Sokan mondják, Superman unalmas, alig van pár jó sztori stb. Van benne valami. De akkor mégis, hogy lehet az első megjelenése óta - 1938, Action Comics #1 - ugyanolyan népszerű? Mindig van rá kereslet, érdeklődés. Fogynak a képregények, folyamatosan születnek az újabb történetek, filmek, sorozatok. Persze itt van bőven reboot, párhuzamos világ, univerzum - ahogy azt egy ekkora brandnél "illik". Mondjuk egyértelmű, mert kit nem izgat az egész alapötlet? Nem fogja a golyó, repül (eredetileg csak nagyon nagyot ugrott), fél kézzel felemel egy hajót, hőlátás (nem, nem lézersugár), fújással fagyaszt, egy stadionnyi mérgesgázt szippant be, de semmi baja tőle, és így tovább. Ennél már csak a halhatatlanság jobb, de ez más téma. Szóval egy zseniális ötletből született egy fantasztikus képregénykarakter, és akármilyen unalmas is lenne - vagy inkább csak lehetne -, mégis mindig lenyűgöz minket.
Ha egy picit elengedjük a képregényeket, sőt, a mozit is, és inkább a TV-képernyőre figyelünk, akkor is akad bőven tartalom. Annyi animációs film és sorozat, hogy csak azokkal megtelne egy oldal. De egy élő szereplős sorozat mégis csak vonzóbb, "hihetőbb", látványosabb. Na, ebből már kevesebb van. Adventures of Superman (fekete-fehér, 1952-1958), Superboy (1988-1992, a tini Superman kalandjai), Lois & Clark: The New Adventures of Superman (1993-1997, kedvenc Superman sorozatom, Dean Cain és Teri Hatcher főszereplésével), Smallville (2001-2011, megint tini Superman, ezt már sokan láthattuk itthon is, szerintem túlnyújtott limonádé), Superman and Lois (2021-..., friss, ropogós). "Pár" évvel ezelőtt újranéztem pár évadot a Lois & Clark sorozatból. Igaz, nagyon kilencvenes évek, és kicsit eljárt felette az idő, de mégis szerethető maradt. (Ugyanez érvényes a '90-'91-es Flash-re is, bár ott számomra nagyon zavaró a full zárt díszletben/stúdióban létezés.) De most 2021-et írunk.
Mit adott nekünk CW? Arrowverse. "Ijászverzum". Fogtak egy nem teljesen mainstream képregény karaktert, a Zöld Íjászt képernyőre vitték, egy alternatív univerzumban, alternatív sztorival. Ettől sok képregényrajongó sikít, köztük gyakran én is. Aztán jöttek a spin-offok: Flash (A Villám), Supergirl, Legends of Tomorrow (A holnap legendái), Black Lightning, Batwoman, Superman & Lois. Ide-oda vándorolnak a szereplők, megjelennek egyik a másik sorozatában, vendégszerepelnek, meg minden. Mit adott még a CW? Párhuzamos univerzumokat. Az egyik világban hős, a másikban bűnöző. Egyik Földön tudós, a másikon csaló. Minden lehetséges. És időutazást, sok, sok időutazást. Nem mondom, hogy utálom, de ezzel nagyon el lehet venni a kedvem egy képregénytől, sorozattól, filmtől. Néha vicces, lásd "Vissza a jövőbe". De amikor ez a "megoldás", akkor az inkább gáz. Vagy ciki. Vagy gyász. Vagy éppen minek nevezik a te univerzumodban. Ha pedig egy teljes sorozat (ebben az esetben nem is csak egy) erre épül, akkor beüt a rétestészta faktor. Mit adtak még nekünk? Szinte mindig jól kezdődik egy sorozat, aztán átmegy... nem is tudom, unalmasba, laposba, kiszámíthatóba? Egy kicsit mindegyikből. Jól van, de eltekintve ezektől, mit tett a CW értünk? Bőrdzsekibe öltöztetett egy rakás színészt.
Miért lenne más a Superman and Lois? Elsősorban azért, mert egy vérbeli A-kategóriás, mindig mainstream karaktert vettek elő. A Szuperhőst. Végre. És más kontextusba helyezték. Végre. Persze elrontani nem nehéz, de kár lenne, és nem is szabad. Eleve úgy indul a sorozat, hogy belecsöppenünk Supermanék életébe. Igen, Supermanék, mert a Clark Kent elvette Lois Lane-t, és két 14 éves fiuk is van: Jonathan és Jordan. Tehát a két fiú Superman két apja nevét kapta, Jonathan Kent, illetve Jor-El után. Vajon vannak a fiuknak különleges képességeik? Megint Lex Luthor köröket futunk? Működhet ez a család így, ezekkel a szülőkkel? Vagy egyáltalán, a sorozat? Nehéz erről spoiler-mentesen beszélni. Aki nem szeretne most rögtön pár választ, ugorjon a spoiler szekció végére.
***SPOILER***
Nem fogok mindent lelőni, de az első pár rész megalapozza a hangulatot és a történetet is. Durván nyitunk, kiderül, hogy Jonathan papa már nincs köztünk. Mire ezt feldolgoznánk, Martha stroke-ot kap, és követi. A gazdag ellenség Morgan Edge névre hallgat, tehát úgy tűnik, most nem Lex Luthor körül forog a világ. Ez mindenképp pozitív. Viszont ugyanúgy pénzeszsák, aki egyre több hatalmat akar, és ha lehet, a világuralom se maradjon ki. Látunk villanásokat, pillanatokat, amik szerint egyik másik srác is örökölt a kriptoni erőkből, de annyira nem konkrét a dolog. Még. Illetve megjelenik egy másik ellenség is, akit nemes egyszerűséggel Stranger (Idegen) elnevezéssel illetnek. Egy Vasember jellegű öltözéket használ, és alaposan odapörköl Supermannek. Majd visszatér a repülő alkalmatosságára, amely úgy szólítja: Captain Luthor. Oh… De nem ilyen egyszerű ez. A Daily Planet Edge uraság kezébe kerül, leépítés van, és ez Clarkot is érinti. Mihez kezd munka nélkül? Hazaköltözik Smallville-be, a frissen örökölt farmra, családostól.
***SPOILER VÉGE***
Kell 5-6 epizód, mire kicsit tisztább lesz a kép. Jó kérdés, hogy innen merre tovább? Nagyon pörög az egész, a jelenetek is eléggé rövidek ahhoz, hogy ne unatkozzunk. Szerintem eltalálták a tempót, jól adagolják a csavarokat, a cliffhangereket, ezzel nincs gond. Tyler Hoechlin már öt éve Supermankedik a CW világában, most már láthatóan és érezhetően magáénak érzi a szerepet. Amikor először láttam, nagyon nem jött be, de most, saját sorozatban, nagyon is jól működik a dolog. De úgy általában minden szereplő jól lett kiválasztva. Ezzel sincs gond. Szerencsére nem bőrdzsekit adtak a főhősre, hanem egy látványos ruházatot, ez is jó. Néha sajnos van egy-egy erősebb CGI feeling, minta a kék-piros hős Mortal Kombat-ben lenne éppen, de ezek csak pár másodperces dolgok. Tényleg a további történeten áll vagy bukik az egész. Eddig nyolc epizód ment le a tizenötös évadból, hetente egy rész, amit másnap (szerdánként) már láthatunk is az HBO GO-n.
Szóval: ha nem elég Supermanből, tetszett máskor/máshol is, ha nem zavar, hogy nem annyira képregényhű az egész, kell a nyomozás, a csihi-puhi, röpködés, hőlátás, high-tech, stb., akkor nyugodtan rá lehet szánni az időt. Egy próbát mindenképp megér. ;)
Kalmár Tibor tollából