A Nero Blanco Comix képregényeit azért szeretem, mert képregény-történeti értekezéseket is tartalmaznak sokszor, vagy pont maguk a megtestesült történelem.

Így van ez a Kóber Leó kötettel is. Bayer Tónitól ismét tanulhatunk egy kis történelmet: egyrészt az 1876-1931 között élt grafikusról, másrészt rajta keresztül a kora humoráról, társadalmáról, az embereket foglalkoztató problémákról. Kóber igazi világot látott ember volt, élt Münchenben, Párizsban, az Egyesült Államokban is, mégis magyarnak vallotta magát. Az egyik első buborékos comic strip megalkotója, ami nem más volt, mint Mr. Green (Grün), az emigráns kalandjai Amerikában.

A kötet nagyja rajzok összessége és tipikusan megrendelésre készült munkák, szkeccsek. Kóber nem csak képes regényeket írt, de sok hirdetést is illusztrált, tervezett kártyapaklit, de háborús abc-t rajzolt.

A képregényei nagyja képaláírásos kocka volt, mind valami kis humoros csattanóval ellátva. Az éhező művész a kedvencem volt, azzal indított a kötet.

Kóber Leó stripjei politikai, közéleti viccek, gagek, de művészetről és az emberek kiüresedéséről is szól némelyik. Emellett a mai ingerküszöbünket két méter távolságból nézegető óvatosan pajzán, kedves kis humorbonbonokat is olvashatunk benne. Mr. Grün meg klasszikus, mindenkinek ismernie kellene, aki szereti a képregényeket. Kedves, kicsit ügyefogyott karakter, a sorozat 1930-ban indult, sajnos az alkotó 1931-es halálával megszakadt.

Nekem tetszett, főleg, hogy történelmi jelentősége van Kóber munkásságának. Képregényrajongóként ennek a polcon a helye.

Bélu