Néha az ember kezébe kerül egy-egy kevésbé jól sikerült képregény is. Én szeretek őszinte lenni, viszont rosszat írni egy képregényről sokkal nehezebb, mint jót. Ha van egy jó ötlet, de a történetmesélés már nem annyira erős, kicsit nyögvenyelős, és a rajzok sem vágnak földhöz, akkor már viszont nehéz jót írni egy képregényről.

A Naprendszer Lányának alapötlete szerintem ütős. Kajfis Lajos, aki az író és a rajzoló is egyben, biztosan nagyon szerelmes a retro sci-fi zsánerbe, amit megértek. A képregény kinézete kívülről pofás. Füzet, de nagy alapú, jó minőségű papíron. 24 oldal nem egy hosszú olvasmány, mondhatnánk, de olykor azzá válik. A rajzok vállalhatók szerintem, igen szép grafikákat is nézegethetünk benne.

A képregény nem jó, de lehetett volna jó. A témája érdekes, viszont az eredetileg 12 oldalasra írt történet kiegészítésre került további oldalakkal, amiken rengeteg olvasnivaló van. Újféle aspektusból teszi fel a „mi teszi az embert emberré” és a „mi az élet értelme” kérdéseket. Igazából a füzet fele nem is képregény, hanem egy háttérként funkcionáló rajzon betűk tömkelege. Kicsit túl filozofikus, és a különböző témafelvetések nekem egyáltalán nem álltak össze egy közös eredőben. Hol a csimpánzok viselkedéséről, makákók tanulási képességéről (ezt egy áltudományos kutatásra hivatkozással fejelte meg) különböző sci-fi regényekről, elméletekről, hol a nevelés-elméletről (tudományról?) olvashatunk szócikket, ami szerintem zavaróan megszakítja a mesélést.

Sokszor gondolom azt, hogy rosszkor olvasok el egy képregényt, mert máskor biztos más érzéseket váltana ki belőlem. Általában magamat hibáztatom, ha egy mű nem tetszik. Most viszont egyáltalán nem érzek így.

De, hogy érzékeltessem a problémát. A szerző leírja a füzet elején, hogy nem erőssége az írás. Szerintem semmi baj a stílusával, csak rengeteg helyesírási hibával dolgozik. Ezt át kellett volna olvastatni valakivel, aki ért ehhez. Az a baj, hogy ha gyenge a helyesírás, nem lehet elmélyülni a gondolatokban, lehetnek azok bármennyire is jók. Legalábbis én nem tudok, mert komolytalannak tűnik az egész így. Hosszú-rövid magán és mássalhangzók, milyen jé-vel írjuk épp az adott szót, elválik-e az igekötő, vagy sem, vagy, hogy a hogy elé kell vessző. Csak néhány példa, ami hirtelen eszembe jutott.

Már gyanús volt, ha egy bekezdésben nem találtam hibát. Rákerestem a google-ben az adott szövegre, és találtam néhány esetben olyan cikket, origon, wikipédián, ahonnan ki lettek másolva az adott mondatok, néhol minimális változtatással, forrásmegjelöléssel vagy épp ezek nélkül. Az ilyen megoldásokat én nem tudom teljes értékűnek tekinteni. A wikipédiát, mint forrást pedig nem tartom hitelesnek, maximum néha egy önellenőrzésre jó. Én biztosan nem hivatkoznék rá egy irodalmi műben.

Sajnos így hiába a jól elhelyezett gyomros (csattanó) a történet végén, a borzasztó helyesírás és egyéb hibák rengeteget vettek el nálam az élményből.

(B