Néhány fiatal egy rozzant kocsival egy elhagyatott házhoz mennek, hogy egy igazán nyomasztó, horrorisztikus hétvégét töltsenek különböző rémségek közepette, hogy aztán egy túlélje, hogy elmesélhesse a történetet. Rengeteg horrorfilm épül erre a sablonra, viszont… a mai bemutatómban egy olyan filmet hoztam el Nektek, amitől sokan nyúltak. Ugyanis éppen ma 40 éves a Gonosz Halott! Gyerekek ez brutális lesz.
Néhány fiatal egy rozzant kocsival elmegy egy lepukkant vityillóba, hogy egy igazán kellemes hétvégét töltsenek együtt orgiázva… khm. Kártyázgatva. Két fiatalember és három fiatal hölgy a messzi Tennesseeben úgy dönt, marha olcsón vikkendeznek, kell a pénz kábszira. Na persze nem, de azért elég surmók. Odaérnek a házhoz, és látszik rajta, hogy bizony ez minimum szellemlakta, de azért bátran befészkelnek, mi bajuk eshet.
Valahol az erdő mélyén sutyorog valami, de kit érdekel. Szeretné, ha megszállhatna ártatlanokat, de ezt hagyjuk figyelmen kívül. Vacsora közben aztán a pinceajtó magától felcsapódik, és természetesen oda is le kell menni, mert nagy poén. Lenn egy bőrkötéses könyvet, és egy magnetofont találnak hőseink, amin a ház korábbi lakójának mondandója hallható, többek között arról, hogy a könyv a Holtak Könyve, és feltámasztja a holt lelkeket, akik alig várják, hogy idegen testekben új életet kezdhessenek. A doki volt olyan szemét, hogy felmondta a szalagra a holtakat feltámasztó varázsigét is, aminek hála kezdődhet az igazi muri.
A film első 20 perce ezzel telik, majd az egyik főhősnőnket meg akarja erőszakolni egy fa, de nem hisznek neki, mert egyedül volt. Természetesen, ha védtelen nőként furcsa hangokat hallasz az erdőből, egyedül mész ki. Persze a fiatalok ott ragadnak az erdőben, és a nő, akit megerőszakolt a fa hirtelen élőhalottá változik. Hát gyerekek, ha a gonosz halott új életet akart volna kezdeni, biztos nem ilyen ocsmány trutymós csőcselékké változik, mert nincs az az ember, aki ezzel hosszabb beszélgetésekbe szándékozna elegyedni.
Ash, aki néha olyan fejet vágott, hogy „mégis mi a szarért vállaltam el ezt a szerepet”, szakít a barátnőjével, aki megkóstolta a nyakát. Közben a többiek is egyenként átváltoznak, és Ash életére törnek, de végül minden jóra fordul, vagy mégsem. A Holtak Könyve a tűzre kerül, a zombik pedig elrohadnak. De mikor Ash a kocsihoz veszi reggel az irányt, még valami ráveti magát.
A film hatalmas kultusz lett a tengerentúlon, több folytatása, de sorozat is készült belőle. Ha a további finomságokat keressük, több cég adott ki hozzá akciófigurákat is (a fő jogtulaj a Neca), de készült belőle videójáték is.
Számomra ez a film inkább röhejes volt, mint félelmetes, és több helyen már unalomba fulladtak az akciók. Kicsit túl volt tolva a gumihorror része, ki nézi szívesen, amikor a darabokra vágott gumizombi tejet okád és ordít földöntúli hangon, mindezt 2 percen keresztül. Én biztosan nem. Amúgy annak ellenére, hogy Bruce Campbellt kifejezetten szimpatikus színésznek tartom, a film nem lett a kedvencem. Igazából, ami a legjobban hiányzott az egészből, az a dramaturgia. A jeleneteket sokszor semmi sem köti össze, a zenei vágások is borzasztóak sok helyen, és olyan volt a film, mintha random jeleneteket vágtak volna össze. Értem én, hogy a kor technológiája kimerül a gumihorrorban, de az, hogy minden jelenetben túl vannak nyújtva ezek a betétek, az már fárasztó volt. Példaként: amikor a gonosz halott beleszúrt egy ceruzát az egyik nő gumibokájába, és abban forgatta, miközben a többiek nézték bambán jó fél percen keresztül, teljesen életszerű. Ja, a bamba nézés több jelenetben is visszaköszönt, de már csak röhögtem.
De mondom, több folytatása is született, amiknek érdekes a háttértörténete, de Sam Raimi rendező nem hinném, hogy ezekkel a filmekkel ért volna el karrierje csúcsára.
Nosztalgikus film volt ez a javából. Főleg, hogy VHS kazettáról digitalizált változatot sikerült meglesnem, így még a hang is több helyen torzult. A fiatalok ezt nem érthetik. Nekünk ez olyan nosztalgikus hang, mint a betárcsázós internet dallama. De a film maga az kellemetlen élmény. Nem tudom máshogy kifejezni.
Bélu voltam. Sziasztok.
Néhány éve nagyot durrant a mozikban a Venom első része, ami sokak kedvenc halálos védelmezőjét egy póknélküli univerzumban gondolta újra. Nekem nem hiányzott belőle a Pók, viszont tudjuk, hogy a képregényekben nélküle igazán nem lenne Venom. Mégis a film nekem nagyon bejött akkor. Egy pörgős, imitt amott horrorisztikus elemeket felvonultató, jó humorú film lett.
Hamarosan egy igen jó képregényt foghatunk magyarul a kezünkben. A Fumax Kiadó most október közepén adja ki a Dredd bíró – Eredet című történetet (eredeti címén ki gondolná: Origins). Ezt én EREDETi nyelven szereztem be anno, és most aktualitása miatt előszedtem ismét Nektek.
Dredd bíró útja ismét az Átkozott Földre vezet. A rejtély pedig megoldásra vár. Az olvasó által persze, mert többet nem árulhatok el a képregényről. Annyit talán mégis elárulhatok, hogy aki olvasta már az Átkozott Föld Sagát, az számítson sok régi ismerős felbukkanására. Emellett visszatekintések útján betekintést nyerünk a rendszer kiépítésének éveibe, valamint Dredd és klóntestvére, Rico „gyerekkorába” is.
Sziasztok!
Minden utcasarkon Dreddék életére törnek, már ha lenne utca az Átkozott Földön. A képregényben olyan lényekkel találkozhatunk, mint a már jól megszokott mutik, vámpír droidok, egy űrlény, aki csak haza szeretne menni és az őslényparkból kiszabadult T-rex, Satanus, aki bosszút akar állni az emberiségen a megpróbáltatásaiért (megjegyezném ez ’78, Crichton könyve pedig 1990-es). És ami a cenzúrázott változatból kimaradt, Dreddék belekeverednek a „Macdonalds” (tényleg így írják) és Burger King birodalom közti háborúba is.
Mindenki, aki a ’90-es években volt gyerek tudja, mi volt az, ami hajnalok hajnalán kivetett minket az ágyból, és nem arra gondolok, hogy édesanyám néha leejtette a lábast a konyhában (volt ilyen is).
A sorozat most a 4. részénél tart. A harmadik kötet egy minisort tartalmaz a Tekik egy-egy önálló kalandjával, a 4. részben pedig minden karakter a helyére kerül. Minden ismerős karakter. Mert lehet, hogy ezúttal nem teljesen úgy néznek ki, mint ahogy régről emlékszünk rájuk, mégis kiráz a nosztalgia libabőre, ahogy egymásnak feszül a két (több) oldal.
Howard Phillips Lovecraft a huszadik század első felének fantasztikus írója, a sci-fi, a fantasy, a horror műfajának egy jeles alakja. Munkássága legnagyobb teljesítménye sokak szerint a kitalált mitológiája volt. Kinek ne rémlene Cthulhu neve? Aki elég megátalkodott, Nyarlathotep, vagy Azatoth istenségek nevét szokta mormolni elalvás előtt. Van ilyen köztetek? Ma meghívlak Titeket egy utazásra a valóságon innen, az őrületen és az álmokon túl.
Szellempatkányok motoszkálása a falban, félig ember, félig patkány kísértet, egy tudományos felfedezés, ami ledönti a mi dimenziónk és egy fertelmes lényekkel zsúfolt dimenzió közti falakat. Egy temetkezési vállalkozó, aki beszorul a kriptába, és rejtélyes sebekkel a lábán tér vissza a városba, a festő, akinek a modellje maga az ördög egyik háziállata, boszorkányszombat, ahol gyermekeket áldoznak a túlontúli világ urának, aki a világegyetem középpontjában él. Egy telefon, amibe az eltűnt barát helyett egy rejtélyes lény szól bele…