Nem vagyok oda nagyon a Star Wars képregényekért. Persze, vannak itt is kedvencek, de az újfajta hangvételű kánon cuccok olyan igénytelenek tudnak lenni, hogy ihaj.

A Szukits Kiadó a hazai SW kiadás nagyágyúja, és rengeteg képregény jelent meg náluk (felkiáltójel: idén elvileg véget ér a hazai SW kiadás). Néha el lehet kapni náluk jobb akciókat. Így szereztem be 1.300,-Ft-ért a Star Wars – Mace Windu kötetet.

Windu mester karaktere az előzménytrilógia egyik nagyágyúja, mindenki tudja, Samuel L. Jackson testesítette meg a bivalyerős jedit. A karakterben van annyi, hogy saját képregényt kapjon? Van.

A Windu kötet pont jól mutatja be azt, amit a magukat rajongóknak valló utálkozók felróttak az Akolitusnak: hogy a jedik tudnak igazi seggfejek lenni, és egyáltalán nem biztos, hogy minden jedi egy megtestesült szent.

Windu mester egy bizonytalan ember, kételyek gyötrik, ebben a képregényben ezekkel messzemenően leszámol. Viszont felmerül az olvasóban a kérdés...

Vajon Windu mester tanácshoz való hűsége az Erőnek, vagy a hatalomnak szól?

Tudjuk, a politika nem habostorta, és a Star Wars sem szűkölködött politikai csatározásokban, amellett, hogy a harctereket is rendesen összevérezték.

Na de mindenki döntse el maga, melyik oldalra áll.

A képregény keményfedeles, kis alapú, borítója szerintem mesteri. A történet nem sok izgalmat tartogat, mert tudjuk, hogy Windu mester megéri Vader átállását. Viszont két harcon keresztül mutatja be, hogy győzi le folyton duzzadó haragját a mester.

A rajzok beszéljenek magukért. Többségében rendes iparosmunkák. Viszont egy-egy panel borzasztó karikatúra lett. Szerintem direkt, ez az a bizonyos jóvanazúgy kategória, ami sajnos rendszeres az SW képregényeknél.

(B)

Neil Gaiman kis hazánkban is népszerű írónak számít. Nem csak könyvei, de képregényei is rendszeresen jelennek meg itthon. Mondhatni megy a versengés a műveinek kiadási lehetőségéért. Ma a Szukitsnál megjelent „A tények Miss Finch távozásának ügyében és más történetek” című kötetét mutatom be nektek.

A hosszú című könyvecske kis alapú, keménykötést kapott. Borítóján egy gyönyörű fekete-fehér képen egy kardfogú tigrist ölelő nő. Iszonyat király. A borítója már megfogott.

A képregény három történetet tartalmaz, mind más hangvételű. A címadó sztori talán a legrejtélyesebb, ott nyitva marad a történet. A másik kettő merőben más, de ugyancsak sötét. Nagyon tetszik, hogy a hiedelmekre alapoznak.

A képregények nagyon felemás érzést keltenek az olvasóban. Gaiman feszültséggel teli történetét olvassa, miközben gyönyörű, klasszikus rajzokon, festményeken elevenednek meg a szereplők. Realisztikus és színes az egész, ezért olyan abszurd, ami történik bennük. A rajzokért Michael Zulli a felelős.

Túl sokat nem lehet írni a kötetről spoilerezés nélkül. Aki szereti Gaimant, valószínűleg már túl van az elolvasásán, de mégis. Hátha van még rajtam kívül olyan személy, aki ismerkedne az íróval. Szerintem jó kötet ez az ismerkedésre.

Három, viszonylag rövid, izgalmas sztori, nincs lehetőség túlírni, vagy túlokoskodni. Mindhárom történet nagyon eredeti, ötletes, nem hétköznapi.

Kell még más?

(B)

Mark Millar az egyik kedvenc íróm. Vegyük csak a Kingsmant, Kick/Ass-t, 1985-öt, Jupiter Hagyatékát. Mind remek, ezek a címek magukért beszélnek.

Aztán ott van John Romita Jr., aki korántsem a kedvenc rajzolóm. Viszont vannak olyan történetek, amik az ő rajzaival tökéletesen működnek. Millarral közös munkája volt a fentiek közül a Kick/Ass, ami tényleg rendesen picsán rúgja az embert, de J.R.Jr. általában minden fejet ugyanolyanra rajzol. Ez az ő kézhegye (Carlos Ezquerra is mindenkinek Dredd fejet rajzolt).

Így aki szemfüles volt, kitalálhatta, hogy a Geekságok menza Rozsomákos tészta hetének következő fogása az Állam ellensége (Fumax, 2024., írta Millar, rajzolta J.R.Jr.)

Rozsomák a Marvel egyik legikonikusabb karaktere. A kis szőrös kanadai fószer szivarral a szájában, sokszor piásan jelent meg a képregények lapjain. Nemtörődöm, laza figura, az X-men egyik tagja.

Az Állam ellensége egy brutális Rózsi történet, Millartól mit is várhatunk. A Bosszúállók/S.H.I.E.L.D./X-men/F4 csapat ( és sokan mások) egy soha nem látott veszéllyel találják szembe magukat. Ugyanis a Hidra összeáll más terrorszervezetekkel, hogy közösen mérjenek csapást rájuk.

Az első lépésük, hogy Rozsomákot csapdába csalják, és átállítják a saját oldalukra. Itt azonban nem állnak meg, ugyanis terveik szerint több szuperemberrel akarják majd erősíteni a soraikat.

Millar híres arról, hogy hullanak nála az emberek, mint a legyek... Nos ehhez most J.R.Jr. is asszisztál. Megvallom, sokszor félre kellett tennem a kötetet, mert annyira elkapott az érzés. Valahogy fel kellett dolgoznom ezt a menőséget, amit ezek ketten elém raktak. Egyszerűen zseniális.

Sok olyan Marvel eseményt láthattunk már, ami alapjaiban rengeti meg a szuperhősök világát. Az állam ellensége is ilyen, és a Thor – A mennydörgés istene után ez lett a második kedvenc Marvel képregényem. Thor azért egy Esad Ribiccel felturbózott Jason Aaron történettel nevezett a versenybe, azt rohadt nehéz felülmúlni.

A Fumax kiadványa ismét pazar. Kétféle verzióban jelent meg. A limitált változatban vázlatok, és egy plusz történet kapott helyet, amiben Rozsomák egy náci haláltábor vezetőit kergeti őrületbe. Továbbá kiemelném Mark Millar utószavát, amiben egy Will Eisnerrel közös történetét meséli el. Speciel, hogyan segítette Eisner a haláltáboros történet megírását, miközben azt se tudta, ki az a Rozsomák.

A limitált verzió egy gyönyörű sketch elő és hátlapot kapott, valamint egy védőborítót.

Fantasztikus egy kötet.

(B)

Néhány nap múlva mozikba kerül a Deadpool – Rozsomák film. Ezen alkalomból mostanában rengeteg Rozsomákos (tészta) képregény jelent meg, a kiadók elárasztottak bennünket minden földi jóval. Ma Stuart Moore és C. P. Smith közös képregénye, a Rozsomák – Noir kerül terítékre. Itthon a Vad Virágok Könyvműhely adta ki, mint mondtam is, 2024-ben. 

A képregény megjelenéséről annyit, hogy védőborítós keménykötéses darab. Viszonylag gyorsan a végére lehet érni a 4 füzetes minisorozatnak, terjedelme 96 oldal. Nem igazán érzem azt, hogy ennél a képregénynél indokolt lenne a keménykötés, főleg nem a terjedelem miatt. Valahogy a tpb formátum jobban kézre esett volna ennél. De nem én volta ma döntéshozó ebben sem, és nem húzom fel nagyon az orrom, hogy egy masszívabb megjelenést kapott.

Jó kis alternatív történet ez, mint a szamurájos Marvel füzetek voltak a Bubi Boltnál (Bubi Extra valahanyadik füzetek). Nekem bejönnek ezek a sötétebb hangulatú történetek, szerintem nem tekinthető átlagosnak. Újragondolt Rozsomákot kapunk, egy magánnyomozót, akit megbíznak egy feladattal, ami természetesen nem olyan egyszerű, mint amilyennek elsőre látszott.

Logant ebben a képregényben nem lehet szeretni, ahogyan kb. senkit sem. Olyan gengszterfilmes minden karakter, épp annyi benne a klisé, amennyit elbír. Jó olvasni, jó nézegetni a képeket, nagyon füstös az egész cucc. A harmincas évek New Yorkját kapjuk, annak is a leglepukkantabb részét, lelakott prostikkal, szakadt késdobálókkal, harcias verőlegényekkel.

Jó az ábrázolás, mert szaga és íze van ennek a képregénynek. Érzed a cigarettafüstöt, a whiskyt, izzadtságot, vért. Letehetetlen. Kár, hogy ilyen rövid. Lehet, hogy ebben ennyi volt, de a csattanója tényleg arcon ütött.

(B)

Ed Piskor idén április elsején hunyt el. Én nem ismertem a munkásságát, de a halála körülményei miatti tiszteletadásból, és mert szerintem a cancel culture mindent visz mostanában, ezért a betiltás miatti félelemtől vezérelve beszereztem az X-men – Grand Design című Ed Piskor kötetet.

Ed egészen biztosan tehetséges volt, erről egy Eisner-díj is tanúskodik, illetve több díjra jelölés is. A Grand Design egy olyan kötet, amiben az X-ek történetét az elejétől fogva úgy olvashatjuk, mintha az egész sztori előre eltervezett lett volna, és mindezt sajátos, sokszor karikatúraszerű előadásmóddal.

A kötetben rengeteg ismerős dolog történik a mutánsokkal, minden szép sorban, hat fejezeten és 260 oldalon át. Piskor írta, rajzolta, beírta. Nagy szó volt ez 2018-2019-ben, ugyanis ilyet a Marvel nem igazán ismert korábban. A Grand Design hardcore fanoknak készült, és nem is titkolja. Ed is hatalmas rajongó volt, ez látszik a történeten.

Több évnyi X történetet egy kötetbe sűríteni nem kis meló lehetett, nagyrészt sikerült eltalálni az egyensúlyt. Bár sokszor úgy éreztem, hogy sokkal kevesebb X-ment olvastam, mint Piskor, ezért hirtelen nem értettem, mi miért is történik, vagy hogy hozta vissza rég elhunyt hőseit. Nyilván a feldolgozott X-men történetek erre bővebb választ adnak. Nagyon oda kellett figyelni. Viszont az egész kötet nyomasztó, főleg a végkifejletet nézve, még akkor is, ha minden jó, ha a vége… A mutánsokat rengeteg atrocitás érte képzeletbeli életükben. Kicsit sorsközösség ez az író-rajzolóval.

Ahogy írtam, sokszor karikatúra-szerű ábrázolás jellemzi a Grand Design-t. Azonban ez a nagy elődökhöz mérve méltó tiszteletadás mellett történik. Piskor rajzai frenetikusak, olykor viccesek, vagy direkt fullba nyomja a retrot. Jó humora volt a srácnak, annyi szent. Ez egy tökéletes kötet.

Sikerült beszerezni a non plus ultra kiadást, amiben direkt sárgított, barnított lapokon elevenednek meg a mutkók kalandjai. Ez a papír kifejezetten illik a stílushoz, nagy élmény olvasni.

Azonban sajnos Ed Piskort nem fogja visszahozni Kitty Pryde időutazása, ahogyan semmi sem. Valószínűleg hamar feledésbe is merül a tragikus facebook bejegyzése, amiben elbúcsúzott a rajongóitól, mert kicsinálták a kiber-zaklatók. Ugyanis Ed Piskor annak lett az áldozata, hogy bemondásra ítélnek el embereket, korrekt eljárás, meghallgatás nélkül. Mondhatni, a nép haragja ölte meg. Olyan világot élünk, amikor a látszatot kell csak fenntartani arról, hogy feddhetetlenek vagyunk, nem fér bele az üzletpolitikába egy olyan alak, akit még csak gyanúsítanak is akármivel. Ciki az ilyennel még csak egy lapon is szerepelni.

Így történt az, hogy Ed Piskor élete nagy lehetőségétől esett el egy – a levele szerint – alaptalan rágalmazás miatt, mert őt már nem sikerült meghallgatni, csak leírhatta, ami bántotta. Szépen rászállt az internetes bullie-k társadalma. Néhány nap alatt lejáratták, kicsinálták, öngyilkosságba hajszolták.

És higgyen mindenki annak, akinek akar, de az önbíráskodásnak, a kulturális eltörlésnek, megsemmisítésnek nem lenne szabad helyt adni, ahogyan az internetes zaklatás is egy létező bűncselekményi fogalom. Ed sajnos ennek lett az áldozata.

Nyugodjék békében.

(B)

A Kingpin Kiadónál megjelent 1985 egy olyan képregény, amit nem szabad a borítójáról megítélni. Ha ez alapján ítéltem volna meg, le se veszem az áruház polcáról. Ennek a kiadványnak a borítóján ugyanis minden is van, de elég ótvarok. Skorpiófarok, egy majdnem egész Magneto, egy negyed Bulldózer, punktarajos Gyík és egyebek. Nem a rajzok a rondák, hanem valahogy az elrendezés és a színek olyan kaotikusak. Nem tudtam hova tenni, amíg fel nem lapoztam.

Ami érdekesebb, az alkotógárda: Mark Millar író és Tommy Lee Edwards rajzoló. Millar a brutalitásáról híres, szeretem a munkáit. Pipa. Edwards nem csak képregényekkel, de art bookokkal is hozzátett kultúránkhoz. Valakinek bejön ez a négyszögletesebb stílus. Nekem ez is pipa.

Az 1985 egy olyan rémálom, ami egy képregényrajongó számára mégsem az. 1985-ben mindenki boldogan éli az életét ezen a szent Földön, kivéve Tobyt, akinek a szülei elváltak, az apja egy hulladék senki, az anyja meg bepasizott, ezért a fiú a képregényekbe menekül.

Aztán erősen elcsodálkozik, amikor apjával történt sétája alkalmával az egyik ablakból a Vörös Koponyát látja letekinteni. „Így is pszichológushoz járok, kell még nekem ez is?” Kérdezi is magától. Jönnek még többen is, csak hát el is tűnnek.

Elgondolkodhatunk, hogy vajon Toby képzeli-e ezt az egészet. A szülei különválása hozza elő belőle ezeket a hallucinációkat? Elsőre úgy tűnhet. Aztán…

A minisorozatnak van eleje, van vége. Egy jó nagy ívet rajzol a sztorija, a végén egy hatalmas csavarral. Kicsit sem számítottam arra, ami valójában a dolgok mögött állt. Időgépnek nem igazán tudom nevezni  a képregényt. Valahogy a világ annyira nincs felépítve benne, hogy átjöjjön a retro hangulat. Ez szerintem egy kihagyott ziccer egy ilyen címet viselő képregénynél.

Összességében ez egy marha jó képregény. Kicsit brutálisabb, mint amit az átlag Marveltől megszokhattunk, szóval egy átlapozást megérdemel, mielőtt odaadjuk a gyerek kezébe.

(B)

Összeszedtem az elmúlt időszak megjelenései közül néhány Általam érdekesnek tartott füzetet. Miért is jó egy képregény-füzet? Mert viszonylag rövid idő alatt el lehet olvasni, és nem ritkán egy kerek sztorit alkot. Kezdjünk is bele.

Bubi extra #15 – Howard és Gwenpool (írta: Chris Hastings, rajzolta Danilo Beyruth)

A Bubi Boltban kapható Bubi Extra füzetek más terjesztőkhöz nem kerülnek. Volt már itt Sárlény, de Marvel Western is. Nem oly rég pedig Howard a kacsa összefutott Gwenpoollal. Csalódtam benne, de kellemesen. Rendkívül szórakoztató ez a rövid kaland a Hidrával és a Fekete Macskával. Laza, fiatalos, pörgős történet és gyönyörű, rajzfilmszerű rajzok. Néha még fel is röhögtem rajta.

Kingpin előfizetői képregények #1 – Pókember/Fenegyerek (írta: Brett Matthews, rajzolta: Vatche Mavlian)

A Marvel Knights sorozat 2002-es első száma önálló történet. Fenegyerek egy gyerekrablás ügyében nyomoz, miközben Pókember macskákat ment. Jó kis noir stílusú, zaklatott hangvételű füzet, csattanós lezárással. A füzetet azok kaphatták a kiadótól, akik legalább két sorozatra előfizettek a Kingpin kiadónál. De a másodlagos piacon már találni belőlük természetesen.

Snoopy #10 – Woodstock (írta és rajzolta Charles M. Schulz, kiadja a Vad Virágok Könyvműhely)

Azt hittem, hogy nem fog hiányozni a baseball. Az utolsó néhány füzet tele volt vele, és mégis. A sorozat tizedik kötete a Woodstock, Snoopy legkisebb sárga barátjáról szól. Elég ügyetlen, szószátyár, kis aranyos. Kicsit sok volt benne az ügyetlenkedés, néhány kivételtől eltekintve minden strip ugyanarról szól. Woodstock nekimegy egy fának, Snoopy házának, vagy leesik valahonnan. Nem ez a legerősebb füzet eddig.

Kingpin előfizetői képregények #2 – Ms. Marvel (írta: Gerry Conway, rajzolta: John Buscema)

Igazán jó időszak ez a gyűjtőknek. Ms. Marvel 1977-es első megjelenésének magyar változatát kaparinthatta meg, aki vérbeli Kingpin előfizető. Alkotói legendásak, a füzet kivitelezése pazar, a történet retro, egyben király. Kell-e ennél több? Nekem biztos nem. A másodlagos piacon ez is biztos meg fog fordulni, érdemes figyelni (én ott cápáztam be).

Fekete-Fehér Kockás 2024/3 (Vitanum)

Ahogyan korábban említettem, a 2024-es Budapest Comic Conra eljött John Higgins, aki többek között Dreddet is rajzolt már. A Vitanum ezért egy Higgins – 2000AD különszámmal jelentkezett az FF Kockással. Imádom a 2000AD kiadványait, így ez a füzet az egyik kedvencem, még úgy is, hogy valami John összefirkálta. Ebben a számban Alan Moore, John Wagner, Alan Grant, és Gerry Finlay-Day írók munkáit, többségében Higgins rajzokon csodálhatjuk. Na de kikkel is találkozhatunk ebben az antológiában? Tharg abszurd történetei a jövőből, néhány oldalas szösszenetek, csattanóval a végükön. Dredd egy igazi köcsög, amikor a demokráciáért tüntető tömeget kell rendszabályozni. Rogue Trooper-ből is kapunk kóstolót. Utóbbi egy genetikailag módosított dezertőr katona, aki próbál boldogulni egy olyan háborúban, ahol mindenki az ellensége. Segítői, a biochipek, Flinta, Sisak és Zsákos, akik az eszközökbe építve tárolják halott társai tudatát. Elég beteg. Egy mókás sztorit is olvashatunk a megreformált istenekről Alan Moore-tól. Fordítva van bekötvr a csávó, az hótziher. Van itt Slaine is, azt a sztorit nem olvastam, mert az egyetlen olyan karakter az angol kiadónál, akitől kiver a víz.

Szóval ilyen az FF Kockás.

Kingpin előfizetői képregények #3 – Rozsomák (írta: Jason Aaron, rajz: Adam Kubert)

Aaron rohadt jó író, és ha hagyják, hogy nagyjából azt csináljon, akit szeret, akkor ez a képregényből lejön. Ez a Rozsi sztori is ilyen. Pörgős, humoros, egyben elgondolkodtató és szomorú. Önállóan is élvezhető. Kubert rajzai pedig nagyon brutálisak. A képregény Rozsomák mogorva hétköznapjait mutatja be nekünk, szellemesen. Rohadt jól van beosztva, elrendezve a panelek, egyfajta játékosság látszik rajta. Szóval aki mindenre is előfizetett a Kingpinnél, az első kézből olvashatta ezt a gyöngyszemet.

Vannak olyan képregények, amikről egészen addig nem tudod, hogy kellenek neked, amíg el nem olvasod őket, és vannak olyanok, amelyek egyetlen képregényrajongó polcáról sem hiányozhatnak. Stan Leeről, Jack Kirbyről, és az általuk megalkotott Fantasztikus Négyesről annyit kell csak írni, hogy utóbbiak közé tartozik.

Az olasz istenek (Frike Comics) itthon 2021-ben kezdték el kiadni a Világ Legfantasztikusabb Képregényét a Fantastic Four 68. számától kezdődően. Az ezt megelőző kezdeti időszakot pedig most már Az Ezüstkor Hősei sorozat lapjain olvashatjuk 2023-tól. Eddig két kötet jelent meg, erősen korlátozott példányszámban, gyönyörű matt papíron, és 16 lapszámot felölelve (1961-től, az első számtól!).

Innen tudhatjuk meg, miért lettek hőseink olyanok, amilyenek. Mr. Fantastic, a nyúlánk, Susan Storm, a Láthatatlan Nő, Johnny Storm, a Fáklya és Ben Grimm, a Lény. Kezdetektől fogva változatos kalandokban vettek részt, és néha nem csak külső ellenségeikkel, de egymással is meg kellett mérkőzniük.

A Fantasztikus Négyes egy remek sorozat. Igazi Old School móka. Itt a hősök nem két bakker között ütik az ellent, hanem (Tibi szavaival élve), annyit dumálnak, hogy a hülye is megértse, amit olvas, bár a tudományos megoldások helyett inkább a mágia dominál (nekem legalábbis úgy tűnt). Szóval rengeteg olvasnivalót tartogatnak ezek a képregények.

Az első számban a Vakondember, a Skrullok, Csodamester, Fátum Doktor, Namor, a részeg tengerész és a Bábos borzolják a kedélyeket rettentő megjelenésükkel. A hősök kalandjaik során térben és időben is keresztül-kasul szaladgálnak, így rendkívül változatos az egész. Nekem az X Bolygón tett látogatás és a Bábos volt a kedvencem, utóbbi a Ben Grimm sorsára gyakorolt hatása miatt (Ben szerelmi életéről a Fantasztikus Négyes itthon megjelent 2021-es első kötetében olvashatunk).

A képregény azért elég naiv is tud lenni néha, de szerintem bájos. Viszont voltak igazán meghökkentő fordulatok is egy-egy történetben, és sok tanulsággal is szolgálnak.

A gonosztevők és olykor a Négyes is azért elég meredek dolgokat tudnak művelni a képregény lapjain. Fáklyát azbeszt falú szobába zárják, hogy ne tudja magát kiégetni onnan, egy további alkalommal azbeszt bevonatú hálóval ejtik foglyul. Reed egyszer lekap egy motorost menet közben a motorjáról, mert ki akarja kérdezni. Kicsit erős azért. Susan egyszer láthatatlanná válva kiissza egy gyanútlan koma kóláját a poharából szívószállal (jó, ez maximum diákcsíny lehetne). De ki magyarázza azt meg nekem, hogy New York felett simán atomot robbantanak, hogy megállítsanak egy óriás szörnyet?

Ez tényleg egy fantasztikus képregény, aki anno lemaradt róla, az így járt. Nekem megvan mindkét eddig megjelent szám. Ez volt a nye-nye-nyeeee helye.

(B)