Néha az ember kevés képregényt vesz magához a hosszú hétvégén, így jártam én is. Miután október utolsó hétvégéjén elolvastam (ismét) a Halo Jones Balladáját, elkezdtem kutakodni a google drive-omon, ugyanis Tibivel rengeteg képregényt boltoltunk meg egymással az évek folyamán, hátha találok ott valamit. A mai alanyom a 2000AD Kiadó által a koronavírusjárvány kitörésekor ingyenessé tett képregény, amit ezalatt az egy év alatt elfelejtettem. Ez a Rogue Trooper, a 2000AD G.I. Joe-ja.

A Rogue Trooper egy Nu-Earth (Új-Föld) nevű bolygón játszódik, ahol egy háborúban sikerült a bolygót tönkre tennünk, a légkör szennyezett, csak védőruházatban lehet a felszínre menni. Lehet majd a régi Föld is hamarosan így jár, ha nem vigyázunk rá eléggé…

A Rogue Trooper egy G.I.-ként megnevezett különleges harci alakulat tagja volt, de itt a szónak „genetikai gyalogoskatona” a jelentése, egy speciálisan a bolygó életkörülményeihez létrehozott különleges katona. A háborúban két oldal, a nácikhoz hasonlatos Nort és a szövetségesek megtestesülése, azaz Dél, „Southers” áll egymással szemben. Rouge a déliek találmánya, és tartogat némi meglepetést az ürge:

„Senki sem akar meghalni. Habár néha, az alternatíváját is nehéz elviselni. A halálban talán békére lelhetünk. De némelyikünknek a halál nem a vég.”

A G.I. osztagot egy árulónak hála lemészárolják, csak egyetlen katona éli túl a mészárlást, ő pedig a főszereplőnk. Szakadárrá válik, aki mindkét oldalt ugyanúgy gyepálja, és mindenki retteg tőle, mert még sincs egyedül.

Vele van „G”, „H” és „B”. Gunnar, Helm és Bagman mind egy-egy korábbi Trooper lelkei/személyiségei mikrochipekre (biochip) letöltve, és „R” puskájába, sisakjába és táskájába helyezve. Kapcsolatban állnak a hordozójukkal, és segítik a harcokban.

A képregény lapjain egy igen véres háború elevenedik meg. Még a holtakat is reanimálják, és bevetik, ugyanis az a háború egyetlen erőforrása, ami sosem fogy el, csak szaporodik, de van itt hallucináció képében mindent bekebelező óriás dagadék is. A képregényt eredetileg Gery Finley-Day és Gordon Rennie írta, de amiket én olvastam, azokat éppen Guy Adams írta, akinek a Hope képregénysorozatot is köszönhetjük. A rajzokért a Watchmennel világhírnévre szert tevő Dave Gibbons (is) felelt.

Érdekes hangulatú képregény a Rogue Trooper, egy igazi háborús eposz, hihetetlen képi világgal, és fekete humorral. Emlékezetes, amikor a három chip egymással beszélget, hogy mi lesz, ha „R” meghal, mert akkor ők is besz…pják. :D

Szóval lehet olvasni ilyet is.

Bélu voltam, sziasztok!

Kicsit több, mint 3 éve veszítette el a képregénytársadalom a számomra legkedvesebb rajzolt bíró édesapját, aki 74 éve viszont pont ezen a napon (november 12-én) született Zaragozában. Ez egy jó kis összetett mondat volt, de üsse kavics. Tudjátok Ti már, hogy kire is gondoltam.

Ő Ezquerra bíró, vagyis a zseniális Carlos Ezquerra, a 2000AD képregénykiadó egyik legkiemelkedőbb alakja, Dredd egyik apukája, és rajzolója.

Ezquerra kalandos életútjából csak a korai éveket szeretném kiemelni, abból is a szerintem legérdekesebb sztorit. Ugyanis a 2000AD-nál a közös munka nem igazán olyan szellemben működött, ahogyan azt mi elképzelnénk, egy ilyen sikeres alkotógárdánál.

Ezquerra eleinte westernt és háborús történeteket rajzolt még a spanyol piacra, viszont az angol képregénykiadók is nagyon ki voltak éhezve a spanyol rajzolók munkáira, ezért Londonba költözött családjával.

Nem kellett sokat várni, a hetvenes évek elején Pat Mills és John Wagner levadászták maguknak a spanyol srácot. Dredd bíró karakterét ő álmodta meg, és habár eleinte John Wagnert nem, de Pat Millst meggyőzte, hogy sikerre vihetik a jövő bírájának történetét. Tudjuk, hogy ez sikerült. Ezquerra nevéhez olyan történetek fűződnek, mint a Necropolis (uh, az brutális cucc), vagy az Apocalypse War (édes istenem mekkora sztori az), a Judgement Day, vagy az Origins (már megint szóba kerül…), csak hogy a leghíresebb képregényeit említsük.

Carlos mester rajzolta ’78-’88 között Strontium Dog képregényeit is, aki a jövőben élő fejvadász muti, ismerhetjük őt a Fekete Fehér Kockás lapjairól. De láttátok már itt az oldal történetében az Al’s baby képregényt, ami szintén a mester munkája, ami a rajzokat illeti. De ne menjünk messzire, mert rajzolt Durham Red-et is (ő a Strontium Bitch, aki szintén egy muti, csak vámpír képességekkel).

Sokan rajzoltak Dreddet, és mind-mind különlegesnek mondhatók. Carlos Ezquerra rajzai mind közül felismerhetőek. De ha csak ránézek egy képregény borítójára, már tudom, hogy ez a spanyol mester munkája. Hihetetlen részletgazdag, humoros, karakteres rajzok ezek, bármelyik történetfolyamba lapozol bele, az ő rajzai bárhol szemet szúrnak. Terhes férfiak, az Elátkozott Földön nőből férfivá mutálódott főbíró, atomfelhőbe néző építőmunkások, kalandok földön, vízen, levegőben, légüres térben.

Ő volt Carlos Ezquerra. Nyugodjék Békében.

Bélu voltam, sziasztok!

Kurt Vonnegut a kedvenc szerzőim közé tartozik. Évekkel ezelőtt egy novella gyűjteményét olvastam el, egymás után többször is. Még nem értem a második kör végére, de már beszereztem még két kötetét. Dolgozott nagy és neves cégnél, harcolt a második világháborúban, családapa volt. Szerette a viccet, az őszinteséget, és ezekkel sokkolni a világot. Egyedi stílusa mindig érvényesül, legyen szó fikcióról vagy önéletrajzi ihletésű műről. És gyakran a kettő ötvözete is jelen van. A science fiction és a realizmus között bárhol mozoghat, de a legrosszabb helyzetben is jelen van a komikum, a szarkazmus, az irónia. Kurt Vonnegut 1922 november 11.-én született, 99 évvel ezelőtt.

Nagyjából egy évvel ezelőtt az egyik könyvét képregény formájába öntötték. Ez "Az ötös számú vágóhíd", ami - ha jól számolom - a hatodik regénye. Az a regény, ami végre elhozta számára az áttörést. Számos díjra jelölték, többet el is nyert, jól fogyott a könyv, végre révbe ért íróként. Pedig az előző kötetei is nagyon jók, de ez nyilván nem így működik. Meg az is biztos, hogy kicsit elfogult vagyok vele szemben. Már akkor terveztem a vásárlást, de valamiért elmaradt, viszont nem sokkal utána felröppent a hír, hogy érkezik a magyar nyelvű változata is. És valóban: pár héttel ezelőtt a Helikon kiadó piacra dobta ezt az adaptációt. És milyen jól tette! Pedig alapvetően félek az adaptációktól, ezt már többször elmondtam, leírtam. Bármennyire is rajong egy műért valaki, sosem azt látja benne, amit a szerző elképzelt, elmondott. Tegnap sikerült elolvasni, és azt mondom: ez most jól sikerült, nem kell aggódni! ;)

"Az ötös számú vágóhíd" egy olyan regény, amilyenről már tettem említést: önéletrajzi ihletésű, de science fiction elemekkel. A főszereplő nem maga a szerző, hanem Billy Pilgrim, aki a saját életén belül utazik az időben. Egyszer felnőtt, máskor gyerek, egyszer szerencsétlen senki, máskor hős. Nehéz eldönteni, hogy ez a valóság, valóban így történik, vagy csak Billy fejében van ez így. Lássuk be, utóbbira nagyobb az esély. Főleg úgy, hogy az időutazások akkor kezdődtek el, amikor Billy katonaként csöppent a második világháborúba. Pedig ő látszerész. Aztán a gyönyörű Drezdába, amit kicsivel később majdnem teljesen lebombáztak a feje fölül. Ja, és hadifogoly is volt, a lakcímük pedig viszonylag egyszerűen megjegyezhető: az ötös számú vágóhíd. Meg egy kis alien biznisz. Nos, ezek mind megtörténtek Kurt Vonneguttal. Kivéve az időutazás, meg az idegen lények által való elrablást, a Tralfamador bolygóra. Vagy ki tudja...

Ryan North nagyon jó adaptálta a szöveget. Nem egy szokásos (mondhatnám "cséhorváthos") vágás, a lényeget elkapni, rövidíteni, aztán majd lesz valami munka. Elhelyezi és bemutatja a szereplőket, sok esetben külön stripeket kapnak, amelyek a személyiségük lényegét adják át. A narrátor is jókor adja át az információkat, nem tolakodó, jó az arány. Terjedelméhez képest nagyon jól megőrizte a könyv szinte minden mozzanatát. Albert Monteys rajzai kicsit a régebbi amerikai stripek stílusában vannak, ami nagyon jól áll az egésznek. Kellőképpen laza és vicces tud lenni, érvényesül a karikatúra, amely a szereplők személyiségét és stílusát emeli ki. Ráadásul a színeket is fantasztikusan kezeli, az alkalomhoz, helyszínhez, korhoz és tulajdonképpen mindenhez másfajta tónusokat használt, nagyon sok pluszt ad az egészhez. Összességében azt tudom mondani a kötetre: nagyon jó! Ha valaki nem ismeri Vonnegut műveit, annak tökéletes belépő lehet ebbe a humorosan abszurd, de mégis valós világba. Rajongóknak pedig abszolút kötelező.

Sziasztok!

Az utóbbi időben rengeteg olyan poszt születik különböző csoportokban, hogy a Magyar Posta enyhén szólva furán viselkedik, amikor külföldi rendelések vámkezeléséről van szó. Hétköznapi Geekokként velünk is előfordul, hogy külföldről rendelünk egy-egy képregényt. Nyilván előfordulhat probléma más és más közegben is, sokan rendelnek különféle termékeket külföldről.

2021. július elsejétől elkezdődött a külföldi rendelések értékhatártól független vámkezelése. Korábban ugye értékhatártól függött, mik estek vámkezelés alá, volt olyanhoz is szerencsém. Írtak nekem egy levelet, bekérték a számlát, e-mailben elküldtem nekik, minden frankó volt, házhoz jött a csomag, mindenki boldog volt. Nos, a mai bejegyzést nem ez a pozitív életérzés inspirálta.

Rendeltem egy képregényt, külföldről. A tényálladékot tartalmazta a postának írt panaszlevelem, szóval álljon az itt teljes egészében:

„Tisztelt Magyar Posta!

Alulírott Dr. Gubán Béla az alábbi panasszal élek a Magyar Posta felé: A mellékelt képek alapján megállapítható, hogy 2021. augusztus 19. napján a bookdepository.com oldalról rendeltem egy könyvet, a címe Al’s Baby. A könyvért akkor az angol cégnek 5.792,-Ft-ot fizettem paypal használatával. A rendelésemet 2021. augusztus 25. napján adta postára a cég. A mai napon, azaz 2021. szeptember 30. napján vette át egy kollégám a csomagot, amiben a könyv volt. A postás utánvétre elkért 2.056,-Ft-ot, amit meglepetten fogadtam.

Az megállapítható, hogy a rendelésem postázása nem időszerű, de ezt a tényt még tudomásul is venném. Ami engem váratlanul ért, az az utánvét magas összege. Ugyanis az általam kifizetett összegnek a 35%-ának megfelelő adót számoltak fel a rendelésemre. Az, hogy ilyen magas adót számoltak fel visszavezethető arra, hogy tőlem semmilyen dokumentumot nem kértek el, ahogyan máskor egy rendes vámkezelés során el szoktak kérni.

Emellett felhívnám a figyelmet, mivel nem is tájékoztattak a fizetési kötelezettségemről, ezért elestem attól a választási lehetőségtől, hogy az olcsóbb online fizetési lehetőséget válasszam a vámkezelési díj megfizetésére.

Véleményem szerint a kiszabott adó teljesen jogszabályellenes. Felhívnám a T. Cím figyelmét, hogy a könyv áfája az Áfa tv. 82. § (2) bekezdése szerint, ami utal a 3. mellékletre, pontosan 5% mértékű adó, amennyiben ezt kiszámítjuk, a fizetendő Áfa összege 290,-Ft. Emellett az oldalukon megtalálható vámkezelési díjszabás szerint, amennyiben a 22 Eurós összeghatárt nem haladja meg a küldemény összege, online fizetés esetén 499,-Ft a vámkezelési díj. Tekintettel arra, hogy az Önök által megállapított adó/díj összege túlzott mértékű, ezért kérem a többlet összeget az xy számú bankszámlámra visszautalni.

 Tisztelettel: Dr. Gubán Béla"

A személyes adataimat kivettem, nehogy megkeressetek, és elnáspángoljatok. A levelem szerintem rendesen indokolt volt, próbáltam álláspontomat alátámasztani jogszabályhelyekkel, kedves voltam, bár nehezemre esett. Természetesen kaptam rá válaszlevelet is.

A két levelet felületesen elolvasva szerintem egyértelmű, hogy a postai ügyintéző egy "ctrl+c" és "ctrl+v" megoldással rendezte le a panaszomat, mivel a válaszlevélnek nincs semmi köze a panaszomban leírtakhoz. Ez egy ilyen általános megfogalmazású "kabbef@szom" levél, így nem fogadom el a választ természetesen, de ráhagyom a dolgot. Én nem is kommentálnám a továbbiakban, mindenki döntse el, hogy a Magyar Posta eljárása mennyire jogszerű, időszerű, megfelelő, fair.

Megjegyzésként hozzátenném még, hogy az eladó cég utóbb visszatérítette nekem a plusz költséget, teljesen korrektek voltak, viszont ettől a körülménytől a Postának nem lesz igaza. Szerintem. És akkor most jöjjön Tibor Úr története:

Én is rendeltem, külföldről, szintén bookdepository. Alapból a cég Egyesült Királyság, de mivel sok éve Amazon alá tartoznak, néha jöhet EU raktárról is. De nem voltam szerencsés. Rendelés után kb. három-négy héttel boríték a postaládában. A Magyar Posta kért dokumentumokat, amelyek alapján megejtik a mindenfélét. Lehet levélben is, online is, nyilván utóbbit választottam. Szépen fel is ment minden, és sok nap után láttam online, hogy kiszámítottak egy bizonyos összeget, teljesen más információk alapján. Pl. a feladónál egy utcanév szerepelt, mert azt nehéz megfejteni. Éreztem, hogy volt értelme előkutatni minden számlát, rendelési azonosítót, nyomtatni, aláírni, szkennelni, és a végén semmi sem került a papírba ezekről. Na, mindegy. Az oldalon ott volt: ÁFA 845 HUF, Postai szolgáltatási díj pedig 399. Tehát "Online fizetendő összeg 1244 HUF". Alatta kisebb betűkkel: Fizetendő összeg, amennyiben a küldemény átvételekor kíván fizetni: 1644 HUF. Na jó, kifizetem online, az olcsóbb, kényelmesebb. Gondoltam ezt aznap, másnap, következő héten, gondoltam ezt reggel, délben, este, de az online fizetés bizony sosem működött. Mérges lettem, de egye fene, akkor négyszázzal többe fog kerülni.

Teltek a napok, majd a hetek. Jött egy email a feladótól, hogy visszautalják a pénzt, mivel az áru visszakerült hozzájuk. Ez így teljesen rendben van. Egy csomót vártam, papíroztam (fölöslegesen), megint vártam, majd a csomagomat visszaküldték. Innen már csak csúnya szavakat tudnék mondani, szóval inkább megállok.

Al Bestardi mondhatni egy volt a sok maffiózó közül. De ezzel közel sem árulnánk el teljesen, hogy mégis milyen fickó ő. Al „a Szörny" Bestardi Don Luigi Sarcoma legjobb verőembere, egyben vejkója. A Donnak egy kívánsága van, hogy Al és Velma ajándékozzák meg egy kisunokával. Velma viszont nem akar gyereket. Ezért Al nehéz elhatározásra jut.

Al kihordja a saját gyerekét. Ő ugyanis a második férfi, aki vállalkozott az anyaságra. Ezzel viszont kihúzza a gyufát a Donnál.

Nem hiszitek el mi? Al egy műtéti beavatkozásnak hála alkalmassá válik a kis bébi kihordására.

Az Al's baby képregény John Wagner és Carlos Ezquerra közös alkotása, egy szatirikus scifi-szerű krimi, ami olyan humorú, mintha az Oscart néznéd. A képregény először a Judge Dredd Megazineban jelent meg, 1991-ben. Nekem a gyűjteményes kötete van meg.

A képregényben betekintést nyerhetünk a reggeli rosszullétekkel küzdő verőember mindennapjaiba. A humora zseniális, már említettem. Annyi biztos, hogy Al olyan menő, hogy még nagy pocakkal is simán kitárazza a chicago-i írógépet az ellenségein. Viszont a terhesség alatt nem ajánlatos golyót kapni, ahogyan egyébként sem nagyon.

Az első történetben Al terhesen egy bandaháborúba keveredik, ahol felesége Velma, ez a képeken látható dögös buksza tesz rendet. A második fejezetben a kicsi Al már maga robbantgat fel ellenséges bandatagokat, ugyanis a nagypapáját, Don Luigi Sarcomát egy merényletben majdnem elteszik láb alól, ami bosszúért kiált.

A Don egyébként a vén fószer, aki a takarítónőnek öltözött csajait hajkurássza a tolószékben.

Elborult egy cucc ez, angoltudás viszont kell azért hozzá, mert elég sok az elharapott szleng duma benne. Nagyon hangulatos az egész.

A rajzok néha olyanok, mintha Al inkább Dredd volna, Don Carlos kemény volt, ha a rajzokról volt szó.

Szóval... Olvasásra fel.

Bélu voltam, sziasztok!

Ma a konditeremben egy haverkomával beszélgettem, mikor a zasszony <3 rámírt, hogy „tudtad-é, hogy ma lenne 100 éves Charles Bronson. Kellene írni egy cikket nem?” Köszönöm az emlékeztetőt ezúton is, meg itt ül mellettem a drágám, szóval…

Ekkor elmondtam a 16 év körüli gyúrós kollégának, hogy izé, ma lenne 100 éves Charles Bronson. Válasza rövid volt, velős: „Azmegki?” - Szomorú lettem.

„Hátnemigazhogynemtudod?!?!négy4!?” – vontam kérdőre. Hát nem tudta. El kellett neki mesélnem.

Charles Bronson hatalmas sztár volt, és azért szeretem a filmjeit, mert apám a hazai premier idején (1974-ben) egymás után négyszer nézte meg a Volt egyszer egy Vadnyugatot, mert szerelmes lett Bronsonba, és ez a rajongása a mai napig nem csökkent, és átragasztotta rám is.

Ha valaki nem tudná, ki is volt Bronson bácsi, akkor csak a Volt egyszer egy Vadnyugatot (western), a Piszkos Tizenkettőt (háborús akció) és a Hét mesterlövészt (szintén western) tessék megnézni. Mind-mind másért szerethető, mindegyikben fantasztikus karakterekkel találkozhatunk. Ja és A Halál ötven órája, ami szintén egy háborús film. Felsorolni lehetetlen lenne az életművét.

Most tényleg maratont kell tartanom Bronson filmjeiből, mert meghoztam a kedvemet, csak azzal, ahogy ezeket a sorokat írom.

A filmtörténelem egyik legnagyobb alakja volt ő, aki borzasztó sanyarú sorsból verekedte fel magát, megjárta a második világháborút is, ahol sebesülésért kitüntetést kapott, és végül a filmszakmában helyezkedett el, egyszerű munkásként, csak hogy felfigyeljenek jellegzetes vonásaira, amik mindenkinél jobban felismerhetőbbé tették (apai ágon tatár származású volt).

Nem gondolnám, hogy nekem kellene lennem a wikipédiának, én csak szeretnék megemlékezni erről az emberről a születésnapján. Nyugodjék békében.

Tekintsetek be a galériába néhány képért erről a mesteri színészlegendáról!

Bélu voltam. Sziasztok!

A geek is csak ember, valahol. :D Sokszor elgondolkodik, látszólag értelmetlen dolgokon. De ez mindenki másra is igaz, csak éppen nem feltétlenül a fantázia világához, vagy egy elképzelt karakterhez köthető. Nem értjük, hogy maradhat egyben Hulk gatyája? Vagy Flash, a rohadt gyors metabolizmusával, hogy nem öregedett meg és nyúlt ki maximum pár hét alatt? Vagy kell nekem az a plusz memória, a Ti videokártya (miközben nem is játszom a gépen...)? És még rengeteg ilyen fontos kérdés. Szóval... Hétköznapi geekmenések.

Azon gondolkodtam legalább 10 percen át, mi a baj ezzel a Batmannel? Alapvetően szeretem, már több, mint 30 éve. De néha lapos, életlen, szürke, néha eltúlzott, hatásvadász. De minden karakter ilyen, hát még ennyi év, és ilyen franchise múlt után? Nem is ez a legnagyobb gond. Ha a Marvel háza táján nézelődünk egy kicsit, látunk változásokat. Pókember - az igazi és eredeti Peter Parker - mellett megjelentek új "pókemberek" is. Sőt, egy teljesen új "igazi" is, egy alternatív szálon. Miles Morales egy nagyon szerethető, hétköznapi srác, és igazából jól viszi tovább az "örökséget". A Hangya is megújult, más vette át az öltözéket. Az egyik legjobb példa a Fantom, aki nemzedékről nemzedékre adja tovább a nevet, az öltözéket, a főhadiszállást, meg mindent, ami ehhez tartozik. Így már évszázadok óta él és tevékenykedik, viszont aki nem ismeri a titkát, azt gondolhatja: ez a fickó örökké él! Fontosak a szimbólumok, az elvek, és ezt ilyen formában szépen tovább is lehet vinni, meg lehet tartani a folytonosságot, és senki sem fog furán nézni. Na de... Mennyire hiteles ilyen szemszögből Batman, azaz Bruce Wayne? (Persze itt sok más nevet is leírhatnék, de ő egy igazi nagyágyú.) 1939-ben is Bruce Wayne volt, 2021-ben is Bruce Wayne. Amikor a piros bakelit telefonon fogadta a polgármester hívását, de amikor egy szinte láthatatlan pici eszközön beszélget, az is Bruce Wayne. 80 évvel ezelőtt is 30-40 éves volt, és most is. Persze, most már nehéz lenne ezen változtatni, a hardcore rajongók sem nyelnék le a dolgot, mert "régen minden jobb volt" (fú, de utálom ezt!). Néha vannak próbálkozások, Robin lesz Batman, vagy előkerül egy sztori erejéig egy idősebb Batman, de ezek gyorsan elpárolognak. Jó, jó, tudom: Frank Miller - The Dark Knight Returns. Az hatalmas sztori, tény. De csak négy füzet, és nem a „fő vonal”.

Nem akarok világot váltani, meg ilyenek. Csak egy gondolat. Kíváncsi lennék, Ti mit gondoltok erről? De ha pár percre elültettem a bogarat - ahogy én is jártam -, nekem már az is megfelel. ;)

2021-ben Lakatos István, az ismert képregényíró/rajzoló nagy fába vágta a fejszéjét. Kiadót alapított. És egyből két olyan kötettel indított, amiknek sikertörténeteknek kellene lennie. Vajon képes-e a Nimuě Kiadó két kötete ugyanazt az eredményt elérni itthon, mint a kiadványok eredetijei nemzetközi szinten, vagy ismét bebizonyosodik, hogy az általános felfogás a képregény=szuperhős? Reméljük, hogy előbbi lesz, és ezúttal is sok sikert kívánunk neki. A két kötetből a mai alanyunk: Zerocalcare: Torokszorítósdi. (a másik majd a Múmin lesz ;) )

Michele Rech Olaszország legkeresettebb és talán legsikeresebb képregényalkotója Zerocalcare néven. Művészneve Zéró Vízkövet jelent, amit egy reklámból választott ki komoly hirtelenséggel. 12 könyve jelent meg eddig, és milliószámra kapkodják őket, hamarosan pedig jön a Netflixre egy sorozata is, ha már itt tartunk. Szóval alappal eshetett a kiadó választása pont őrá.

A képregény gyönyörű keménykötéses, fényes borítót kapott, és marha jó kézbe venni a maga több, mint 200 oldalával. A történetről is essen némi szó, csak a szokásos spoilermentes módon, mert erre is azt tudom mondani, hogy el kell olvasni.

A Torokszorítósdi egy nagyon jól felépített, komplex, életrajzi ihletésű alkotás, némi fikciós behatással. Zero saját magát és barátait helyezi a középpontba, három különböző életciklusban: kisgyerekként, tinédzserként, majd pedig felnőttként. Rosszul mondtam. Mert igazából a képregényben ez a ronda polip a főszereplő, ami mindenkinek az életét megfertőzi:

ez pedig a SZORONGÁS/BŰNTUDAT. Az éveken, évtizedeken át rejtegetett kisebb-nagyobb titkok, amik miatt olyan furcsa torokszorító érzés fog el. Felteheti az olvasó a kérdést: Vajon tényleg létező problémákról van szó, vagy csak mi nagyítjuk fel őket? Miközben ezen gondolkozunk, az alkotó fantasztikus humora is megmutatkozik több helyen, amikor saját megszemélyesített érzelmeivel/frusztrációival beszélget. Emellett pedig a különböző életszakaszokra jellemző, mindenki által elkövetett – ne is tagadjátok – baklövéseinkkel is szembesít minket, a maga szarkasztikus módján.

„- Kurt Cobain! Che Guevara! Joe Strummer! Hol vagytok? Miért nem segítetek ki ebből a szörnyű bajból?! Miért nem veritek el ezt a macskabajszos apácát?
- Mert beszari alakok voltak! Ha igazán nagy a baj, csak rám számíthatsz, tudod.
- Dávid Törpe! Ne haragudj, hogy elhanyagoltalak!”
(ford.: Várnai Dóra)

Szerintem egy nagyon ütős történetet kapunk amellett, hogy rendkívül lélektani és elgondolkodtató. A képregény rajzai nagyon könnyedek, rajzfilmszerűek, imádom őket.

Ez bizony többször újraolvasós cucc. Szerintem megérdemli, hogy itthon is nagy sikerrel fogyjon majd a Torokszorítósdi. Egy tanulságos történetet kapunk, a végén pedig leszakad a pofánk.

Bélu voltam, sziasztok!