Valamikor már írtam a Vad Virágok Könyvműhely gyerekeknek szóló Pókember sorozatáról. Pontosabban a Marvel Akcióhősök - Pókember széria első három számáról. Azóta megjelent még kettő: a Venom 2 film mozis premierje környékén egy "Venom" kiadvány, illetve január 19-én az ötödik szám, "Beleremeg a föld" címmel. A negyedik füzet könnyed kis sztori, pedig a főszereplő alapból nem az. Eddie Brock nagyon gyorsan át tud menni negatívba - ezt tudjuk. Viszont itt inkább viccesen van ábrázolva, ezért talán a sorozat leginkább pehelysúlyú tagja. Nyilván lehetne róla többet is írni, mert szórakoztató, szép, viccesen érdekes az alapsztori, meg minden. De nem fogok, mert nem ez a mai főszereplő.
Tehát: "Beleremeg a föld" ("Shock to the System"). A főellenség Rengető, eredeti nevén Shocker. Egy új gonosztevő jelenik meg a városban, persze a legrosszabbkor. Amúgy már 1967 óta létezik a karakter, Stan Lee és idősebb John Romita jóvoltából. Kesztyűinek köszönhetően lökéshullámokat képes létrehozni, amelyek könnyűszerrel rombolnak le falakat, épületeket, így a pókifjoncok fejére sincsenek feltétlenül pozitív hatással. Szintén szerkentyűi segítségével érzékeli a közelében megjelenő tárgyakat, élőlényeket, így Miles Morales láthatatlansága sem túl hatékony. Ami még rosszabb: addig tuningolja a kütyüit, amíg az eredeti hatásfok tízszeresét érik el, így egy nagy erősségű földrengést tudna előidézni, ami lerombolná a várost. Ennyi törmeléket és felhőkarcolót három fiatal pókember bizony nem tud elkapni. Nagyjából ez a történet lényege. Érezhető, hogy ez jóval sötétebb hangulatú képregény, mint az előző négy és a kilátástalanság is egyre csak fokozódik. És - ahogy már említettem - a fiatalok egy nagyon fontos vizsga előtt állnak, amire készülni sem igazán tudnak, az események miatt sem, és a fejükön átzúgó rengetés miatt sem.
Nyilván van pár csavar a történetben, amit annyira nem nehéz kitalálni, de mégis fokozzák a hangulatot. Például Rengető civil azonossága, ami hamar nyilvánvalóvá válik, de mégis titokban reméljük, hogy nincs igazunk. A srácok az előkészítőn ülnek, miközben minél több kézre és lábra lenne szükség az utcákon, így persze nehéz összpontosítani is. Amikor maga Tony Stark keresi meg őket egy küldetéssel, akkor pedig szinte felejtőssé válik a vizsga. Anélkül pedig igen ingatag lábakon állnak a továbbtanulási esélyeik. Az egyik legdurvább szál pedig... Nem olyan könnyű felépíteni a bizalmat valaki iránt. Ha vannak valamilyen előzmények, akkor főleg nehéz. És amikor mindezt pillanatok alatt lerombolja az egyik fél, az bizony kegyetlen, főleg egy tini életében. Igen, ilyen is van ebben a kis képregényben.
Sokkal több, mint amire számítottam, így - nem kérdés - a "nagyon ajánlott" kategóriába esik, tiniknek és felnőtteknek egyaránt.
Mi is tudjuk, hogy mit ünnepelünk ma, egyrészt az egyik legfontosabb nemzeti ünnepünket, másrészt egy munkaszüneti napot (lehet ezt jobban?), de van még valami, ami miatt a geekok számára fontos lehet a mai dátum. Ugyanis ma 20 éve mutatták be Amerikában az egyik leghíresebb és legsikeresebb 3D animációs filmet, ami mára már rengeteg folytatást, és mellékszálat (pl. karácsonyi részt) is kapott.
Pont jó útitársra talál Sidben, a lajhárban, aki meg pörög, mint a ringlispíl, és össze-vissza zagyvál folyton. Tudjuk, hogy a csordájuk, mert Sid annak nevezi kis csapatukat, több taggal fog bővülni az idők folyamán. Az első részben egy talált ősember-gyermeket próbálnak visszajuttatni a törzséhez, miközben Diego, a kardfogú tigris – aki látszólag segíteni akarja őket – szervezi az embergyerek elrablását. Bosszúból, tudniillik a neandervölgyi-szerű arcok előszeretettel vadásztak mindenre, ami élt és mozgott, mi mást is csinált volna, nem élhetett gyökereken. Persze Diego a végére megszereti új családját, és saját falkája ellen fordul, és a baba is visszakerül családjához, csak hogy legyen min sírni a végén. A film mondanivalója, hogy hiába idegesít a családod, nem eheted meg őket.
Olvasóink között vannak kutyások és macskások, és hörcsögösök is biztosan, bár ezek keveredése is elképzelhető. Mondjuk, én nem tenném ki Zsaklinkát, a másfél éves szíriai hörcsögünket anyósom macskája társaságának…
A hörcsög szerintem teljesen el lett találva a filmben és a képregényben is. Igen egyszerű kis állatkák, nyughatatlanok, és kicsit önzőek. Most már tudom, hogy a macskák is nagy – de szeretnivaló – rohadékok tudnak lenni, ha akarnak, vagy ha nem is akarnak, de rájuk jön az ötperc. Igazából nem telik el úgy nap, hogy Farki, a macska ne szedjen ki a bokámból egy darabot, puszta kedvtelésből…
Ezekre a kérdésekre megadja a választ a képregény, és még sok másikra is. Szóval érdemes volt elolvasni. Állatbarátoknak ajánlott.
Elkezdődött Eszeveszett Vash története!
A képregényben minden fontosabb szereplő visszatér, akikkel megismerkedhettünk a fő sorban, és úgy tűnik, hogy még egy olyan alak is visszatér, akire nem számíthattunk. Legalábbis én nem számítottam rá. Ezúttal sem vagyunk híján lövöldözéseknek, robbanásoknak, és kínos csendeknek sem. :D
George R. R. Martin művei több szempontból is felkeltették az érdeklődésemet. A Tűz és Jég Dala sorozatban minden van, ami egy férfinek kell, már ami egy olvasnivalót, vagy filmet illet. Egyrészt fantasztikus a humora, akciódús, folyik a vér, és minden szempontból naturalisztikus, vegyük csak a Trónok harca sorozatban feltűnt szebbnél szebb nőket és bájaikat. De volt még valami, ami miatt nekem nagyon bejöttek Martin művei. Ezek pedig a
A balszerencse az, hogy amire Adara 7 éves lesz, kitör egy háború, ami miatt veszélybe kerül az országuk. Az ellenséges hadseregben ugyanis hatalmas sárkányokon lovagló katonák szolgálnak, akik mögött csak hamu és por marad. Természetesen nem csak háborúznak. A mesében szépen kidolgozásra kerül Adara személyisége, minden problémájával együtt.
Jó képregényről könnyű írni. Tibi valószínűleg mást gondol erről a képregényről, mint én, legalábbis az olvasása közben váltott messenger üzeneteinkből az jött le nekem. :D A mai képregény, amit elhoztam Nektek egy nagyot lépett. Ugyanis egy Dredd világához nagyon hasonló világban játszódik, ismerős karakterekkel, viszont mégis nagyon más, mint a megszokott 2000AD képregények.
Fairfax bíró ebben a világban él, és a betegség elől egy farmerek lakta területre menekül. Ott lakik Jess Child és családja, akik sorban hullanak el. Bácsikája megbetegszik, apját és anyját legyilkolják, nagypapája pedig a Fairfax bíró védelmére tett kísérlet során hal meg, de utolsó szavaival megbízza a szakadárt, hogy mentse meg a lányt. Fairfax nem is tehet mást. Egy halott világban próbál életben maradni egy olyan gyerekkel, akit az őrültek csak „bíró gyereknek” neveznek, és az új, egyben pokoli rendszer egyetlen veszélyes ellenségeként tekintenek rá.
Soha nem gondoltam volna, hogy valaha is mangafan leszek, és azt sem, hogy mindjárt három kedvenc mangám is lesz. Nekem korábban teljesen kimaradt a dolog, tényleg kis kivétellel – ami az itthon anno huszonéve megjelent Dragon Ball füzetek első száma volt – soha nem fogtam a kezemben mangát.
A Hellsing világában léteznek vámpírok és egyéb természetfeletti lények, akik az emberek között élnek békében, viszont van néhány szakadár arc, akik úgy gondolják, hogy ha már vámpír vagy és halhatatlan, akkor az egyenes út minimum a világuralom felé. Ha egy vámpír ebben a világban megharap, akkor két út áll az ember előtt. Ha szűz volt, maga is vámpírrá válik. Ha nem, akkor a vámpír agyatlan zombi hadseregének egy tagjává, akinek élete a mesterétől függ.
A Hellsing titkos fegyvere Alucard, az ősvámpír, és az első kötetben általa vámpírrá alakított Seras rendőrnő. Az ő kalandjaikat követhetjük nyomon. Eleinte csak néhány csúnyasággal kell megküzdeniük, viszont amire a cselekmény beindul, már a Harmadik Birodalom fenyeget, amikor szupervámpírokból álló sereget akar a világra szabadítani. Lehet, hogy a Hellsing és az Iskariótiak összefognak a közös ellenséggel szemben?
