorú, és sokszor túl laza ereklyevadász. A jelleméről is lerí Roli célja, ami egyértelműen a szórakoztatás. És nekem letehetetlen olvasmánynak bizonyult ez a képregény.

A kalandokra tényleg nem lehet panasz. Gyorsan történik minden, mintha egy filmet néznél, és szerintem ez is lehetett az elsődleges koncepció. A képek nagyon összetettek, engem azok tényleg megfogtak. Nem hullámzik a minőség, végig pazar. Külön tetszik, hogy a hátterek is szépen ki vannak dolgozva, hogy a figurák arcai tükrözik az aktuális érzelmeiket, és hogy nagyon dinamikus az egész. Mondhatni, hogy élettel teli. A belső és külső terek egyaránt. Nekem a dzsungeles rész tetszett talán a legjobban, de a sivatagi homoklapátolásnak is volt hangulata.

Továbbra is azt mondom, hogy érdemes belekóstolni egy-egy magyar alkotó képregényébe. Egyáltalán nem sárgább és savanyúbb, viszont a miénk. Ne menjünk el a képregényes rendezvényeken a magyar alkotók asztalai mellett, mert igazi kincsekről maradhatunk le. Roli hihetetlen igényes képregényei is megérdemlik a nekik kijáró figyelmet.

Már megint elkalandoztam. Hamarosan egy másik szegedi képregény, az X-embörök új epizódja kerül terítékre. Azt is nagyon várom már, hogy elolvassam.

Bélu