Nagyon szeretem az állatos képregényeket. Főleg az olyanokat, amikben antropomorfizált, vagyis emberi tulajdonságokkal felruházott jószágok történetei olvashatók. Emlegessük csak a Blacksadet, vagy az „all time favourite” képregényemet, az Usagi Yojimbot, vagy a Stray Dogsot, ami egy igazi dráma volt, és talán a leghatásosabb mind közül. Szoktam követni az Image Kiadó Facebook oldalát, így mindig szembe jönnek az újdonságok, sajnos. Így találkoztam a Scurry című képregény borítójával, illetve a ténnyel, hogy előrendelhető. Vagy jó lesz, vagy nem… Rá is mentem a német Amazonon.

Mac Smithről nem igazán hallottam korábban, a képregényt ő írta és rajzolta. Korábban már volt egy sikeres kickstarter kampánya, szóval bíztam benne, bár ez sem garancia semmire sem. A borító alapján döntöttem, ami meg egy édes kis egérkepárost ábrázol, ahogy álldogálnak a csúnya rossz macs előtt (a borító egyébként hazugság, ez a két egér együtt nem menekült sose a macska elől).

Wix és Pict a két főszereplő kisegerünk. Wix a vöröske, guberáló kisegér, Pict pedig a háziegerek vezetőjének lánya. A történet elején megtudjuk, hogy az emberek rejtélyes módon eltűntek a Föld színéről, és az egerek, amik rájuk voltak utalva, egymaguk maradtak mindenféle veszéllyel, és fogytán az élelmük. Wix és barátja, a patkány Umf a guberáló fejedelmek, őket küldik mindig ki élelemért, és már több csatát megnyertek a macskákkal szemben.

A képregény korántsem ennyiben merül ki. Az egerek csoportjában dúl a trónok harca, és miközben egymást tapossák az uralkodni vágyó alakok, bárkit beáldoznak a céljaik elérése érdekében. Az egyik cél a város elérése, ami egyáltalán nem biztos, hogy jó ötlet.

Wix és Pict kalandjaik során házi és vadon élő állatok sorával találkozik, akik közül néhányan jó, mások ártó szándékkal viszonyulnak hozzájuk. A képregény vége felé pedig azt is megtudjuk, mi okozta az emberiség pusztulását (bár ez utóbbit már a képregény elején is sejteni lehetett).

„Az állatok biztonságban éltek a betolakodóktól, de messze, a városban valami történt… Nem tudom mi volt az, de az emberek megőrültek tőle. Láttam, ahogy egymás ellen harcoltak az utcákon. Az őrület a tetőfokára hágott, míg végül már az egész világ lángokban állt. Végül még a csillagoknak is hadat üzentek. A legpusztítóbb fegyvereiket küldték ellenük. De a csillagoknak is voltak fegyverei.”
(az oposszum meséje hőseinknek)

A képregény állatos dark fantasy a javából. A történet végig nyomasztó, és sokszor tényleg aggasztanak az olyan dolgok, hogy az oposszum miért néz ilyen furcsán az egerekre, a farkasok miért ilyen rohadtak, vagy a hódkirály miért bolondult meg. Nagyon tetszett benne, hogy annak ellenére, hogy az állatok erősen túlmutatnak állati mivoltukon, mégis vannak olyan dolgok, amiket egyszerűbben fogalmaznak meg, mert valamilyen eseményt, vagy jelenséget már nem tudnak megérteni.

A képregény rajzai gyönyörűek, és végig ugyanazt a szintet hozzák. Kicsit fotorealisztikusabb, miközben a Disney-rajfilmekből már ismerős cuki ábrázolásmódot is alkalmaz az alkotó. Némelyik állat nagyon élethűen, míg mások rajzfilmszerűen (tipikusan a kistermetű emlőskék), vagy egyesek egészen horrorisztikusan jelennek meg. Utóbbira az a fránya oposszum a marha jó példa, de ott van Erebus, a farkasok vezetője is, vagy az Ork nevű ronda macska.

A több, mint 300 oldalas képregényben egyetlen kivetnivalót találtam, hogy a végén elmarad a katarzis. Egyes alkotók rámennek a biztosra, nem kockáztatnak, azért benne marad a sztoriban valami, miközben az Olvasóban hiányérzetet okoz. A fő történeten felül kaptunk még a kötetben egy rahedli egyértelműsítő karakterlapot, hogy ki kicsoda a történetben, valamint egy bónusz történetet Wix és Umf egyik guberálásáról és kisállatmentéséről.

Összességében egy nagyon szép és szórakoztató képregényt sikerült megszerezni, és kicsit sajnálom, hogy ilyen hamar elolvastam, meg a végét, hogy nem volt Smith egy kicsit bátrabb.

Akit érdekel a képregény, az első fejezete olvasható a Webtoon alkalmazásban (letölthető a play áruházból) teljesen ingyen. Az alkalmazás keresőjébe elég annyit beírni, Scurry.

Bélu voltam. Sziasztok!