Sziasztok!

Az utóbbi időben rengeteg olyan poszt születik különböző csoportokban, hogy a Magyar Posta enyhén szólva furán viselkedik, amikor külföldi rendelések vámkezeléséről van szó. Hétköznapi Geekokként velünk is előfordul, hogy külföldről rendelünk egy-egy képregényt. Nyilván előfordulhat probléma más és más közegben is, sokan rendelnek különféle termékeket külföldről.

2021. július elsejétől elkezdődött a külföldi rendelések értékhatártól független vámkezelése. Korábban ugye értékhatártól függött, mik estek vámkezelés alá, volt olyanhoz is szerencsém. Írtak nekem egy levelet, bekérték a számlát, e-mailben elküldtem nekik, minden frankó volt, házhoz jött a csomag, mindenki boldog volt. Nos, a mai bejegyzést nem ez a pozitív életérzés inspirálta.

Rendeltem egy képregényt, külföldről. A tényálladékot tartalmazta a postának írt panaszlevelem, szóval álljon az itt teljes egészében:

„Tisztelt Magyar Posta!

Alulírott Dr. Gubán Béla az alábbi panasszal élek a Magyar Posta felé: A mellékelt képek alapján megállapítható, hogy 2021. augusztus 19. napján a bookdepository.com oldalról rendeltem egy könyvet, a címe Al’s Baby. A könyvért akkor az angol cégnek 5.792,-Ft-ot fizettem paypal használatával. A rendelésemet 2021. augusztus 25. napján adta postára a cég. A mai napon, azaz 2021. szeptember 30. napján vette át egy kollégám a csomagot, amiben a könyv volt. A postás utánvétre elkért 2.056,-Ft-ot, amit meglepetten fogadtam.

Az megállapítható, hogy a rendelésem postázása nem időszerű, de ezt a tényt még tudomásul is venném. Ami engem váratlanul ért, az az utánvét magas összege. Ugyanis az általam kifizetett összegnek a 35%-ának megfelelő adót számoltak fel a rendelésemre. Az, hogy ilyen magas adót számoltak fel visszavezethető arra, hogy tőlem semmilyen dokumentumot nem kértek el, ahogyan máskor egy rendes vámkezelés során el szoktak kérni.

Emellett felhívnám a figyelmet, mivel nem is tájékoztattak a fizetési kötelezettségemről, ezért elestem attól a választási lehetőségtől, hogy az olcsóbb online fizetési lehetőséget válasszam a vámkezelési díj megfizetésére.

Véleményem szerint a kiszabott adó teljesen jogszabályellenes. Felhívnám a T. Cím figyelmét, hogy a könyv áfája az Áfa tv. 82. § (2) bekezdése szerint, ami utal a 3. mellékletre, pontosan 5% mértékű adó, amennyiben ezt kiszámítjuk, a fizetendő Áfa összege 290,-Ft. Emellett az oldalukon megtalálható vámkezelési díjszabás szerint, amennyiben a 22 Eurós összeghatárt nem haladja meg a küldemény összege, online fizetés esetén 499,-Ft a vámkezelési díj. Tekintettel arra, hogy az Önök által megállapított adó/díj összege túlzott mértékű, ezért kérem a többlet összeget az xy számú bankszámlámra visszautalni.

 Tisztelettel: Dr. Gubán Béla"

A személyes adataimat kivettem, nehogy megkeressetek, és elnáspángoljatok. A levelem szerintem rendesen indokolt volt, próbáltam álláspontomat alátámasztani jogszabályhelyekkel, kedves voltam, bár nehezemre esett. Természetesen kaptam rá válaszlevelet is.

A két levelet felületesen elolvasva szerintem egyértelmű, hogy a postai ügyintéző egy "ctrl+c" és "ctrl+v" megoldással rendezte le a panaszomat, mivel a válaszlevélnek nincs semmi köze a panaszomban leírtakhoz. Ez egy ilyen általános megfogalmazású "kabbef@szom" levél, így nem fogadom el a választ természetesen, de ráhagyom a dolgot. Én nem is kommentálnám a továbbiakban, mindenki döntse el, hogy a Magyar Posta eljárása mennyire jogszerű, időszerű, megfelelő, fair.

Megjegyzésként hozzátenném még, hogy az eladó cég utóbb visszatérítette nekem a plusz költséget, teljesen korrektek voltak, viszont ettől a körülménytől a Postának nem lesz igaza. Szerintem. És akkor most jöjjön Tibor Úr története:

Én is rendeltem, külföldről, szintén bookdepository. Alapból a cég Egyesült Királyság, de mivel sok éve Amazon alá tartoznak, néha jöhet EU raktárról is. De nem voltam szerencsés. Rendelés után kb. három-négy héttel boríték a postaládában. A Magyar Posta kért dokumentumokat, amelyek alapján megejtik a mindenfélét. Lehet levélben is, online is, nyilván utóbbit választottam. Szépen fel is ment minden, és sok nap után láttam online, hogy kiszámítottak egy bizonyos összeget, teljesen más információk alapján. Pl. a feladónál egy utcanév szerepelt, mert azt nehéz megfejteni. Éreztem, hogy volt értelme előkutatni minden számlát, rendelési azonosítót, nyomtatni, aláírni, szkennelni, és a végén semmi sem került a papírba ezekről. Na, mindegy. Az oldalon ott volt: ÁFA 845 HUF, Postai szolgáltatási díj pedig 399. Tehát "Online fizetendő összeg 1244 HUF". Alatta kisebb betűkkel: Fizetendő összeg, amennyiben a küldemény átvételekor kíván fizetni: 1644 HUF. Na jó, kifizetem online, az olcsóbb, kényelmesebb. Gondoltam ezt aznap, másnap, következő héten, gondoltam ezt reggel, délben, este, de az online fizetés bizony sosem működött. Mérges lettem, de egye fene, akkor négyszázzal többe fog kerülni.

Teltek a napok, majd a hetek. Jött egy email a feladótól, hogy visszautalják a pénzt, mivel az áru visszakerült hozzájuk. Ez így teljesen rendben van. Egy csomót vártam, papíroztam (fölöslegesen), megint vártam, majd a csomagomat visszaküldték. Innen már csak csúnya szavakat tudnék mondani, szóval inkább megállok.

Al Bestardi mondhatni egy volt a sok maffiózó közül. De ezzel közel sem árulnánk el teljesen, hogy mégis milyen fickó ő. Al „a Szörny" Bestardi Don Luigi Sarcoma legjobb verőembere, egyben vejkója. A Donnak egy kívánsága van, hogy Al és Velma ajándékozzák meg egy kisunokával. Velma viszont nem akar gyereket. Ezért Al nehéz elhatározásra jut.

Al kihordja a saját gyerekét. Ő ugyanis a második férfi, aki vállalkozott az anyaságra. Ezzel viszont kihúzza a gyufát a Donnál.

Nem hiszitek el mi? Al egy műtéti beavatkozásnak hála alkalmassá válik a kis bébi kihordására.

Az Al's baby képregény John Wagner és Carlos Ezquerra közös alkotása, egy szatirikus scifi-szerű krimi, ami olyan humorú, mintha az Oscart néznéd. A képregény először a Judge Dredd Megazineban jelent meg, 1991-ben. Nekem a gyűjteményes kötete van meg.

A képregényben betekintést nyerhetünk a reggeli rosszullétekkel küzdő verőember mindennapjaiba. A humora zseniális, már említettem. Annyi biztos, hogy Al olyan menő, hogy még nagy pocakkal is simán kitárazza a chicago-i írógépet az ellenségein. Viszont a terhesség alatt nem ajánlatos golyót kapni, ahogyan egyébként sem nagyon.

Az első történetben Al terhesen egy bandaháborúba keveredik, ahol felesége Velma, ez a képeken látható dögös buksza tesz rendet. A második fejezetben a kicsi Al már maga robbantgat fel ellenséges bandatagokat, ugyanis a nagypapáját, Don Luigi Sarcomát egy merényletben majdnem elteszik láb alól, ami bosszúért kiált.

A Don egyébként a vén fószer, aki a takarítónőnek öltözött csajait hajkurássza a tolószékben.

Elborult egy cucc ez, angoltudás viszont kell azért hozzá, mert elég sok az elharapott szleng duma benne. Nagyon hangulatos az egész.

A rajzok néha olyanok, mintha Al inkább Dredd volna, Don Carlos kemény volt, ha a rajzokról volt szó.

Szóval... Olvasásra fel.

Bélu voltam, sziasztok!

Ma a konditeremben egy haverkomával beszélgettem, mikor a zasszony <3 rámírt, hogy „tudtad-é, hogy ma lenne 100 éves Charles Bronson. Kellene írni egy cikket nem?” Köszönöm az emlékeztetőt ezúton is, meg itt ül mellettem a drágám, szóval…

Ekkor elmondtam a 16 év körüli gyúrós kollégának, hogy izé, ma lenne 100 éves Charles Bronson. Válasza rövid volt, velős: „Azmegki?” - Szomorú lettem.

„Hátnemigazhogynemtudod?!?!négy4!?” – vontam kérdőre. Hát nem tudta. El kellett neki mesélnem.

Charles Bronson hatalmas sztár volt, és azért szeretem a filmjeit, mert apám a hazai premier idején (1974-ben) egymás után négyszer nézte meg a Volt egyszer egy Vadnyugatot, mert szerelmes lett Bronsonba, és ez a rajongása a mai napig nem csökkent, és átragasztotta rám is.

Ha valaki nem tudná, ki is volt Bronson bácsi, akkor csak a Volt egyszer egy Vadnyugatot (western), a Piszkos Tizenkettőt (háborús akció) és a Hét mesterlövészt (szintén western) tessék megnézni. Mind-mind másért szerethető, mindegyikben fantasztikus karakterekkel találkozhatunk. Ja és A Halál ötven órája, ami szintén egy háborús film. Felsorolni lehetetlen lenne az életművét.

Most tényleg maratont kell tartanom Bronson filmjeiből, mert meghoztam a kedvemet, csak azzal, ahogy ezeket a sorokat írom.

A filmtörténelem egyik legnagyobb alakja volt ő, aki borzasztó sanyarú sorsból verekedte fel magát, megjárta a második világháborút is, ahol sebesülésért kitüntetést kapott, és végül a filmszakmában helyezkedett el, egyszerű munkásként, csak hogy felfigyeljenek jellegzetes vonásaira, amik mindenkinél jobban felismerhetőbbé tették (apai ágon tatár származású volt).

Nem gondolnám, hogy nekem kellene lennem a wikipédiának, én csak szeretnék megemlékezni erről az emberről a születésnapján. Nyugodjék békében.

Tekintsetek be a galériába néhány képért erről a mesteri színészlegendáról!

Bélu voltam. Sziasztok!

A geek is csak ember, valahol. :D Sokszor elgondolkodik, látszólag értelmetlen dolgokon. De ez mindenki másra is igaz, csak éppen nem feltétlenül a fantázia világához, vagy egy elképzelt karakterhez köthető. Nem értjük, hogy maradhat egyben Hulk gatyája? Vagy Flash, a rohadt gyors metabolizmusával, hogy nem öregedett meg és nyúlt ki maximum pár hét alatt? Vagy kell nekem az a plusz memória, a Ti videokártya (miközben nem is játszom a gépen...)? És még rengeteg ilyen fontos kérdés. Szóval... Hétköznapi geekmenések.

Azon gondolkodtam legalább 10 percen át, mi a baj ezzel a Batmannel? Alapvetően szeretem, már több, mint 30 éve. De néha lapos, életlen, szürke, néha eltúlzott, hatásvadász. De minden karakter ilyen, hát még ennyi év, és ilyen franchise múlt után? Nem is ez a legnagyobb gond. Ha a Marvel háza táján nézelődünk egy kicsit, látunk változásokat. Pókember - az igazi és eredeti Peter Parker - mellett megjelentek új "pókemberek" is. Sőt, egy teljesen új "igazi" is, egy alternatív szálon. Miles Morales egy nagyon szerethető, hétköznapi srác, és igazából jól viszi tovább az "örökséget". A Hangya is megújult, más vette át az öltözéket. Az egyik legjobb példa a Fantom, aki nemzedékről nemzedékre adja tovább a nevet, az öltözéket, a főhadiszállást, meg mindent, ami ehhez tartozik. Így már évszázadok óta él és tevékenykedik, viszont aki nem ismeri a titkát, azt gondolhatja: ez a fickó örökké él! Fontosak a szimbólumok, az elvek, és ezt ilyen formában szépen tovább is lehet vinni, meg lehet tartani a folytonosságot, és senki sem fog furán nézni. Na de... Mennyire hiteles ilyen szemszögből Batman, azaz Bruce Wayne? (Persze itt sok más nevet is leírhatnék, de ő egy igazi nagyágyú.) 1939-ben is Bruce Wayne volt, 2021-ben is Bruce Wayne. Amikor a piros bakelit telefonon fogadta a polgármester hívását, de amikor egy szinte láthatatlan pici eszközön beszélget, az is Bruce Wayne. 80 évvel ezelőtt is 30-40 éves volt, és most is. Persze, most már nehéz lenne ezen változtatni, a hardcore rajongók sem nyelnék le a dolgot, mert "régen minden jobb volt" (fú, de utálom ezt!). Néha vannak próbálkozások, Robin lesz Batman, vagy előkerül egy sztori erejéig egy idősebb Batman, de ezek gyorsan elpárolognak. Jó, jó, tudom: Frank Miller - The Dark Knight Returns. Az hatalmas sztori, tény. De csak négy füzet, és nem a „fő vonal”.

Nem akarok világot váltani, meg ilyenek. Csak egy gondolat. Kíváncsi lennék, Ti mit gondoltok erről? De ha pár percre elültettem a bogarat - ahogy én is jártam -, nekem már az is megfelel. ;)

2021-ben Lakatos István, az ismert képregényíró/rajzoló nagy fába vágta a fejszéjét. Kiadót alapított. És egyből két olyan kötettel indított, amiknek sikertörténeteknek kellene lennie. Vajon képes-e a Nimuě Kiadó két kötete ugyanazt az eredményt elérni itthon, mint a kiadványok eredetijei nemzetközi szinten, vagy ismét bebizonyosodik, hogy az általános felfogás a képregény=szuperhős? Reméljük, hogy előbbi lesz, és ezúttal is sok sikert kívánunk neki. A két kötetből a mai alanyunk: Zerocalcare: Torokszorítósdi. (a másik majd a Múmin lesz ;) )

Michele Rech Olaszország legkeresettebb és talán legsikeresebb képregényalkotója Zerocalcare néven. Művészneve Zéró Vízkövet jelent, amit egy reklámból választott ki komoly hirtelenséggel. 12 könyve jelent meg eddig, és milliószámra kapkodják őket, hamarosan pedig jön a Netflixre egy sorozata is, ha már itt tartunk. Szóval alappal eshetett a kiadó választása pont őrá.

A képregény gyönyörű keménykötéses, fényes borítót kapott, és marha jó kézbe venni a maga több, mint 200 oldalával. A történetről is essen némi szó, csak a szokásos spoilermentes módon, mert erre is azt tudom mondani, hogy el kell olvasni.

A Torokszorítósdi egy nagyon jól felépített, komplex, életrajzi ihletésű alkotás, némi fikciós behatással. Zero saját magát és barátait helyezi a középpontba, három különböző életciklusban: kisgyerekként, tinédzserként, majd pedig felnőttként. Rosszul mondtam. Mert igazából a képregényben ez a ronda polip a főszereplő, ami mindenkinek az életét megfertőzi:

ez pedig a SZORONGÁS/BŰNTUDAT. Az éveken, évtizedeken át rejtegetett kisebb-nagyobb titkok, amik miatt olyan furcsa torokszorító érzés fog el. Felteheti az olvasó a kérdést: Vajon tényleg létező problémákról van szó, vagy csak mi nagyítjuk fel őket? Miközben ezen gondolkozunk, az alkotó fantasztikus humora is megmutatkozik több helyen, amikor saját megszemélyesített érzelmeivel/frusztrációival beszélget. Emellett pedig a különböző életszakaszokra jellemző, mindenki által elkövetett – ne is tagadjátok – baklövéseinkkel is szembesít minket, a maga szarkasztikus módján.

„- Kurt Cobain! Che Guevara! Joe Strummer! Hol vagytok? Miért nem segítetek ki ebből a szörnyű bajból?! Miért nem veritek el ezt a macskabajszos apácát?
- Mert beszari alakok voltak! Ha igazán nagy a baj, csak rám számíthatsz, tudod.
- Dávid Törpe! Ne haragudj, hogy elhanyagoltalak!”
(ford.: Várnai Dóra)

Szerintem egy nagyon ütős történetet kapunk amellett, hogy rendkívül lélektani és elgondolkodtató. A képregény rajzai nagyon könnyedek, rajzfilmszerűek, imádom őket.

Ez bizony többször újraolvasós cucc. Szerintem megérdemli, hogy itthon is nagy sikerrel fogyjon majd a Torokszorítósdi. Egy tanulságos történetet kapunk, a végén pedig leszakad a pofánk.

Bélu voltam, sziasztok!

Kicsit hullámzó a viszonyom Deadpoollal. Még a nagy képregénydömping előtt beszereztem angolul a Deadpool kills sort ( amiben megöli a Marvel univerzumot, mindenki mást, saját magát is), ami alapvetően nem tetszett. Azért az vicces volt, amikor Moby Dickre ment egy szál csáklyával, de összességében egy nagy céltalan blődségnek tartottam.

A Wade Wilson háborúja egyáltalán nem jött be. Ez a „lavírozunk a képzelet és a valóság határán, mert Wade agya már teljesen tropára ment a sok öngyógyítástól dolog” nem kicsit zavart, és általában utálom, ha egy történet végén a főszereplő úgy ébred fel, hogy az egész kaland csak a képzelet szüleménye volt.

Nem szerettem Deadpoolt. És a Megtorlót sem. Viszont a közös képregényük bejött. Egyrészt rövid, másrészt rohadt vicces, harmadrészt meg fordulatokkal is szolgált. A rajzai gyönyörűek szerintem, szóval felkerült a polcra. Az is tetszett benne, hogy elég földhöz ragadt maradt.

Wade Wilson elmebeteg, de jól áll neki. Laza, mindenre van egy frappáns válasza (vagy nincs), önironikus, szerethető bolond. És most jutottunk el a lényeghez. A Deadpool és Kábel képregényhez.

Amíg Megtorló és Deadpool hasonlóan barom, addig Kábel egy igazi nagyképű messiáskomplexusos megalomán állat. Kábel a jövőből érkezett mutáns, aki egyébként Küklopsz fia, szóval előjön a szokásos Marvel humbug, ha nem tudod, hogyan tegyél valamit izgalmasabbá, Csimicsangaaaa! Időutazás. Köszönjük. Van itt még több Deadpool is, ha nem lenne elég, de az nem az időutazás miatt van.

A képregény elején Deadpool és Kábel összeakaszkodnak, ellentétes oldalra kerülnek, mertlényegében Deadpool minden sz@r melót elvállal, ami pénzt hoz a házhoz. Kábel pedig meg akarja váltani a világot. Kábel ereje közben olyan hatalmassá nő, amivel már nagyon nehezen birkózik meg, ilyet is láttunk már…

A képregény első harmada nagyon szórakoztató. Egy vallási szekta béreli fel Deadpoolt, hogy ellopjon egy vírust, amivel mindenkit a saját képükre formálhatnak (hupikék törpikévé), így eltörölve minden különbséget a világban. Ez a nézet viszont főhőseinket is megváltoztatja, mert látnak benne fantáziát.

A vírussal csak annyi a baj, hogy cseppfolyósítja az alanyokat, ebből lesz egy kis galiba… Deadpool és Kábel teste (fúj) és sorsa összefonódik a nem kicsit bibliai töltetű történetben, ami kevés fordulattal szolgál, viszont annál több mondanivalóval. Kicsit túlírt a történet, és mivel az eleje tetszett inkább, így ez a sztori sem lesz a kedvencem a piros-fekete pizsamás zsoldos történetei közül. A végén az események eléggé randommá váltak, és hirtelen lett vége.

A képregény rajzai szerintem nagyon rendben vannak, és a külső megjelenése is. Összesen 12 füzetnyi tartalmat kapunk a Fumax könyvében.

A kötet hozza a szokásos deadpooli elborult elmeroggyant, egyben morbid humort. Ízelítőül:

„-Mi lett X-ügynökkel…? Á! Kiírtad a beleivel, hogy „Szia, Cserkész!”
-Tudtam, hogy kikukucskálsz.
-Ez… Kedves tőled Wade.”

Bélu voltam. Sziasztok!

Szeretjük a filmeket. Persze jóval kevesebb alkalmunk van mozizni, mint azt szeretnénk, de ez már csak ilyen. Bélu szívesen kóstolgat új filmeket is. Én - és másodjára mondom pár mondaton belül - az idő hiánya miatt kicsit inkább a biztonságra megyek. Ő szereti a horrort is, én nem annyira. A zombis mindenféléről inkább ne is beszéljünk. Viszont nagyon-nagyon sok olyan van, amiben egyezik az ízlésünk. Többször volt már olyan, hogy csak bedobtunk pár régebbi filmcímet, kb. egymásra licitálva, hogy melyik a jobb. De általában az lett a vége, hogy mindegyik. És így mindig előjönnek az emlékek, a vágyak, és már csak a megfelelő alkalom kell, hogy valamit újranézzünk. Az apropó gyakran egy közeledő "kerek" évforduló, és igazából a blog csak egy ürügy, hogy megint megnézzünk egy 20-30 éves, vagy akár még régebbi remekművet. Persze ez szubjektív, tudom. Így esett most a választás a Függetlenség napja (Independence Day) című 1996-os alkotása, amely premierje október 24.-én volt, tehát 25 évvel ezelőtt. Született egy folytatása is, 2016-ban, tehát 20 évvel később. De ez most nem téma.

Ez megint egy olyan, hogy "mindenki látta már". Nyilván túlzás. Aki '96-ban volt már legalább 10 év körüli, az látta. Nagyon sok sci-fi és akciófilm készült akkoriban, akkori fejjel szinte mind jónak tűnt, de nem mind maradt nézhető. Bevallom, többször is azt vettem észre magamon, hogy valamit szorítok a kezemben, mintha most láttam volna először. Ott volt a "most mi lesz?!" izgalom. És ez jó! Aki még nem látta, vagy nem emlékszik, annak próbálom kicsit összefoglalni. Úgy gondolom, egy 25 éves film esetében elég nehéz spoilerezni, de... fene tudja. A Függetlenség napja az Egyesült Államokban július negyedike, emlékezvén arra, hogy 1776-ban ezen a napon írták alá a Függetlenségi nyilatkozatot. Másodikán szavazták meg, negyedikén írták alá. A filmünk is másodikán kezdődik, amikor egy fura jelre lesznek figyelmesek a légtér és az űr figyelői. Úgy tűnik, a holdról jön, de kiderül, hogy a távolság stimmel, de az bizony egy mocskosul nagy űrhajó. Vagy valami olyasmi. Aztán több "kisebb" űrhajó (darabonként 15 mérföld átmérő, ami durván 24 km) csatlakozik le, amelyek szépen elhelyezkednek a világ nagyobb városai fölött. David Levinson (Jeff Goldblum) egy műhold-szakértő, és kibogozza az űrből érkező jelet, ami egy visszaszámlálás. Steven Hiller (Will Smith) kapitány, vadászpilóta. Reggel kilép a ház elé, felveszi az újságot a földről, a szomszédok pedig pakolják a kocsiba a cuccaikat. Minden szomszéd, az egész utca. Felpillant, és egy rohadt nagy gép takarja ki az ég felét. Hí a haza, nincs mese. David barátunk próbálja Thomas J. Whitmore elnök (Bill Pullman) tudtára adni, hogy van ez a visszaszámlálás, és előbb-utóbb sikerül is, de picit már későn. Sokan kimenekültek a városokból, de nem mindenki. És aki ott maradt, amikor a számláló elérte a nullát, az űrhajó halálsugarát láthatta egy rövid ideig. Hát... Ilyen az első nap, a bevezető, tulajdonképpen. Nem fogok ám mindent elmesélni, tessék szépen megnézni! ;) A következő napon kiderül, hogy egy pajzs védi a csészealjakat minden támadás ellen, és a kis földi fegyvereink nem sokat árthatnak nekik. A helyzet: kilátástalan. A következmények: sok emberi élet elvesztése. A harmadik napon, július negyedikén David apja, Julius Levinson (Judd Hirsch) egy mondatából egy hatalmas ötlet születik, ami talán egy esély lehet felvenni a harcot az idegenekkel. A nyomulást és az órát nézve talán az egyetlen és utolsó esély. De ennél többet tényleg nem mesélek!

A főszereplők gárdája parádés. Akkor is az volt, és visszanézve is az. A tökéletesség szóba sem jöhet, ez egy sci-fi akció, nem az Arany pálma vagy medve volt a cél. Inkább a szórakoztatás, és a bevétel. Mondjuk ez be is jött, mert 1996 legnagyobb bevételű filmje lett. És egy Oscart is bezsebelt, a legjobb vizuális effektusok illetve. Ami most, 2021-ben kicsit viccesnek tűnhet, mert sokszor nagyon mű egy-egy látvány. De nem is ez a lényeg, hanem az érzés, a feeling. Mit tennél, ha egy reggel, amikor kilépsz az ajtón a kilátást kitakarja egy nagy valami az égen? Amin látszik, hogy technológia, nem pedig egy elfuserált bárányfelhő. Pánik, alsónemű csere, és utána? Ha valaki vizuális típus, akkor megpróbálhatja elképzelni. Ott a nagy sötét tárgy, és kiürül a fejed, a gondolataid. Ez egy olyan dolog, amit el sem lehet képzelni, de ha mégis, akkor a sötétség és a reménytelenség marad. Semmit sem tudsz tenni. Akkora, mint egy város. És egy rakás van belőlük, mindenhol. Ezt bizony nem tudod legyőzni facebook kommentekkel. És nem is tudsz behízelegni egy gif-fel vagy "matricával". Marad a gondolat, hogy "mit tennék utolsó perceimben?". És a választ a legtöbben nem tudják. És nem az a lényeg, hogy ez az űrlényes-űrhajós helyzet előfordulhat-e, hanem a "mi van, amikor talán nincs tovább?". Ez a mai házi feladat.

Sziasztok, Geekok!

2021-ben az Infinity Kiadó, a Spawn hazai terjesztője belekezdett egy új sorba. Ez a Top Cow univerzum meghonosításának kísérlete, a Fúzió gyűjteményes kötet (TPB), ami kéthavonta robbantja fel az újságárusokat.

A Fúzió több történetet tartalmaz, a kezdetektől. De mi is az a Top Cow? Kezdetben ez csak egy, az Image Kiadóban működő stúdió volt, Marc Silvestri alapította 1992-ben. Silvestri itt készítette az első önálló képregényét, ez volt a Cyberforce. Olyan neveket foglalkoztattak, int Michel Turner, vagy David Finch, de például Garth Ennis is dolgozott ezeken a lapokon. Ahogy az lenni szokott a képregényes világban, Silvestri offolta az Image-et, és saját útra lépett. Az első igazi nagy sikere a Witchblade lett, ami egyébként meghozta Turnernek is a hírnevet (találkoztam már Turner képregénnyel, az Aspennel és a Fathommal például, ami Turner saját sora volt, és hát egyszerűségében rejlik a nagyszerűsége, de erről majd talán, egyszer később egy másik cikkben…)

A Fúzióban olyan címekkel találkozhatunk, mint a már emlegetett Witchblade, a Darkness, Aphrodité IX és a Humankind. De mik is ezek.

Összességében azt lehet mondani, hogy a Witchblade egy az egyben egy Tesco gazdaságos női Spawn. Ilyet már láttunk amúgy a Spawn lapjain is, de no… A boszorkánykard egy szimbióta (ki is mondják a képregényben, szóval egyértelműen Spawn klónról beszélünk, ami lehet Venom klón, de ők legalább apai oldalról testvérek). A kardot egy nyomozónő találja meg, és ez lényegében egy kesztyűféleség, ami ránőtt a hölgy kezére. Egyelőre 4 füzet jelent meg a Fúzió lapjain, és nem sok minden történt eddig benne. Akció, szép nők, macsó férfiak, tiszta kilencvenes évek.

A Darkness szerintem szóra sem érdemes, annyira jellegtelen. Az Aphrodité IX szerintem egy Szárnyas Fejvadász utánzat, csak szexi női köntösbe bújtatva. A Humankindban egy idegen bolygón járunk, ahol egy idegen faj embereket gyárt, lemásolva a mi társadalmunkat, és egy földi ember okoz náluk zűrzavart. Természetesen itt is nagyon szépre rajzolt nőket nézegethetünk, amint tangában robogóznak.

A rajzok végig pompásak, nagyon adja nekem a Spawn fílinget. A bibi annyi, ha Spawnt akarok olvasni, ott van a polcon szép sorban.

Mondhatnám, hogy ilyen is kell. Vonzó lehet a képregényektől eddig távol maradóknak a gyönyörű borítóval, a kerek popókkal, és cickókkal, de valakinek ez már kevés. Nem tudom még eldönteni, hogy nekem ez kevés-e így, majd a harmadik szám után meglátjuk. Egyelőre nem vágtam magam földhöz tőle. Kicsit olyan látványpékség ez, hogy jól néz ki ez a sütőben, de amikor beleharapsz, érzed, hogy tele van nyomva tartósítószerrel, és tölteléke sincs túl sok. A tartósítószer itt a szilikoncici, míg a tölteléken értem a történetet, karakterek jellemét, amik eddig kicsit hiányoztak, és hogy ne csak a dupla oldalas seggekben gyönyörködésben merüljenek ki ezek a képregények.

A kötet szép, masszív, szerintem a magyar kiadványokhoz képest igényes TPB (ragasztott papírkötés). Lehet egy harapást megér, hátha megtetszik a látványpékáru.