Nem tűntem el teljesen, csak az úgy van, hogy amikor van idő, akkor az kevés. Ki kell használni, olvasni kell! Csak akkor nem marad írásra. Így született meg egy újabb „mostanában” összefoglaló. "Igaz volt egyáltalán?" Emlékszem, egyszer voltam horgászni (na jó, kétszer, de mindegy), kifogtam egy…

Nagyon szeretnék egyszer hasonló szavakat írni egy magyar képregényről is, persze adaptálva a mi országunkra, meg minden. Szeretném látni azt, hogy születik egy képregény, ami megfogja az esszenciát, és – bár a fantázia által szült szereplők játékával – úgy tudja megmutatni a létezésünket, hogy…

Ahogy régen egy tanárom mondta, senki sem normális. Csak van olyan ember, aki közelebb áll hozzá, és van olyan, aki távolabb áll tőle. Természetesen senki sem tökéletes, mindenkinek vannak hülye szokásai, viszont akiket ma hoztam el nektek, mindegyikükre ráillik egy elmebetegség kórképe. Depresszió,…

Hú, nem könnyű elkezdeni. Olyan sok szálon lehetne, mert a mű lényege maga az élet, a barátság, a depresszió, az idő múlása. De pontosan ezért nehéz valahol belefogni. Nem csak csili-vili szuperhősök győznek le mindenkit a képregények oldalain. Ezt már – remélem – tudjuk. Már mutattam be ilyet, és…

Sziasztok! Az nem titok, hogy nagyon szeretem a magyar képregényeket. Szerintem érdemes is támogatni a magyar alkotókat, mert a hazaihoz semmi sem fogható. A mi íróink, rajzolóink valahogy máshogy látják a világot, ami nekünk ismerős, másoknak pedig lehet nagyon idegen. Egy bejegyzésben lehetetlen…