Pozsgay Gyula első képregényéről, Az Öreg Tigrisről már esett szó itt a blogon, kb. oda voltam meg vissza érte, és most kijött a tatabányai alkotó következő képregénye. Az Ifjú Oroszlán Molnár László története, aki egy Messerschmitt Bf 109 vadászgéppel aprított fenn az égben a második világháború vége tájékán.

A repülőgépes sztorik lehetnek nagyon menők, Az Ifjú Oroszlán ennél azért több. Persze, nagyon király dolog ilyen tehetséges embernek lenni, mint ezek a vadászgép-pilóták, viszont végig ott van az olvasóban az érzés, hogy mikor lesz a hősök utolsó repülése, amikor már nem térnek haza.

Szóval ez a képregény feszült, és szívszorító egyszerre. Fiatal emberek a főszereplői, akik élhettek volna még, csak ez a fránya háború ugye… Az alkotónak sikerült most átadni azt, hogy ezek a hősök, akik beszélgetnek, repkednek, lövöldöznek, viccelődnek, lazáznak, mégiscsak gyerekek. Ezt a karakterek ábrázolásmódja még jobban szemlélteti. Nyilván minden emberi élet drága, de az, aki már húszas évei elején beszáll egy vadászépbe harcolni, az elég nagy császár. Bár a képregény elején a sírkő felirata már lelövi a poént, hogy nem egy „happy end” lesz a vége, egyáltalán nem bosszankodtam miatta, talán a képregény így egy méltó keretbe foglalja ennek a nagyszerű fiatalembernek az emlékét.

Az Oroszlán és társai bármikor életüket adták volna a hazáért, néhányuk meg is tette ezt végül, és a legszívfájdítóbb ebben az egészben, hogy bennük is ott a kétely, hogy egyáltalán megéri-e? Van-e még megvédenivalójuk? Maradt-e a hazából egy épkézláb terület, vagy van-e még élő családtagjuk egyáltalán, akikért érdemes lenne bármit is tenni. Ők mégis beszállnak a gépbe, és szembenéznek a halálos ellenséggel.

Van itt néhány hajmeresztő kaland, aminél az ember elgondolkodik, hogy mégis ezt hogy élhették túl, és persze, sok humoros pillanatot is tartogat, de ahogyan a legtöbb háborús képregénynek, ennek a mondanivalója is az, hogy a háború szar. Mert egyébként teljesen mindegy, földön, vízen, vagy levegőben éri a katonát a felesleges halál.

Végezetül álljon itt a 101. Puma vadászrepülő osztály/ezred jelmondata:

„Vezérünk a bátorság, kísérőnk a szerencse.”

Van ebben így valami.

 Bélu