Hétköznapi Geekságok

A szemek és a sötétség - képregény ajánló

Thriller olasz módra

2022. május 10. - Kalmár Tibi

Boncz Gézát idézve: "Reggel arra ébredtem, hogy a takarítónő a szomszéd szobában az őrület határát súrolja." Sokszor érezzük a hétköznapokban is, néha akár semmilyen előjel nélkül, hogy itt a vég, szakad a cérna, az idegeink feladják, az agyunk nincs tovább. Azt is gyakran halljuk, hogy az őrület és a zsenialitás között igen vékony a határvonal, néha el is mosódik. Művészek esetében ez akár sokszorosan is igaz lehet, hiszen ott a vágy, az ihlet, de ugyanakkor a kényszer, a nyomás, hogy valamit alkosson. A tehetség önmagában nem hoz sokat a konyhára, és ez a fajta nyomás ritkán elhanyagolható. Hogy ki meddig bírja, mikor esik át a ló túloldalára, vagy akár le a lóról - csak idő kérdése. Persze a hasadás mértéke sem lényegtelen, hiszen egy szitokszó és egy visszafordíthatatlan cselekmény között hatalmas a különbség.

Gigi Simeoni neve talán ismerősen cseng a hazai fumetti rajongók körében is. Itthon is ismert (vagy legalább megismert) karaktereken és képregényeken is dolgozott, mint például Nathan Never, Tex, Dylan Dog. Persze még számos neves fumettót is alkotott, jó lenne azt gondolni - vagy legalább remélni -, hogy itthon is egyre többet olvashatunk majd ezekből. Ami jelen esetben fontos: a Bonelli kiadó 2007-ben elindított egy sorozatot, "Romanzi a fumetti Bonelli" cím alatt. Ebben a sorozatban kicsit nagyobb terjedelmű, önállóan is olvasható, értelmezhető képregényeket adnak ki, ezért a "romanzi", azaz "regények" a sor neve. Az első kötet a közkedvelt Dragonero egy története volt, közel 300 oldalon, a második pedig "Gli occhi e il buio" - "A szemek és a sötétség". A 12.-14. kötetek is ismerősek itthon, viszont egy kötetben. Ez a magyarul 2021-ben kiadott "Coney Island". Tehát már két kötetet olvashatunk itthon az Anagram comics jóvoltából. Ugyanaz a formátum, ugyanaz a méret, polcon is jól mutatnak, kézben is. De legjobb, ha olvassuk.

img_20220426_143733.jpg

img_20220426_143752.jpg

Nos. Elindultam már egy irányból, majd egy másikból, de mindkettő ugyanoda vezet. "A szemek és a sötétség". A fiatal festőművész, Alessandro Simonetti története. Meg persze másoké is, akik sorsa összefonódik az övével. 1908-at írunk, egy új korszak, többnyire Párizsban és Milánóban vagyunk. Ez egy nagyon szép korszak, a "belle époque", amikor a béke lesz úrrá, így a művészek is nyugodtan, szabadon alkothatnak. Ez a szép autók és a gyors nők időszaka. Majdnem fordítva írtam, de Luisa, Alessandro szerelme igazából mindkét tulajdonsággal bír. És természetesen ő a múzsa is, nagyon sok módon. de ebben a szép világban is felüti a fejét a gonosz, Milánóban megjelenik egy - az újságírók által - Szív bubinak nevezett gyilkos. (Az angol nyelvben kevésbé jártas olvasóknak kis magyarázat: Hasfelmetsző Jack kereken húsz évvel korábban "dolgozott" Londonban. Jack the Ripper, eredeti nevén. A francia kártya bubiját az angolok Jack-nek mondják, a Szív bubi pedig angolul Jack of Hearts. Szóval van "némi" analógia.) Ugyanakkor ízelítőt kapunk a nyomozási technika egy (akkoriban) teljesen új fejezetéhez, amit sokan nem néznek jó szemmel, mára viszont természetessé vált.

A képregény rajzai - mondanom sem kell - fantasztikusak. Ez szinte minden fumetto fő jellemzője, nem újdonság. A felépítése viszont teljesen kerek, mint Uroborosz (Ouroboros), a saját farkába harapó kígyó. A nyitó jeleneteknek csak akkor lesz igazi értelmük vagy jelentésük, amikor a kötet végére érünk, és reflexből visszalapozunk. Sosem titkoltam, Tarantino rajongó vagyok, és az ilyesfajta húzások engem levesznek a lábamról. Mindent összevetve: ez a kötet kihagyhatatlan!

A kötetért köszönet az Anagram Comics kiadónak!

Éljen Megatron képregény

61jdfuytz9l.jpgNem biztos, hogy én vagyok a legalkalmasabb arra, hogy a Transformers képregényről „kritikát” írjak. Az biztos, hogy a G.I. Joe és a Tini Nindzsa Teknőcök mellett a Transformers rajzfilmsorozat volt az óvodás Bécike kedvence, ami valljuk be, nem mostanában volt. Időközben volt egy pár Transformers film is, amiből az elsőt biztosan láttam, ami ugyancsak 15 éve volt minimum, és csak nagy vonalakban emlékszem a cselekményére. Ez fura, mert általában, amelyik film tetszik, az meg szokott maradni. Szóval nem vagyok egy nagy TF fan.

Most, hogy így mondjátok, biztos volt egy Optimus Fővezér figurám, amit szanaszét játszottam, mint a Plotter Joe-imat, akik közül az egyiket óvodás csoporttársam, Salamonka szedett darabjaira. Kiszedte a lábát, letépte a karját. Szegény Joe. Salamonkának köszönhetem, hogy rá 25 évre megvehettem tízszeres árán azt a Plottert. Ezúton is, köszi.

Na de a TF-re visszatérve. Lehet, majd Tibinek is illene egy cikket rittyentenie később róluk, mert jobban várta a képregényt, mint én. Viszont biztosíthatlak Titeket, hogy annak ellenére, hogy tök hülye vagyok a témához, teljesen elfogulatlan véleményt tudok írni a képregényről.

Persze vágtam, hogy autobotok meg álcák, meg Optimus, Megatron, Kibertron meg mindenféle tron. A nevek rémlettek, meg hogy két ellenséges oldal játszadozik egymással. A Kibertron valamennyiük otthona, viszont a bolygó már szét lett háborúzva, ezért majdhogynem alkalmatlan az életre. Viszont a képregény nem itt indít.

4ca8a92f60ef99841b8d87bff4f91271.jpgAz Éljen Megatron (Fumax Kiadó, eredetileg IDW) ott indít, amikor Megatron, az álcák vezére a Földre érkezik, többedmagával, és kitör a béke. Megatron kigondolja, hogy a Föld lesz az álcák központja, ahonnan szépen uralmuk alá vonhatják majd a galaxist. A kibertroniak emberszerű robotok, akik köztünk éltek már jó régóta, mert tökéletesen álcázzák magukat különböző járműveknek. De ki ne ismerné őket?

Szóval a képregényben Megatron elfoglalja a Földet, ahol az amerikai hadsereg, az ENSZ és még Győzike is kudarcot vall az ellenük vívott háborúban. Eközben a Kibertronon az autobotok Optimus Fővezér majdnem hullája mellett strázsálnak, kiutat keresve a halott bolygóról, miközben mutáns robotbogarak akarják felfalni őket.

Hazudnék, ha a képregényről azt állítanám, hogy nincs benne robotbunyó. Igazából rengeteg robotbunyó van benne, ami marhára tetszett is. Meg van benne jóféle népirtás is, mivel az álcák nem kímélnek senkit, aki ellenáll nekik. Mivel az emberiség elég elmaradott hozzájuk képest, a háború bizony itt mészárlásba torkollik.

A képregény jó robotjai, az autobotok érző, emberszerű lények, annak ellenére, hogy bazi nagy robotok, hogy alkatrészeik sokszor pótolhatóak, és simán helyrehozhatóak, ha nem sérül az agykérgi moduljuk. Hősiesség, önfeláldozás jellemzi ezeket a lényeket, miközben az álcák sem puszta gépek. Sőt a képregényből megtudjuk, hogy egyik sem egy végleges „állapot”, van átjárás a két csapat között.

9c6.jpgÉs hogy mi zavart a történetben? Hogy az elején tényleg gőzöm nem volt, hogy ez most mi. Teljesen bele a közepébe indít az eleje, úgy, hogy nem is esik le, ez most akkor egy önálló történet, vagy ismét egy valahonnan kikapott sztori, aminek van előzménye és folytatása is? Nem tudtam, ki kivel van, egyáltalán ki hol van, de végül összeállt a kép. Jó, az egész könyvet el kellett olvasnom hozzá, és nem is maradt hiányérzetem egyáltalán, de az elején nehéz volt felvenni a fonalat.

A képregény rajzai szerintem fantasztikusak, néhol egészen rajzfilmszerűek. Maga a hangulat is olyan, mintha egy rajzfilmet néztem volna, ehhez sokszor hozzájárult a panelek „játéka”, nagyon profin vannak az oldalak elrendezve.

A magyar kiadásban az Éljen Megatron mind a tizenhat részét, és három minitörténetet olvashatunk három robot előéletéből. A kötet egy masszív keményfedeles, igényes darab. Szerintem simán megéri a pénzét a cucc.

Éljen Optimus Fővezér!

Bélu voltam, sziasztok!

Batman - Az utolsó lovag a földön

stl137314.jpgA múltkorjában a Három Jokeres bejegyzésben már említettem, hogy nem sok Batmant olvastam. Viszont akik követik az insta oldalunkat, már láthatták, hogy bizony sikerült a Jokerek mellé beújítani a viszonylag még mindig frissnek mondható Snyder-Capullo-féle Batmant, ez pedig nem más, mint Az Utolsó Lovag a Földön (Fumax Kiadó). Szóval alakul a viszonyom Batmannel.

Elsősorban Greg Capullo miatt vásároltam meg ezt a Batman kötetet, mivel az ő rajzstílusa számomra az etalon, a Spawn-ban is nagyon szerettem. Nem kellett csalódnom benne, ez a kötet is zseniális. Scott Snyder pedig egy rohadt jó történetet rakott össze, amit annak ellenére élveztem, hogy tényleg nem sokat tudok a DC univerzumról.

Van itt is alternatív univerzumosdi, meg időutazósdi. Viszont akármennyire is zavar ez máshol, ebben valahogy nem zavart, mert jól meg van írva az egész.

Batman egy halott kisfiút talál abban a sikátorban, ahol a szüleit meggyilkolták, majd kiderül, hogy egyenesen egy csapdába sétált, és BUMM… Bruce Wayne felébred az Arkham Elmegyógyintézetben, üdén, fiatalon, és sose volt Batman. Aztán kiderül, hogy de, csak nem úgy… Ugyanis Bruce Wayne (nem ő, hanem öregebbik énje) létrehozott egy gépet, ami az igazi halála után minden generációnak létrehoz egy Batmant, mert Batman nélkül nincs élet a DC univerzumban.

A képregény szerintem iszonyat brutális, na, jó, nem olyan, mint egy nyúzós Spawn, de azért folyik benne a ketchup rendesen. A Földet a földdel teszik egyenlővé, a világot egy Omega nevű Batman-klón (?) uralja, miközben a legtöbb szuperhős vagy halott, vagy egy agyzsibbasztó gépnek hála őt szolgálja. Bruce a sivatagon és az Alvilágon át Gothamig utazik Joker fejével, amit egy befőttes üvegbe dunsztoltak bele. Joker a történet mesélője egyébként, és annak ellenére, hogy elvesztette a testét, egészen humoránál van.

batman-last-knight-on-earth-header.jpgA DC oldalán ennek a képregénynek a leírásában az szerepel, hogy akár lehetne az utolsó Batman történet is. Szerintem tökéletes lezárást kapott az egész, amit nem lőnék le, természetesen, mert ezt szerintem mindenkinek el kellene olvasnia. Eleinte azt gondoltam, hogy kizárt dolog, hogy ezt a sztorit rendesen le lehet zárni.

Egy nagyon sötét és kétségbeesett történet ez, mondhatni, végig reménytelenséget áraszt. Nekem kicsit az Old Man Logan-re hajazott az elején, amikor azt se tudod, ki kivel van, vagy kivel mi történt, hogy halt meg. A kies pusztaság képe is nagyon afelé irányult, de valljuk be, mi sem képzelnénk el másként egy világvége utáni világot, mint ezek a fantasztikus írók és rajzolók.

Ízelítőül legyen itt néhány rajz a képregényből. És McFarlane papa új játékairól is… egy kényszerzubbonyos Batman-Joker kombót szerintem be kellene szereznem…

Bélu voltam, sziasztok!

15 éves a Pókember 3.

1.jpgAzt gondoltátok, mára ennyi volt, de nem. Ugyanis a Pókemberkedésnek nincs vége. Pontosan öt évvel az első film sikerét követően, 2007. május 3-án megtekinthettük a mozikban a Sam Raimi-féle igazi Pókember harmadik részét. Az a helyzet, hogy korábban úgy gondoltam, hogy ez egy nem tökéletes, kis túlzással rossz film. Felemás érzésekkel kezdtem újranézni.

Miért is? Annak ellenére, hogy igazi sztárparádé, mégis valami hiányérzetem volt anno. Összességében a filmbéli Venom a leggázabb élmény, hogy csak sipítozik, meg se szólal, meg annyira nem is volt sok játékideje. Összességében kicsit sok lehetett ez a film, viszont amióta a Disney-Marvel szarrá erőlteti ezt a multiverzumos baromságot, átértékeltem, mit is értek a sok alatt. Újranéztem a Póki harmadik részét, és azt kell mondanom, hogy vannak hibái, viszont egyáltalán nem sok, és nem is egy rossz film.

Egyrészt mit kaptunk a harmadik Pókembertől? Szerintem rengeteg drámát, érzelmet, tartalmat. Látványos akciókat, és többször könnyeket is. Már ami engem illet.

A film felsorakoztat egy rakás „gonosz” karaktert, így a Homokembert (Thomas Haden Church), Venomot/Eddie Brockot (Topher Grace), és a második Zöld Manót, azaz Harry Osbornt (James Franco), akik közül ketten drámai véget is érnek.

Peter szerelmi élete is bonyodalmas, őrlődik Mary Jane (Kirsten Dunst) és Gwen Stacy (Bryce Dallas Howard) között.

3.jpegA filmben tökéletesen ötvözik a szerelmes részeket az akciókkal és a fő cselekményszállal. De most mégis mit ajnározom ezt? Nem ilyet akartam írni, de az a helyzet, hogy felértékelődik ez a film az újabb Pókemberekhez képest.

A karakterek ebben a filmben fejlődnek, elindulnak egy pontról, és eljutnak valahova, ahogyan a cselekmény is. Sajnos folytatás már nem készült hozzá, pedig simán benne volt a szerelmi szálban, ami ugye elég felemásan ért véget.

Mik a film hibái? Talán Venom szerepére Topher Grace, aki valljuk be, egy seggdugasz, nem felelt meg, és a Venom jelmez, és úgy általában a karakter kinézete sem felelt meg az elvárásainknak. Viszont Grace szerintem önmagában jó színész, és igazából egy ütnivaló kis pökhendi köcsög (emlékezzünk csak a Predatorsra, ahol szintén rohadékoskodik). Az utolsó akciójelenet, és az, hogy Peter megbocsát a Homokembernek, amiért…

15 éves filmnél van SPOILER? Na, mindegy… SPOILER KÖVETKEZIK

4.jpgŐ ölte meg a bácsikáját, nehéz megemésztenem. Mivel időközben még lerombolt egy fél várost, kirabolt egy rakás bankot, pénzszállító autót, öreg néniket, és még egy kisgyerek nyalókáját is elvette. És Pókember mindezek ellenére elengedi.

SPOILER VÉGE!

Szóval hála az új Marvel filmeknek, ez a film majdnem mesterműnek hat. Én élveztem nagyon az újranézését, és biztos vagyok benne, hogy lesz még erre alkalom. Így néhány évente egyszer-kétszer.

Bélu voltam! Sziasztok!

20 éves az Igazi Pókember film

1.jpgNincs mit tenni, öregszetek. Ezt éreztetvén ma egy olyan filmet hoztam el Nektek, amiről nem is gondoltuk volna, hogy már 20 éves. Ugyanis 2002. május 3-án volt az amerikai mozis bemutatója az igazi, a megismételhetetlen, a barátságos, és közkedvelt Pókembernek. Na, jó, tudjuk, hogy volt még két folytatása, és most már vendégszerepelt a nem igazi Pókember egyik filmjében is. Utóbbiról nehéz megfeledkezni.

Tinédzser voltam már, amikor ez a film a mozikba került, szóval nem mondhatnám, hogy ez a film lenne a gyerekkorom. Viszont nagyon szeretem minden hibájával együtt. Sam Raimi Pókembere nem akart nagy kavarást a Pók körül, fogta a már jól ismert karaktereket, és összeeresztette őket, majd kisül belőle valami.

A filmben megismételték Pókember eredet-sztoriját, amikor is a pipogya Parkert (Tobey Maguire) megcsípi a rad… de miért is írnám le? Az is tudja, aki soha sem látta. Nos, a főszereplő bácsikája ebben a filmben is meghal, ami szintén fontos az eredettörténet szempontjából. És a főgonosz a Willem Dafoe által alakított Zöld Manó. Valahogy mindenki kicsit más volt, mint a képregényekben. Itt említeném meg a „hokizós hálót”, vagy a Manó páncélját. Az események is kicsit innen, kicsit onnan kerültek adaptálásra.

Tobey Maguire tökéletesen illett a szerepbe, nem csoda, mivel alapjáraton egy kis balféknek nézett ki. Emellett tudjuk, hogy Stan Lee a Pókembert a maga minden hibájával álmodta meg, mindenféle emberi problémával, mint hogy „hogy a fenébe fogom befizetni a számlákat, May néni kórházi kezelését, meg az iskolát…” Meg ugye az állandó sirám az ügyes-bajos szerelmi élettel, meg a bácsika halála miatti önmarcangolással.

4.jpgSzerintem sokak kedvenc Pókember filmje, bár nekem a kedvencem inkább a második rész. Szerintem az látványban mindenképpen jobb volt (Oki doki bionikus karjai voltak egyébként abban a legdrágábbak, mert tényleg megépítették őket, és hát az volt a fő látványelem a filmben). Elkalandoztam, szokásomhoz híven.

A fontosabb mellékszerepekben olyan színészek játszottak, mint James Franco (Harry), Kirsten Dunst (a sikoltozós picsa MJ), J. K. Simmons (a jófej J. Jonah Jameson).

A film akármennyiszer újranézhető. Sok köze volt ahhoz, hogy a mai Marvel őrületet megalapozza. Amellett, hogy még két rész készült belőle, Maguire és Dafoe visszatértek a Pókember – Nincs hazaút című zseniálisan elkúrt multiverzumos filmeposzban is.

Ha már Tobeyt kiemeltem, mint zseniálisan eltalált Pókot, akkor Willem Dafoet is érdemes megemlíteni, mint zseniális Manót, aki miatt talán az utolsó Pókfilmet érdemes lehetett megnézni. Ez az ember teljesen hitelesen játssza el, hogy szereti, ha ütik a fejét. Olyan arckifejezéseket tud produkálni, hogy maszk nélkül is éppen elég ijesztő Manó. Imádom a fejét.

Na, ennyi lett volna az összevissza megemlékezés a Pókember első részéről. Remélem meghoztam a kedvet egy újrázáshoz.

Bélu voltam, sziasztok!

Mostanában olvastam 2.

Különösebb bevezető nélkül: folytatom a mostanában olvasott képregények rövid bemutatását.

Shannon Hale, LeUyen Pham - Igaz barátok
Első ránézésre kis könnyed, lányos képregény. Lenne. De nem az. Vannak népszerű, és kevésbé népszerű gyerekek. Az ember szociális lény, vágyik a társaságra. De mi van akkor, ha a népszerűbbek tömegvonzása miatt valakinek már "nem jutnak" barátok? Ha közben otthon is egy gyerek vagy a sok testvér között, még nehezebb a helyzet. Önéletrajzi jellegű mű, ami sok emléket feleleveníthet, bármelyik oldalon is álltunk gyerekként.

Brian K. Vaughan, Cliff Chiang - Paper Girls 2.
Maradunk a lányoknál. Gyakran írunk, beszélünk egy-egy sorozat első füzetéről vagy kötetéről. Pedig vannak folytatások is. Az első kötet történései most több értelmet kapnak, amitől persze nem lesz egyszerűbb a helyzet. A talált kütyü segítségével a gyűrődéseket lehet megtalálni, amelyek az idő szövetén keletkeznek. A lányok idősebb énükkel is találkozhatnak, és nem feltétlenül kellemes tényeket tudnak meg saját magukról is. Csak sejtjük, hogy ki áll a jó, és ki a rossz oldalon a történetben, de semmi sem biztos.

Jason Aaron, Jason Latour - Déli rohadékok 2.
Még egy második kötet. Boss edző (főnök, vezér stb.) életének különböző fejezeteit olvashatjuk, az első kötetben megszokott módon, ide-oda ugrálva az időben. Lehetne zavaros is, de nem az, sőt, így tisztábbak az ok-okozat párosok. Néha még afelé is hajlunk, hogy Euless Boss egész jó arc is lehet. Á, francokat, egy igazi déli rohadék. Csak kiderül, hogy miért. Persze az igazi főszereplő még várat magára. Vagy az igazi főszereplőtől már elbúcsúztunk? Jason Aaron remek író, semmi kétség!

Alig használt képregények 1-2
Antológiát kiadni rizikós is lehet. De igazából bármit, főleg mostanában. Annyira hozzászoktunk, hogy jönnek a teljes sorozatok, sztorik, minden, de egy antológia nem ezt nyújtja. Lehet benne hosszabb, teljes történet, vagy kisebb, bevezető jellegű. Lehet benne vicces, de akár elgondolkodtató is. Sci-fi vagy történelem. Strip, strip hátán. Tulajdonképpen minden van ebben a két számban, de valahogy egy kis hiányérzet is. Máskor meg soknak éreztem. Na, valahol el kell kezdeni, kíváncsi vagyok, merre alakul, mert most nem vagyok maradéktalanul elégedett. Ami viszont nagyon menő, hogy a "profik" mellett az amatőrök is megmutathatják, kipróbálhatják magukat.

Geoff Jones, Jason Fabok - Batman: Három Joker
Szeretem Batmant. Hosszú sztori, ez most nem erről szól. Jokert nem szeretem, de ez így van jól, mert ő az ősellenség, a kegyetlen, a legyőzhetetlen. És nem igazán rajongom a Joker-centrikus sztorikért sem. Aztán ott van a millió reboot, párhuzamos sor, meg minden. És a fanatikus "betmenes" mindenben talál hibát. De most nem kerestem, és jobban jártam. Szép kötet, szép rajzok, sokszoros őrület. Mert nemcsak Joker - akiből három van, de ez nem elég, törekedni kell a tökéletes példány előállítására - szóval... Nemcsak Joker őrült, hanem a denevércsapat sem teljesen tiszta, lássuk be. Az őrületnek sok formája van, némelyik vicces, másik félelmetes vagy teljesen abszurd. És csak az a biztos, hogy sosem tudjuk, mi vár ránk a sarok mögött.

Három Joker képregény

img_20220412_193552.jpgAkik ismernek, tudják, hogy nem annyira olvastam még Batman képregényt. Gyerekkoromból emlékszem, hogy rengeteget jártunk könyvtárba, és ott volt néhány Bőregér képregény, az egyikben pont meghalt, és Robin máglyán égeti el. ez igen mélyen érintett. Szóval nem olvastam sok Batmant, pedig nagyon szeretem a karaktert, a főszereplésével készült filmeket (igen, az utolsó film is tetszett). Mégis valahogy az egyéb cuccok mellett már nem igazán fér a DC univerzum mindenféle csillivilli képregénye. Valahol meg kellett húzni a határt. Vagyis eddig meghúztam valahol.

Már-már ott tartok, kár volt átlépni a „nemveszekBatmant-határt”. Most sikerült beszerezni a Három Jokert és a Capullo Batmant (Utolsó Lovag a Földön), amik közül az előbbit szeretném kivesézni.

A képregényt Geoff Johns írta és Jason Fabok rajzolta. Itthon a Fumax adta ki, gyönyörű kemény kötésben, elegáns kinézetben.

A képregény szépen bemutatja nekünk, hogy szupererő nélkül elég szívás egy Denevérember élete, nem még a társaié. Oldalakon keresztül azt látjuk, ahogy szegény Batsyt megvagdossák, lesavazzák, félbetörik, felrobbantják, ráléptetik egy legóra, szóval csupa heg szegény izmos teste.

img_20220412_200606.jpgAztán megjelenik Joker, vagyis mínusz kettő, mert egyből három. Nem tudni, ki az eredeti, viszont azt igen, hogy összedolgoznak, és van valami közös céljuk. Gyilkolásznak, megőrülnek, másokat is megőrjítenek, és a saját képükre formálnak, hogy aztán cafatokra legyenek ütve, robbantva, vagy átmenjen a fejükön egy Batmobil.

Mielőtt azt hinnétek, hogy ez valami felemód gyerekbarát, vicces és kellemes képregény, ki kell, hogy ábrándítsalak benneteket. Ebben megölnek ártatlan állatokat is, szóval…

A képregény rendkívül véres, eseménydús, és elgondolkodtat. Nem tudom, hogy ez más Jokeres képregényben így van-e, de szerintem ez nagyon elejét veszi annak a vitának, hogy Batman miért nem öli meg Jokert. A két karakternek már-már viszonya van egymással, függnek egymástól, és az jön le, hogy egymás nélkül nem tudnak létezni.

img_20220412_191026.jpgHalvány lila fingom nem volt arról, hogy kik Batman segítői, így Batgirl és Vörös Sisak, így nagyon tetszett, hogy jól elhelyezve, nem igénytelenül szájba rágva elmagyarázták nekem, mint majdnem Batman-szűznek, hogy mi fán teremtek ezek az alakok.

Egy nagyon szórakoztató képregény a Három Joker. Sajnos. Nincs már helyem, ahova tehetném, de majd fektetve megpróbálom valahova besúvasztani.

A DC Black Label plecsni a képregény elején azt jelenti, hogy nem gyerekbarát tartalom, ha valaki nem ismerné. Meg is értem, mivel szaporodnak benne a hullák rendesen, szóval jóérzésű ember ilyet gyerek kezébe nem ad.

Én nagyon élveztem, kár, hogy vége. A rajzai is rohadt jók, szóval nyomás a galériába, és lesni megfele a róla készült képeket.

Bélu voltam. Sziasztok!

Mostanában olvastam 1.

Mostanában keveset írtam (na jó, szinte semennyit, különböző okokból), viszont olvasgattam. Persze attól még nagyon sok lemaradásom van, de van pár kötet/füzet, amely mellett nem akarok csak úgy elvágtatni. Szokásomtól eltérően most tehát több olvasott képregény kerül terítékre, viszont csak röviden. Jó eséllyel volt/lesz olyan, amiről Bélu is ír/írt, sőt, ha netán lenne rá igény, egyiket-másikat szívesen kivesézzük. ;)

Ileana Surducan - The Lost Sunday
Ez egy angol nyelven megjelent képregény, Kickstarter projekt volt, még tavaly. Igazából két nyelven jelent meg, románul és angolul, és szerintem van köztetek olyan, akinek ismerős a Surducan név (ejtsd: Szurdukán), mivel a testvére, Maria írja a Vízitündér sorozatot. Ileana (ejtsd: Iljáná) szintén az ismert meséket dolgozza át, újragondolva azokat. Az alaphelyzet az, hogy nincs vasárnap, nincs pihenés, ezért a melónak sosincs vége, de a lány elindul megkeresni. Útközben mindenkinek segít, aki erre rászorul, majd eljut Frau Holléhoz. A rajzok az elején nem jöttek be. Vagyis a rajzok igen, mert nagyon jó a stílus, viszont van egy kissé elmosódott megjelenítés, mintha krétarajz lenne, vagy a digitalizáció rontotta volna el. De idővel rááll a szem, és nagyon élvezhető lesz.

Rancz Zsolt, Kaláber Tímea - Nyakleves!
Maradunk a határon túl, egy Székelyföldi csapat munkájával. A Wameleon fő profilja a branding. Saját tapasztalatukat már megosztották könyvekben is, ezzel segítve a fiatal vagy kezdő vállalkozókat. Rancz Zsolt író és Kaláber Tímea rajzoló most képregény formájába öntötte ezeket a tapasztalatokat, nyilván sokkal könnyedebb és felületesebb alakban. A rajzok stílusa nagyon friss és tetszetős, nagyon szerettem. A szöveg néhol nagyon erdélyi, akár gondot is okozhat annak, aki nem ismer bizonyos szavakat, szófordulatokat. Összességében valami újat kapunk, egy kis színfolt a képregények sűrűjében. Bár a kiadvány maga fekete-fehér. (A képregényt műfajnak nevezik a szerzők, amitől a hideg ráz...)

Margaret Atwood, Renée Nault - The Handmaid's Tale
Ezt sokan ismerik. Vagyis nem a képregényt, hanem a filmsorozatot. Nem mesélem el, hogy utópisztikus, meg vizionáló, meg akármi - lerágott csont. A kötet maga gyönyörű, nagyon sokáig csak nézegettem a polcon, néha belelapoztam, de igazából kinyitni sem kell. Na jó, de. Renée Nault rajzai kicsit több szabadságot adnak, marad tér a fantáziának. Ami érdekes, mert mégis csak képregény. De elég gyorsan elfelejti az ember a sorozat színészeinek arcát, ami jó. De közben nem korlátoz le a rajzoló elképzelésére. A színek használata szintén fantasztikus, szerencsére nem annyira sötét, de mégis erősen szuggerálja az egysíkú létezést, a korlátokat. Szóval belül is szép.

Ghyczy Csongor - EVA - Két halál
Bár csak nemrég ismertem meg Ghyczy munkáit, de elég gyorsan rajongó lettem. A rajzai... nem is rajzok, hanem alkotások, nagyon művészi megvalósítással. A kevés szín használata nagyon jó ötlet, nagyon tetszik. Ebben a kötetben a kékkel operál, és ez is nagyon hatásos. Eva Hesse életét követhetjük ismét, ezúttal egy utolsó interjú nyomán. Az előző képregény - "EVA - hazatérés" - olvasása közben kicsit utánanéztem a művésznő életének, pályájának, és nem lettem boldog. A karrierje felfelé ívelt, az élete viszont rövid volt. Bevallom, a képregény végét már könnyes szemmel vártam és olvastam.

Folyt. köv.

Az égbolt királya #3 - Chicago

img_20220411_210243.jpgTavaly év végén volt már szó a Kockás Különszámairól (őszi és téli), azokból is egy képregényt emeltem ki, az Égbolt Királyát, Étienne Willem francia alkotó képregényét (Les ailes du singe az eredeti címe).

Ahogy akkor is, most Tibi koma hívta fel rá a figyelmem, hogy ismét olvasható az Égbolt királya, ezúttal utoljára. A három részes kis sorozat utolsó epizódja Chicago címmel jelent meg a Kockás 2022/1. tavaszi különszámában.

Összességében kell erről a képregényről írnom, nem is csak az utolsó fejezetről. Az egész egyben szerintem teljesen megállja a helyét mindenütt. Gyönyörűek a rajzai és a története is szórakoztató. Az első fejezet nagyon erős, aztán elment egy kicsit a szuperhősködés felé, majd a végén már majdhogynem csak az maradt. Kicsit elfáradt a végére, de a művész cerkája az nem.

img_20220411_191001.jpgA történet főszereplője Harry Faulkner, a pilóta makákó, aki továbbra is sármosan osztja a pofonokat, viszont a harmadik fejezetben már kb. csak 4 panelen repül, ami valljuk be, egy pilótáról szóló történetben kevés. Az első fejezetben folyton csak repültek, és egyáltalán nem volt unalmas, mert ilyet nem sokszor látni képregényben ilyen minőségű rajzokon.

A Chicagoban folytatódik tovább a rejtélyes Z-03 anyag utáni nyomozgatás, mivel egy tigris megszerzi Harry szupererejét, így legyőzhetetlenné (?) válik, miközben egy város alatt lapuló várost találnak hőseink, amit egy buddha néni teste lát el villamossággal. Természetesen a szupererőt adó anyagnak hála.

Nos, ahogy mondtam, a képregény a harmadik részre kicsit elfáradt sztoriban, de érdemes újból és újból elolvasni az egészet egyben. Szerintem ilyen művészi igényességű rajzokat nem sok helyen látni. Azért maradt egy kis hiányérzetem, mert én talán kicsit többet foglalkoztam volna a harmincas évek városával, életével, mint a szuperbűnözőkkel, de még mindig nem én vagyok a művész.

img_20220411_191718.jpgSajnos a történet végén ott virít a szomorú vége felirat, egy aranyos kis csattanóval. Remélem az ilyen minőségi képregények felteszik Európát a képregényes térképre (ezt kicsit szarkasztikus hangvétellel ejteném ki a számon). Aki nem (csak) szuperhősökre vágyik, annak jó választás a Kockás, különösen ez a majmos móka. Én mindjárt neki is kezdek újrázni elölről az egészet.

Bélu voltam, sziasztok!

Szegedi Képregénybörze 2022.

fb_img_1650273763179.jpgTavaly szeptemberben volt utoljára Szegeden képregénybörze, amire mi évek óta állandóan „jegyet váltunk” egy asztal erejéig, mint eladók. A tavalyi esemény beharangozóját ezen a linken olvashatjátok. Tudjátok, hogy elég sok képregényt olvasok, hónapról hónapra nő a készlet, viszont a lakás sajnos nem lesz nagyobb, így folyton szortíroznom kell. 

Ezért kell idén is elmennünk a képregénybörzére, április 30-án, szombaton, 10 és 14 óra között. Az utóbbi évekhez képest annyi változással kerül megrendezésre, hogy végre ismét benn lehetünk majd a Somogyi Könyvtárban, bár kinn, a Dóm téren, a könyvtár előtt sem volt rosszabb kedvünk, mint benn. Erről árulkodik a tavaly készült lenti kép is.

fb_img_1650293436247.jpgMiért érdemes eljönni vásárlóként a börzére? Egyrészt sok magángyűjtő jelen van, nagy választékkal, ugyanis mindenkinek más az érdeklődése. Ezen kívül még magánkiadók, és képregényboltok is jelen vannak ezeken az eseményeken. 

Mindig családias hangulatban telnek ezek az események, Egonnal már barátságot kötöttünk évekkel ezelőtt, és mindig ismerős arcok vannak mind az eladók, mind a vevők között. 

Ha ellátogattok a börzére, mindenképpen keressétek majd meg az asztalunkat. A blogon bemutatott angol és magyar nyelvű képregények közül válogathattok, és viszünk ki néhány figurát is, és idén felszámolom a mozis pohár gyűjteményemet figurákkal együtt. 

Szóval, ha becsakliznátok néhány geek cuccot jó áron, akkor keressétek majd az asztalunkat a Szegedi Képregénybörzén április 30-án.

Az esemény linkjét itt találjátok.

Bélu voltam, sziasztok!

süti beállítások módosítása
Mobil