Nehéz szavakba önteni az érzéseim. A "Rovarok" néha (gyakran?) inkább művészeti album benyomását kelti. Sokszor mintha csak kollázsok lennének, panelekbe zárt szavak, szétdarabolt mondatok. Aztán mégis tipikus képregényes, életképek jelennek meg, majd ki- és megint visszazökken. Tudom, mi az alap, hiszen van egy kerettörténet, de nem biztos, hogy ez a kötet alapja. Vagy a képregény alapja. Vagy nem is tudom. Ez egy igazi graphic novel, ami érzéseket közvetít, és a vizuális megoldások - ahogy már írtam - inkább alternatív művészeti megvalósítások.

Itt nincsenek hősök, nincsenek jók, rosszak, nyertesek, győztesek. Egy olyan történetben, mint ez... Lehetetlen. Képzeljük el, hogy német vagy német származású emberkék vagyunk. Tudjuk, hogy nagyapa a második világháborúban volt, tudjuk, hogy járművekkel, szállítással foglalatoskodott. Valakinek ezt is kell. Ellátmány vinni a katonáknak, sebesülteket, utánpótlást szállít. Valakinek ezt is kell, sőt, szükséges. Na meg ilyen helyzetben sok embert besoroznak akarata ellenére is. De az igazság az, hogy 17 évesen önként jelentkezett, Waffen-SS katona volt. Gyilkolt, rombolt, égetett. Meggyőződéses náci volt, élete végéig.

Nincsenek hősök, mert bármennyire is hangzik ez jól vagy szépen, igazi hős az, aki életeket ment. De ha másét elveszi, akkor valami más. Nincsenek jók, csak kevésbé rosszak. Vannak áldozatok, sőt, szinte csak azok vannak. A nagypapa történetei a saját szemszögéből kerülnek terítékre. A meggyőződés által minden jogos, mindenki szerencsétlen, gyáva, megérdemelte. Az ártatlanok, a civilek, a védtelenek. Azok, akik bűne csak annyi volt, hogy megszülettek, hogy valamilyen hitű, nemzetiségű, akármilyen. Nem olyan, mint ők.

A képregény fekete-fehér, de inkább azt mondanám, hogy fekete, és néha annak a hiánya. Ebben a kötetben ez sokkal kifejezőbb, mert átjárja a gyász, a szomorúság. A boldog pillanatok is a legtöbb esetben valaki kárára vannak, így valójában sötét momentumok. Az agyatlan pusztítás, valaki vagy valami nevében, abban hinni, hogy ettől jobb lehet a világ, vagy fene tudja. Igen, jellemzően gyilkolás által lesz jobb az emberiség. Persze...

Düh, félelem, harag, tehetetlenség, szomorúság és sok minden egyéb. Nehéz szavakba önteni az érzéseim.