Sziasztok!

Amint az a múlt heti fumettis cikkemből kitűnt mindenkinek, szeretem az olasz képregényeket. Ma egy olyan képregényt hozok el nektek, amelyik a nagy fumetti császárok egyik, ha nem az első gyermeke. Zagort, az olasz csődört. Vagyis ő személy szerint nem olasz, csak a két apukája volt olasz.

Zagor Sergio Bonelli (író) és Gallieno Ferri (rajzoló) közös projektje volt, és idén ünnepli a hatvanadik életévét. Bonelli neve szerintem eggyé vált az olasz képregényével, neve ismerős lehet az itthon is megjelenő sorozatok címlapjairól, ugyanis a Sergio Bonelli Editore Olaszország legnevesebb képregénykiadója, itthon pedig számtalan címe megjelenik a haza kiadóknak hála.

Most a Zagor sorozat első két epizódját mutatom be nektek, általánosságban, spoilermentesen. Itthon az Anagram Comics a Frike Comics-szal karöltve adja ki, nagyon helyesen. Miről is van szó?

A képregények puha kötéső oversized TPB-k, nagyon szép színes borítóval, belül pedig teljesen fekete-fehér tartalommal. Ami jó ebben a méretben, hogy nem kell a szemet erőltetni, mert nagyon nagyok a panelek, viszont így a képek minősége is lélegzetelállító több helyen. Ezeken az ultragiga paneleken el lehet időzni, mint amikor pl. Zagor a dzsungelben vadászik dinoszauruszokra. A képregény műfaja számomra meghatározhatatlan. Western-horror-akció-kaland eddig, szóval igen változatos.

• 
• 
• 
• 
• 
• 
• 
• 
• 
• 
• 
• 
• 

A főszereplő becses nevén Patrick Wilding, még becsesebb indián nevén Za-gor Te-nay, a „Kőbaltás Szellem”, ami elég beszélő név. A történeteket a 19. század eleje-közepére lehet kb. tenni, a helyszínek pedig igen változatosak. A képregény előszava szerint Zagor nem egy szent, igazából egy tévedés miatt bosszúból kiirt egy egész indián falut, ez az eredettörténete. Bűntudata miatt az életét arra tette fel, hogy gyámolítsa a gyengéket, békét kössön a háborgó népek között, és hogy megmentse a nőt.

Mert ugye nincs egy jó olasz képregény anélkül, hogy vinnék, majd mentenék a nőt. Zagor a nők bálványa, fürge, erős, izmos, jóképű, és vakmerő, ha életmentésről van szó. És ami a legszebb, mindenféle szupererő nélkül tökös.

Társa Chico, akinek kilóméteres neve van Chico Felipe Cayetano Lopez Martinez y Gonzales y Azevedo... Szóval ők Zagorral nagyon jó cimborák, minden bajba elkíséri a kőbaltás igazságosztót, és általában panaszkodik a nem túl komfortos körülményekre.

A képregény első részében, ami nem csekély, 300 oldalas monstrum, Zagorék egy Ctulhu-mítosz kellős közepében találják magukat. A képregényben főszerepet kap egy elvakult keresztény démonvadász, Cain, aki majdnem olyan tökös, mint Zagor, és mivel kétszer úgy szájbaverte, hogy több foga is kirepült, örök barátságot kötöttek egymással.

A második kötetben az Elveszett Világ története köszön vissza, a klasszikusé, kicsit viszont felturbózva. Zagorék a fennsíkon nem csak különböző hüllőkkel, hanem egy rég elveszett baráttal, és annak ősember alattvalóival is találkoznak. Egy rendkívül jól felépített kis történet, pörgős akciókkal, tiszta retro hangulatban.

• 
• 
• 
• 
• 
• 
• 
• 
• 
• 

Ami nagyon tetszett a képregényekben, hogy sok esetben ismerős környezetet látok, régi klasszikus művekből, viszont mégis van bennük valami plusz. A plusz a két-három főszereplő, akik nagyon szépen kidolgozottak. A képregény rajzain kívül itt senki sem fekete-fehér, ha értitek, mire gondolok. A szereplők komoly fejlődésen mennek keresztül, miközben Zagor tanúságot ad arról, hogy milyen az, amikor az ember válogatás nélkül mindenkivel önzetlenül jót akar cselekedni, amikor senkiről sem mond le, vagy amikor mindenkivel egyenlően bánik.

Zagor egy (majdnem) makulátlan hős, aki lángszóróval megy pontyemberekre, kőbaltával vágja tarkón a velociraptorokat, vagy fogpiszkálóval szúrja le a T-rexet, és még romantikára is van ideje.

A képregény humora még kiemelendő, a képek között is találtok egy elég király beszólást, de álljon itt egy idézet a második kötetből:

- Hamis biztonságérzetbe ringatnak minket… hogy aztán a fejünket vegyék!
- Azt Shuar törzs csinál.
- Így van! Találkoztunk velük, ők gyűjtik a fejeket!
- Borzasztó szokás… Ellenség fej levágni és megtartani… fehér utazó mond nekünk csinálja Shuar törzs, élnek északra… Xavante törzs nem ilyen!
- Hála a magasságosnak! Megkönnyebbültem!
- Igen, Xavante öl dárdával, üt bottal fej, és kitép ellenség szíve!
- Ugh. Ez aztán a bőség zavara…
(részlet a Zagor 2. részből: Menekülés az ősvilágból, írta Mauro Boselli, ford.: Pócza Lilla, Anagram-Frike 2020.)

Ha még itt a cikk végét is olvassátok, van egy nagyon jó hírem annak, aki szeretné megismerni a Zagor világát. Tibor barátunknak ugyanis egy szépséghibás példány nyomja a polcát, a mellékelt képeken láthatjátok. Ha a facebook bejegyzésünk alatt kommentben megírjátok nekünk, 1-10-es skálán mennyire szeretnétek megismerni Zagort, akkor bekerül a nevetek abba a kalapba, amiből kihúzunk egy szerencsés nyertest a képregényre (a jó válasz a 11 egyébként).

• 
• 
• 

Sorsolás augusztus 1-jén.

Sziasztok!

 Nagyon megy a retro mostanában (mindig), minden évfordulós, minden kellemes emlékeket ébreszt, ahogy azt kell. Na jó, nem minden. Nagyon sok olyan film van, amit valamikor VHS-es láttunk először, és ha jót akarunk magunknak, a kazetta kihalásával ezeket a filmeket is elfeledjük. Személy szerint ide sorolnám a nindzsás-kommandós termékeket, amelyek kis(leginkább)fiúként fantasztikusak voltak, mert csitt, csatt, bumm és társai, később pedig újra lehetett játszani az egészet az oviban, iskolában. Eme remekműveket egyszer jó volt látni, megvolt ezeknek is az ideje, viszont nekem ezekre már nincs. :) A többire sem. :( Pedig a "lista" hosszú. Bevallom, bár rég szerettem volna újranézni, de Bélu indította el a folyamatot bennem a múltkori Predator 2 nézegetéssel, ezért én is elővettem az idén 35 éves kedvencet. Egyúttal szomorúan konstatálom, hogy nálam fiatalabb a film. Az első rész elérhető az egyik streaming platformon, amit most nem reklámozok, viszont ott letölthető mobil eszközre, ami jó, mert bárhol és bármikor lehet folytatni.

• 
• 
• 
• 

 A történet két szálon fut: a jelen és a múlt képeit látjuk felváltva. A jelenben kezdünk, egy - a nyolcvanas években kint már rég nagyon menő - pankráció eseményen, ami a főszereplőnket (Christopher Lambert) nem igazán hatja meg. Olyannyira nem, hogy egy idő után ott is hagyja az egészet, és a mélygarázsba vonul. Szinte Columbo jelenik meg szemünk előtt, de csak egy ballonkabát erejéig, de aztán a farmernadrág és a sportcipő már egy modernebb irányba mutat. Gyorsan kiderül, hogy ez a fura tekintetű ember bizony nem egy nyomozó, hanem ellenkezőleg. Egy ellenlábasa várja lent, és... kardok kerülnek elő. Egy Toledo Salamanca, és egy katana. Mert minden hétköznapi ember ilyenekkel mászkál, majd a másikak esik. Majd lecsapja a másik fejét. Hatalmas energiatöltet áramlik, villámok cikáznak. Nem rossz kezdés. Aztán átrepülünk 1536-ba, amikor a MacLeod klán harcba indul. Egy klasszikus kékek a pirosak ellen csata, vas a vas ellen. Egy bizonyos Kurgan (Clancy Brown) - aki jó nagy, de legalább nem szép - megegyezett a pirosak vezetőjével, hogy engedje át neki az ifjú Connort, aki most harcol először. Vagyis harcolna, de senki sem áll ki ellene. Na, majd Kurgan. Jön, és szinte semmi harc után ledöfi Connort. Felkiált, hogy "There can be only one!" - "Csak egy maradhat!", de korai az öröm, mert a klán leteperi, ellepi. A klán szomorú, jaj, de szomorú! De elmúlik, mert Connor halála is elmúlt. Ez bizony az ördög műve lehet! El is üldözik ízibe. Dehogy mesélem el az egész filmet! Csak próbáltam jelezni, hogy van főhős, van egy gonosz ellenfél, már csak egy mester hiányzik, akit a tanítvány túlszárnyalhat. Ez lesz Juan Sanchez Villalobos Ramirez, akit Sean Connery személyesített meg. Már csak miatta is érdemes megnézni a filmet! ;)

 Nézzük a rossz oldalát! :) A harmincöt év bizony nem kevés. Nem zavaró a szereplők ruházata, mert tudod, hogy ez volt, és még sokáig ez volt. A tempó nyilván lehetne gyorsabb, de ez akkoriban a pörgősebb filmek között volt, nem vészes. A harcok, kardos jelenetek kissé elnagyoltak, nem mindig látszik az, hogy ezek biz' akár többezer éve is forgatják a kardot. Sokszor inkább az erő, a szikrák és a villámok a lényeg. Na és a magyarázat, hogy miért is vannak ezek a halhatatlanok? Azért. (A '91-es filmben majd kitaláltak egy másik bolygós történetet, amitől még rosszabb lett. Később újraszerkesztették, és ezt kivették belőle - jól tették.) Ha igaz, hamarosan jön egy remake, reboot, ki tudja, mi lesz tulajdonképpen? Ott majd lehet ezeken is javítani. A kardos jelenetek biztos gyorsak, sötétek és követhetetlenek lesznek, mert mostanában meg ez megy.

 Van benne jó is? A főszereplők tökéletesen lettek kiválasztva. Christopher Lambert egyszerre tud nagyon vagány és nagyon szerencsétlen is lenni, mindent elhiszel neki. Clancy Brown pedig akkora suttyó, hogy nem mindig tudod: most éppen a felháborodás lenne jogos vagy egy röhögés? És Sean Connery. Nincs mit hozzáfűzni. Aztán a kardok. Csodálatosak, főleg a katana, de igazából az összes. Sok év alatt sok szerelem - ebben sincs hiány. Ó, a zene. Ez bizony akár egy külön írást is megérdemelne. Mondok pár dalcímet: Princes of the Universe, Who Wants to Live Forever, A Kind of Magic, One Year of Love, Gimme the Prize. Igen, ezek Queen dalok, amelyek a '86-os A Kind of Magic lemezen szerepeltek, és a lemez nagyjából fele a Hegylakó filmhez készült. Megint egy olyan pont, hogy már csak ezért is megéri. ;)

• 
• 
• 

 De a legfontosabb még hátra van, ami az egész lényege. Who wants to live forever? Ki akar örökké élni? Mindenki elgondolkodott már ezen. Milyen lehet az örökélet, a halhatatlanság? A film szerint sok ilyen ember van vagy volt, és mindent túlélnek, kivéve a lefejezést. A sok év tudása, tapasztalata, a lehetséges gazdagság - sok minden jár ezzel. És amikor legyőzik az ellenfelüket, akkor annak hatalma és tudása átszáll. Who dares to love forever? Ki mer örökké szeretni? Amikor az egyik fél örökké él, fiatalon, erősen miközben a másik öregszik, gyengül. A halhatatlan látja, hogy a párja öregszik, gyengül, elszáll belőle az élet. Viszont az ő élete akár örök is lehet, és az elmúlás fájdalma is örökké vele marad. Ilyen feltételekkel is érdemes vagy lehet örökké élni? Komoly, és elgondolkodtató kérdések, amelyek rámutatnak a tényre, hogy ez nem csak egy akciófilm. Pedig annak sem rossz, ha úgy nézzük.

 Szóval: kardok, halhatatlanok, Queen, Sean Connery. Futás megnézni! :)

 Őszinteségi "roham" következik. Nem vagyok MCU (Marvel Cinematic Universe) rajongó. Én inkább képregényes vagyok, nagyon kicsi gyerekkorom óta. Szeretem a Marvelt, néhány karaktert nagyon. De egyértelmű, hogy van több olyan hős, akit nem ismerek túlzottan. Megvan az alapsztori, pár részlet, de senki sem tud mindent elolvasni. Olyan sok jó képregény van a Marvel világán kívül is, kár lenne elhanyagolni. A Fekete Özvegy is az utóbbi kategóriába tartozik. Ettől függetlenül úgy érzem, Scarlett Johansson szinte tökéletes választás volt erre a szerepre, az első Bosszúállók filmben ez elég hamar kiderült. Az utolsó Bosszúállók film viszont már annyira elrugaszkodott nemcsak a valóságtól (nem mintha ez követelmény lenne, mivel teljes mértékben fikció), hanem a képregényes alapanyagtól is (lásd: kulcsfontosságú karakterek kihagyása, az időutazás a megoldás, ami bizony nagyon... izé). Viszont egy fontos mérföldkő a filmes univerzumban, mert itt vehettünk búcsút a Fekete Özvegytől is.

• 
• 
• 

 Igazából már nagyon rég szerettünk volna egy Fekete Özvegy filmet látni. Nagyon-nagyon rég. Mert a sok bosszúálló mind valamilyen szuperképességgel rendelkezik, vagy sok kütyüvel. Viszont Natasha, na, ő úgy szuper, hogy csak saját magára hagyatkozik. Meg persze a kiképzésére, ami nem semmi. Ízelítőnek nagyon jó volt az a pár jelenet, amibe megismertük. Pont ezért reméltem, sőt, szerintem sokan reméltük, hogy ez a film egy kőkemény (poszt)szovjet (poszt)hidegbáborús kémsztori lesz, erős bunyókkal és rengeteg életveszélyes helyzettel. Mit kaptunk? Kicsit mást. Egy eredettörténet, ahol láthatjuk a kislány, a testvérével, a szüleivel, ahogy szépen élik életüket Ohioban. Aztán egy napon hazaér a családfő, és kiadja a parancsot: csomagolás, indulni kell! Igazából - remélem, ezzel nem árulok el nagy titkot - nem is család, hanem ügynökök, és ezt követően mind a négyen máshová kerülnek. Natasha, aki minket a legjobban érdekel, a Vörös szoba kémsuliba kerül (na jó, inkább kiképző... hely). Itt lesz belőle az a "gép", akivel majd a Bosszúállokban találkoztunk. A kiképzés után huss, eltelik az idő, és Natasha éppen próbál eltűnni a világ szeme előtt. Hogy miért? Hát azért, ami a Polgárháborúban történt, mert bizony a rossz oldalt választotta. Vagyis a jót, de az rossz. :\

• 
• 
• 

 Amit mindenki nagyon várt itthon: a budapesti jelenetek. Tök jó látni, főleg olyannak, aki ott él vagy élt, és a hétköznapok helyei a filmvásznon mindig másak. Jó látni azt is, hogy egy magyar sör van a vásznon egy hollywoodi produkcióban, az pedig külön poén, hogy egy kisüveges finom szeszesital is előkerül. Igaz, Yelena egyéb felhasználást vél benne látni, mint a mi dolgos embereink. Apropó Yelena. A képregényekben ő a másik Özvegy, és a viszonyuk koránt sem annyira felhőtlen, ahogy azt a film mutatja. Mivel a Fekete Özvegy meghalt a Végjátékban, és Scarlett Johansson szerződése is lejárt, elképzelhetőnek tartom, hogy a jövőben Florence Pugh, azaz Yelena Belova lesz az Özvegy. Persze a Marvel nem foglalkozik az én feltételezéseimmel. :D És ha már itt járunk. Említésre méltó Rachel Weisz is az "anya" szerepében, illetve a Stranger Things-ben megkedvelt David Harbour, "apa", aki a Vörös Őr jelmezét ölti magára (ezzel egy Amerika Kapitány és Bro Thor közti átmenetet képezve).

• 
• 
• 
• 

  Ami a Galaxis Őrzőinek jól áll, ebben az esetben annyira nem menő. Persze értem, családbaráttá kell varázsolni ezt a Disney produkciót. Konkrétan arra gondolok, hogy amikor egy jelenet vagy szál kicsit mélyebbre menne - drámai vonalon -, akkor egy idétlen poénnal azt lebutítják, levágják az élét. Így nem annyira kémtörténet, mint inkább akciófilm lett. Ami még jót tett volna a filmnek: ha időben jelenik meg. És ez nem azt jelenti, hogy tavaly, ha nem így alakul a világ. Hanem rögtön a Polgárháború után, ahol időben is elhelyezkedik. (De ha tavaly jön, akkor is sokkal értékesebb lett volna az egyik üzenete, ami a "család". Mert ezt most igen elszúrta és elcsépelte a legújabb Halálos iramban film. De legalább született nyolcvanezer mém...) Persze így is beleillik a nagy MCU képbe, és ezen univerzum rajongói nem biztos, hogy ugyanígy látják. Egy fontos és értékes darabja ez a Marvel "szettnek", a nagy tervnek, elképzelésnek. Önálló filmként is nézhető, dinamikus, szórakoztató. Nem sírva nevetős, de nem is zokogva sírós. Nem szabad nagyon elmélyülni a "milyen lehetne?" dologban, és ez általában érvényes a legtöbb MCU filmre. Úgy jók, ahogy vannak: szuperhősös, látványos, és szórakoztató művek. Azt tanácsolom (úgy általában), ne elvárásokkal nézzük meg, hanem engedjük el magunkat arra a két órára, ússzunk az árral, és jó lesz. Utána pedig kortyoljunk mi is egy finom magyar sört! ;)

Sziasztok, Bűnvadászok!

A múlt héten a kezem ügyébe került az Anagram Comics új képregénye, a Julia első kötete, a halálos házasság. Eredetileg az olasz Sergio Bonelli Editore adta ki, még 1998-ban, most viszont már a magyar krimi olvasók is élvezhetik.

Tudom, hogy mindig azzal kezdem, hogy én mennyire szeretem ezt, vagy azt, de azt kell mondanom, a fumettiket (azaz olasz, többségében fekete-fehér, puhafedeles képregényeket) is nagyon szeretem. Tervezünk is néhány új itthon megjelent ilyen képregényt bemutatni nektek, mivel nem csak az a képregény, amiben benne van a Pókember meg a Deadpool. A fumettiknek van valamilyen sajátos bája. Először a fantasy Dragoneroval (itthon a Goobo adja ki) találkoztam, ami megfogott a tök egyszerű történetével, emellett a könnyed humorával. Dragonero, a fekete sárkány egy közös kalandban Zagorral is összefut, aki szintén egy „fumettiman”, viszont a Dragonero-Zagor crossover színes volt, és hihetetlen szép. És sokat lehetett röhögni rajta. Természetesen az Anagram Comics Zagorja is a polcon pihen, hogy bemutathassam nektek, az hatalmas tpb kiadás, mindhárom része megvan, a harmadik igen friss, alig egy hete jelent meg.

Na de hogy a lényegre térjek. A Julia krimi, de annak ellenére egy rendkívül könnyed olvasmány. Julia egy kriminológus, ahogy a borító ígéri nekünk, és Audrey Hepburnre hajaz. Igazából olyan az egész képregény, mintha egy Audrey Hepburn filmet néznél. A képregény előszavában utalnak is erre, mivel a panelek sorban követik egymást, mint egy-egy filmkocka, nincs a panelból kilógó, átlógó lelógó ábrázolás, és meg kell, hogy mondjam, ez így nagyon hatásos.

A képregény nagyon jól építi fel a szituációt, a gyilkosságot/gyilkosságokat. Ugyanis több is megesik benne. Megismerjük egyenként a karaktereket, áldozatokat, főszereplőinket, a furcsa nyomozópárost, társaikat, miközben egy-egy szereplő elhalálozik rejtélyes körülmények között.

A nagybetűs REJTÉLY, ami az egészet áthatja, és tényleg nagyon leköti a figyelmét az olvasónak. Komolyan mondom, szinte körömrágós a sztori. Feszült, de olykor pedig nagyon laza. Julia és társa, „csajozós” Leo nagyon szerethető, humoros párost alkotnak. Jut eszembe. Eddig az összes fumettiben páros volt a főszereplőgárda… Vagyis a főszereplőnek mindig van egy közvetlen, barátnál közelebb álló, inkább testvérszerű segítője. Már amelyiket én olvastam. Ez valamiért beragadt az „italianoknál”. Amúgy szerintem nagyon működik itt is. A történet megoldását nem mondom el, a Halálos Házasság cím szerintem eleget mond nekünk, mindenki olvassa el szépen.

A képregény rajzai szerintem fenomenálisak. Ezek az olaszok még nem okoztak csalódást egyik képregényben sem. A hátterek kidolgozottak, a karakterek mindig önazonosak, nincs olyan, hogy bakker, ez ki is? Mert mindenki minden rajzon felismerhető. Tudom, hogy ez most hülyén hangzik, de tudjátok, vannak olyan képregények, ahol ez sajnos nem alap.

Kiemelném az egyik jelenetet, ahol az egyik szereplő őszi, ködös időben menekül az őt zaklató alak elől. Na, az brutális dinamikusan van megrajzolva. A rajzoló, Giancarlo Caracuzzo játszik az árnyékokkal, hihetetlen, hogy ez fekete-fehérben milyen feszültséget tud okozni. Szinte átérzed a szereplő félelmét, hiszen olyan, mintha vele együtt menekülnél a rettenet elől.

Tényleg csak ajánlani tudom a fumettiket, és most különösen a Juliát. Minden, a krimi iránt rajongó olvasó jól érezheti magát, amíg ezt a könyvet olvassa. És tervben van a sor következő részének kiadása is. Az Anagram Comics honlapján nézzetek körül. Rendeljetek tőlük. Támogassátok a kis kiadókat azzal, hogy közvetlenül tőlük rendeltek.

Bélu voltam, sziasztok!

Sziasztok!

Aki követi Todd Mcfarlane, vagy a Mcfarlane Toys facebook oldalát, esetleg honlapját, az már értesülhetett róla, hogy Todd bácsi bizony a pénztárcánk tartalmára pályázik, nagy erőkkel. Hónapról hónapra bejelentés követ bejelentést. Új képregénysorok, új Mortal Kombatos akciófigurák, amiből már egy rakás Spawn jelent meg, vagy most a régi sorok, ismert karakterek újrakiadása.

A most összegyűjtött képeken a Todd Mcfarlane által megosztott koncepciós képek, a figurák prototípusai láthatók. Ezek mellett hoztam nektek több fotót a saját figuráimról, amiket most lényegében „újra kiadnak”.

• 
• 
• 
• 
• 
• 
• 
• 
• 
• 
• 

Miket is láthatunk a képeken? Egyrészt a személyes kedvencem, a Redeemer nevű „Antispawn” kap új figurát. Ő a képeken a kék szárnyas alak. Nekem sajnos a régebbi kiadás nincsen meg, az egy széttárt szárnyú figura, és lényegében arany áron megy most már. Akinek korábban kimaradt, most beszerezheti ezt az új gyöngyöt. Tibivel nekünk ez a kedvencünk. Nem elég, hogy irtó brutál maga a figura kidolgozottsága, a szárnyai, azért külön kiemelném a hozzá tartozó nagyon menő kardot is.

A korábbi Gunslinger Spawn és Raven Spawn inkább fix szoborszerű figurák voltak, minimális mozgathatósági ponttal. Most ezek az új figurák a gyártó ígérete szerint 22 mozgathatósági ponttal rendelkeznek, és több helyzetbe pózolhatóak, mint korábbi tesóik. Ezek mellett számtalan kiegészítő jár hozzájuk. A Gunslinger Spawnnal eddig csak futólag találkoztam a képregény lapjain, elvileg nagyobb szerepet kap a későbbiekben és a Spawn universe képregény lapjain is. Raven Spawn a Hellspawn képregényben szerepel, és hasonlóan komor kinézetű, mint ott.

A Bohóc és a Violátor démon számomra kicsit csalódás kinézetre. Egyrészt a Bohóc ezzel a hatalmas vállra helyezhető fegyverarzenállal kicsit „játékra” hajaz, nem annyira gyűjtői figurára. Ennél azért elegánsabb darabokhoz vagyunk szokva. A Violátor démoni alakja pedig nem kicsit el van hízva. Egymás mögé rakva a figurák egyébként elég érdekesen néznek ki. Kinek mi jön be. Nekem inkább az Antispawn és a Gunslinger, bár a Ravennel sincs különösebb bajom.

• 
• 

Oh és hát itt van még a galériában, még csak most vettem észre az új Mortal Kombat Spawn figurát, ami iszonyat brutál festést kapott. Na ez már nem is tudjuk, hányadik variánsa a Mortal Kombatos Spawnnak. Ugye van az alap buzogányos, kardos, kék festés, sárga festés, a 30 centis Commando tűzgömbbel a kezében, és most ez?

Hát kinek van erre pénze?

Mentsetek meg!

(Megjelenések: 2021. ősz)

További képekért keressétek a facebook oldalunkat:
https://www.facebook.com/hetkoznapigeeksagok

 Pár hete elkezdődött a szünet, nyertünk egy meleg évszakot is (vagyis tombola nyár) (Elnézést!). Itt az ideje ráfeküdni a kötelező olvasmányokra! Vagyis inkább a kötelező képregényekre. A kilencvenes években el voltunk kényeztetve mindenféle gyerekeknek szóló képregénnyel. Mindenki rögtön el kezdi sorolni fejben: Bobo, Góliát, Szíves bocsok, Csip-csup csodák, Nils Holgersson, és így tovább. Az a generáció felnőtt, mi vagyunk, és az utóbbi években inkább ránk alapoztak a hazai képregénykiadók. Pedig most is vannak gyerekek, mi is mostanában vagyunk szülők, és - valljuk be - szeretnénk, ha a porontyunk is képregényeket lapozgatna. Na de... Van mit?

 A szerencsések megőrizték (vagy valaki más elrakta) a 20-30 évvel ezelőtt beszerzett füzeteket. Amennyiben helyesen voltak tárolva, nem egy salátaszerű pince- vagy padlásszökevény lett a kiadványból. De hát... Ki foglalkozott akkoriban a tárolással? Nem sokan, sajnos. Aki mégis, attól talán meg lehet venni, borsos áron. Lehet, hogy megéri, de nem mindenkinek. Marad az új kiadványok beszerzése. Kicsit úgy érzem, egy bizonyos korosztály nem kap elég figyelmet, inkább a 8-10 évestől kezdődik a biznisz. Pedig a gyereket már nagyon kicsiként, még óvodás kora előtt érdeklik a rajzok, a színek, a lapozgatás, ovis korban pedig már tudatosan nézegeti, kitalál történetet a rajzokhoz, vagy ismételgeti azt, amit együtt olvastunk. De ne legyünk telhetetlenek, szépen alakul ez a piac is.

 Azt nem is merem kijelenteni, hogy minden kiadványt felsorolok, ami az utóbbi években került kiadásra itthon. Előre is elnézést kérek, ha valaki/valami kimarad, hozzászólásban nyugodtan egészítse ki mindenki. Nemcsak nekem, hanem minden szülőnek és gyereknek segítség lehet. Arra is érdemes figyelni, mi az, ami "az utcán" kapható (újságos, hiperszupermarket, könyvesbolt, stb.), illetve mi az, amit a kiadótól (saját vagy harmadik fél webshopjából, képregényes vagy könyves rendezvényeken) lehet beszerezni. Szeretném azt gondolni, hogy 2021-ben nem okoz gondot az online vásárlás, de tudom, sokaknak mégis problémás. Persze ami az újságosnál elérhető, az online is rendelhető, ezzel nincs gond.

 

 Vannak a régi ismerősök, kezdjük velük. Garfield, aki régóta velünk van, minden korosztály olvashatja, mindenki mást lát benne (van, aki semmit). Indult egy spin-off is, Orson külön sorozatot kapott, ez egy fokkal még zsibbadtabb. Van még Kázmér és Huba, ami zseniális. Tudom, elcsépelt és untig használt ez a kifejezés, de ha valamire, akkor erre a sorozatra biztosan illik. Minden szinten reflektál a gyerekek és a szülők viszonyára, problémáira, az elképzelésekre, a fantáziára. De igazából mindenre. Sajnos több kötet már elfogyott, jó lenne egy utánnyomás. Még régebbi - ráadásul hazai - ismerősök Bucó, Szetti és Tacsi, mostanában Micikével kiegészülve. Persze ez kicsit más, mint a sok évvel ezelőtti sor, de ez természetes. És ezt már nagyon ifjúak is lapozgathatják. Nagyjából ide sorolnám a Hókavölgyet is, a mindig divatos lovacskás történeteket. Ez, az előzőhöz hasonlóan magánkiadás. Az új generáció ezen a szinten pedig a Minyonok. Ne legyenek nagy elvárásaink, viszont azt túlteljesítik. Szintén filmes ihletésű: A kis kedvencek titkos élete. És ne felejtsük el a Hupikék törpikéket sem, igaz, 3-4 éve volt utoljára friss megjelenés. Vannak még régebbi ismerősök, akik pár éve tértek vissza hozzánk, a Kockás lapjain. Sokan még mindig rácsodálkoznak, pedig 2017 decembere óta ismét van Kockás, benne... sok klasszikus! Inkább nem kezdek bele egy felsorolásba. :) Persze előjön az antológiák fő jellemzője: egyik sor az egyik számban kezdődik, pl. hárommal később ér véget, de közben elindult egy másik sor, amelyik négy számon át fut, és így tovább. Gyűjtők előnyben!

 

 A picivel nagyobbakat megcélozva ismét régi ismerősök vonulnak fel, akiket remélem nem kell bemutatni: Asterix (és Obelix), a gall(ok) vicces és elgondolkodtató áltörténelmi kalandjai, és Lucky Luke, a leghíresebb vadnyugati hős, aki gyorsabb az árnyékánál is. Illetve a klasszikusnak számító Konc, ami nagyon jó családi program is lehet. Olyan vicces és izgalmas kaland, amit kár lenne kihagyni, ráadásul szemet gyönyörködtető karakterekkel és rajzokkal. Ugyanitt említeném még az Egérőrség köteteket, amelyek külföldön már régóta, itthon pedig remélem egyre inkább hódítanak. Az egerek élete nem könnyű, hol nagyobb ellenféllel kell felvenni a harcot, hol az éhezés ellen küzdeni. Ja, és még egy antológia, kifejezetten gyerekeknek: Hahota Pörgető, a diákoknak pedig a "sima" Hahota. Geronimo Stilton már nemcsak könyv és rajzfilm, hanem képregény formájában is olvashatjuk az újságíró egér kalandjait, aki csak nyugalmat szeretne. Persze ez sosem jön össze.Ugyanez a kiadó elkezdett két Marvel sorozatot is, amelyeket már kisebb iskolás korban is el lehet kezdeni: Pókember, illetve a Bosszúállók kalandjait követhetik az erre vágyók, ismert történetek, de jóval emészthetőbb és lazább formában. Ha pedig hazai tájakon kalandoznánk, ott a Balaton, Tihany, boszorkány és elvarázsolt lények, egy szóval: Helka.

 Van még egy külön kis szelete ennek a világnak: képregények, amelyek (talán) első sorban lányoknak szólnak. Inkább azt mondanám, 10-12 évesnél nagyobb lányoknak, de ezt nem lehet pontosan belőni. Ilyenek a Nimona, ami alapból egy hercegnős-királyos-sárkányos és hihetetlenül humoros webcomic, de hozzánk nyomtatva is eljutott. Vagy Ánya kísértete, ami... hú, nagyon sok témát érint, ami egy tini lány életében fontos lehet. És még azon is túl. Röviden azt mondanám rá, Locke&Key Light, de ennél azért több. Ezen a vonalon mozognak a Mosolyogj!, és a Nővérek is (illetve a Görcs, ami jelen pillanatban már előrendelhető). Előkerülnek a fogszabályzó, a kis testvér, a szerelmek, a hobbik, a félelmek, a női gondok, legyenek azok testi vagy lelki jellegűek. Csodálatos művek, kivétel nélkül! És megemlíteném még a Cserkeszterek című kötetet, ami csak pár napja jelent meg, de kár lenne kihagyni! Cserkészlányok nyári táborban, ahol különös lényekkel és jelenségekkel találkoznak. Ez is remek nyári olvasmány, természetesen nem csak lányoknak! És nem csak gyerekeknek. ;)

 

 

 Mielőtt felsorolnám az említett képregényeket, és azok kiadóit, fellelhetőségét, egy dologra hívnám fel a figyelmet: nehéz azt megmondani, hogy egy adott kiadvány hét éves fiúnak vagy 11 éves lánynak való. Minden ember más, minden gyerek más. Azt ajánlom, olvassuk el mi magunk először, és azt a véleményt vessük össze a gyerek érettségével, lelki világával, érdeklődésével. Ráadásul lesz miről beszélgetni. ;)

 

Drize Kiadói Kft. - Garfield, Orson (U)
Móra Könyvkiadó - Asterix, Hupikék Törpikék (U)
Magánkiadás: Haui József - Bucó, Szetti, Tacsi és Micike (O)
Vitanum – Kockás (U)
ÁBRA Lap- és könyvkiadó - Hahota Pörgető (U)
Magánkiadás: Gyükér Zsófia – Hókavölgy (O)
Pesti Könyv Kiadó - Minyonok, A kis kedvencek titkos élete, Lucky Luke (U)
Betűtészta Kiadó - Helka (U)
Frike Comics - Mosolyogj! (O)
Ciceró Könyvstúdió - Nővérek, Görcs, Ánya kísértete, Egérőrség, Nimona, Cserkeszterek (U)
Vad Virágok - Pókember, Bosszúállók, Konc, Kázmér és Huba, Geronimo Stilton (U)

*U – újságos, könyvesbolt, de persze online is; O - online

Sziasztok Westerosiak!

A mai cikkem spoilereket tartalmaz a Trónok harcával kapcsolatban, én szóltam.

Sajnos vagy nem sajnos, de elég sok mindent gyűjtöttem, életem különböző szakaszaiban. A Spawn rajongásom többé kevésbé a mai napig töretlennek mondható, a Walking Dead, Stephen King, Pókember, és sorolhatnám még mik mellett egy dolog kiemelendő, ami iránt az érdeklődésem túllépi az átlagos szintet.

Ez pedig George R.R. Martin író munkássága, azon belül is a mindenki által imádott Tűz és Jég Dala regényfolyam, és a hozzá kapcsolódó egyéb „mercsendájzing” termékek. Ha szépen akarok fogalmazni. Ha nem, akkor úgy lehetne leírni, hogy a könyvek mellett vannak babáim és játéksárkányaim.

Az HBO Trónok Harca sorozata nekem az egyik kedvencem volt, egészen az utolsó előtti évadig, amikor már az írók magukra maradtak és elfogyott szerintem minden puskapor. Számomra a Fattyak Csatája után indult a hanyatlás, ami a hatodik évad 9. része volt, és mai napig kiráz a hideg, ha rágondolok, mennyire epic volt. Nekem az volt a sorozat csúcspontja, és sikerült utána nagyon alulmúlni (pedig akkorra a könyvek már rég elfogytak, ugyanis a Havas Jont érintő utolsó történés a Fekete várban történő megkéselése volt).

Igazából nem tudom milyen indíttatásból kezdtem el olvasni a könyveket. Először ugyanis azokkal kezdődött a függésem. Munkába járás közben, a buszon olvastam el a könyveket, néhány hónap alatt, pontosan már nem emlékszem. Ahhoz képest, hogy kb. 6000 oldalról van szó, alig romlott a szemem 3 dioptriát ennek köszönhetően. Miután a végére értem, elkezdtem a sorozatot nézni. Meg vettem egy új szemüveget.

A mai napig nem felejtem el, amikor a könyvekkel még nem tartottam a kis köcsög Joffrey Baratheon halálánál, és az egyik ismerősöm facebookon elspoilerezte nagy büszkén. Ezzel egy örök életre bizalmatlan lettem vele szemben. Nem baj, már nem haragszom, csak csalódtam. Remélem tudod, hogy rólad van szó… khm. Bocsánat. Elkalandoztam.

Az évek során elég sok minden felgyülemlett a vitrinben ebben a témában. Nagyon büszke vagyok a Tyrion Lannister Threezero figurámra, és a barátjára, az éjjeli őrség felkent parancsnokára, Havas Jonra. Ezek tényleg nagyon szép figurák, nézzetek meg pár képet róluk lentebb.

A Tűz és Jég Dalának számomra legkedvesebb karakterei mégis a sárkányok voltak, ugyanis nagyon sárkányimádó vagyok, van néhány cukiság imitt-amott. A műgyanta kis sárkányok is itt vannak Tyrionék mellett. Drogon kicsit rajzfilmesre sikerült, de a másik két tesója igen pofás, és szép pózban lettek megörökítve. Apropó sárkányok… Kit zavart még, amikor az éjkirály olimpiai bajnok gerelyhajításával megölte az egyiküket? Komolyan mondom, vérlázító volt.

A gyűjteménynek még két könyv is a része, az egyik a Trónok harca első évadának hivatalos filmkönyve, ahol kulisszatitkokat lehet olvasni a sorozat készítéséről. Emellett pedig itt van a polcon a Tűz és Jég Világa című „képeskönyv”, ami úgy íródott, mintha egy westerosi történelemkönyv lenne. nagyon szépen illusztrált könyvről van szó, és elég jól elmagyarázza a westerosi mitológiát. Egyetlen poént azért találtam benne, a belső borítón, a „Sárkánykőt” ábrázoló képen a sárkányszobrok nem mást ábrázolnak, mint Alduint, a világevőt, a Skyrim című játékból. Speciel ő is megvan a játék gyűjtői változatában, így nem csoda, hogy feltűnt, de azért ez ronda húzás volt. :D

George R.R. Martin bácsi az évek alatt már számtalanszor biztosította az olvasóit, hogy folytatja a könyvsorozatot, és valamennyire egyetért a rajongókkal, hogy az HBO sorozatának vége bizony el lett b… rontva, így ő állítólag más véget szán a szereplőinek.

Remélem, hogy egyszer olvashatjuk a Winds of Wintert, ami a hatodik könyv lesz, de állítólag még azon kívül egy részt szán a nagy művének. Én várom, az biztos, és amíg nem jelenik meg, elolvasom az Álomdalokat. Hát gyerekek, érdekes egy kötet az is, de az majd egy másik bejegyzésre tartozik.

Köszi, hogy velem tartottatok ezen a kiránduláson a gyűjteményem „Trónok harcás” bugyrában.

További képekért katt ránk a facebookon 
https://www.facebook.com/hetkoznapigeeksagok

Bélu voltam, sziasztok!

Hú, nem könnyű elkezdeni. Olyan sok szálon lehetne, mert a mű lényege maga az élet, a barátság, a depresszió, az idő múlása. De pontosan ezért nehéz valahol belefogni.

Nem csak csili-vili szuperhősök győznek le mindenkit a képregények oldalain. Ezt már – remélem – tudjuk. Már mutattam be ilyet, és még fogok is. Van ez az érdekes (nyilván nem mindenkinek) műfaj, ami az életrajz, önéletrajz, és mellettük az ilyen alapokon nyugvó, de némi fikcióval kiegészített művek. Utóbbi években kaptunk pár ilyet, köztük két nagy ismétlést is. Ami persze nem baj, mert minél többen olvassák a Maust és a Persepolist, annál jobb. Nem boncolgatom, miért, ez most nem erről szól. Nem túl bátrak a kiadók ilyen szempontból, és valahol meg is értem. Ha valami nem népszerű, az nehezen hozza vissza az árát. Volt még Csontváry, Rembrandt, A nagy Csé, A Faith no More képes testamentuma, Eva - Hazatérés – de ezek ismert és/vagy világhírű művészekről szólnak. Van pár webcomic-nak indult, aztán majd kiadásra került kötet (pl. Blossza, Minden belefér, Ahol a hegyi hódok). Meg két kedvencem, bár nem feltétlenül én vagyok a célcsoport: Mosolyogj! és Nővérek. Persze ez a „lista” a teljesség igénye nélkül készült, de a lényegen nem változtat: igen kevés ilyen képregény van a magyar piacon. És elérkeztünk a mai áldozathoz: Anna Krztoń – Szedd össze magad

Lengyel szerző (ilyet is még, sokat!) életének egy részét ismerhetjük meg, és szerintem sokat saját magunkkal találkozhatunk a történetben. Ha másért nem, mindenki volt gyerek, fiatal, majd felnőtt. :D A kötet elején valahol a kilencvenes években járunk, különböző lengyel - kisebb és nagyobb – városokban, amelyek nevét megpróbáltam kiejteni, de vagy a torkom fájt utána, vagy picit leköptem magam. Ezután csak úgy olvastam, hogy Przsbzsb vagy Krcspzsmm, úgyis a történés a lényeg. Sok mindenben folyamatosan érezhető, hogy Lengyelország közelebb van és volt a nyugathoz, mindig találunk majd olyan apróságokat, amelyek ezt igazolják. És minél keletebbre élt és nőtt fel az ember, annál inkább szembetűnő minden ilyen dolog.

Tizenévesen ugyanazt csinálták, amit mi is. Legalábbis én nagyon tudtam azonosulni az egésszel. Barátok, helyben, de a környező településeken is, akikkel összejárunk, bulizunk, ott egy rakás ember, akiről nem tudunk semmit, aztán kiderül, hogy mégis, mert van, akinek legalább három neve van, valamikor már találkoztunk egy buliban, koncerten vagy kocsmában, megbeszéljük a kedvenc zenéinket, könyveinket, vagy ha nem is kedvencek, akkor is hallottuk, olvastuk, mert minden érdekel, mindenre fogékonyak vagyunk, igyunk még egyet, gyújtsunk rá. Innen nézve kaotikus, de amikor benne éltünk, volt „logikája”. Akkoriban még alakulóban van az ízlés, a személyiség, nyilván sok mindent és sok mindenkit meg kell ismerni. Ami lassítja a történést, az – ami nekem is kedvencem volt a kilencvenes években – a levelezés. Rendesen, postai úton, napokig-hónapokig várva a válaszra. Így tartottuk a kapcsolatot akár sok ismeretlen ismerőssel is, és ez olyan természetesnek tűnt. Megosztani a gondolatainkat, az örömünket, bánatunkat, bármit. Az e-mail, social media és általában, az internet világában ez már elképzelhetetlen, de akkor élveztük, és fontos is volt. És lassan a képregény témája is kikristályosodik, egyre közelebb kerülnek a főszereplők, a három lány: Iga, Asia és Ania. Ezzel egyidőben minden és mindenki más távolabb kerül, háttérbe szorul. Több kapcsolat is lesz, amiről csak említés vagy utalás van, de magával a szereplővel nem is találkozunk, vagy csak futólag, nagyon kevés panel erejéig. Megismerünk kultúrákat, szubkultúrákat. Képregényes szempontból külön érdekes, hogy itt-ott, egy polcon vagy asztalon hever olyan képregény – lengyelül – ami nálunk csak mostanában jelent meg. A rock, metal, punk vagy alternatív rock is fontos és megkerülhetetlen, gyakran látunk idézeteket.

• 
• 
• 
• 
• 

De a törpök élete nem csak játék és mese… Az egyik fő téma a depresszió, amelyik valamilyen formájában minden főszereplőt érint: akár szenvedő alanyként, akár segíteni próbáló társként. Mert nemcsak annak küzdelem, aki nem tud kimászni belőle, hanem annak is, aki szereti, jót akar, mosolyt akar látni a régi barát arcán. De sokszor tehetetlen. Aztán találkozunk még nagyon ellenséges, rideg szülőkkel, válással, költözéssel, elhidegüléssel. Amikor adott egy fizikai távolság, eleve nehezebb fenntartani egy baráti kapcsolatot. Ritkán lehet találkozni, a személyes kontaktust pedig nem könnyű helyettesíteni. Megjelennek új emberek, romantikus kapcsolatok, telik az idő, és a barátság már nem olyan, amilyen volt. A tini is felnő, másképp szemléli a világot és a gyerekkori barát jelen helyzetét, szemléletét is. Ettől függetlenül létezik olyan barátság, ami mindezt és mindent túlél, még ha döcögősen is. Ez egy ilyen történet.

Ami szintén érdekes, az idő múlása, a világ fejlődése, és ezt is nyomon követhetjük a kötetben. A gyerekek kijárják az iskolát, főiskola, egyetem kerül a képe, és eközben szépen átmentünk a kétezres évekbe. Megjelennek a mobiltelefonok, a régi számítógépek és hatalmas monitorok helyét átveszik a laptopok, majd a tabletek. A levelezés helyét átveszi a facebook üzenet. A bakancsos gimisek művészek lesznek, vagy legalábbis próbálkoznak.

Őszintén remélem, az ilyen képregények is legalább kicsivel népszerűbbek lesznek a jövőben. Minden műnek van mondanivalója, hát még annak, amelyikben valaki az életét meséli! Igaz, nem röpköd benne senki, nincsenek álarcok, csak hétköznapi emberek. De mégis hősök.