A Vitanum Kiadó képregényantológiáiról már sokszor volt szó itt a blogon. A Fekete Fehér Kockás csupa fantasztikus címmel, inkább felnőtteknek szóló tartalommal jelentkezik. Ez főleg a 2000AD Kiadó sorozatai miatt érdekes számomra, de sok más klasszikus címmel is megörvendezteti a kiadvány az olvasóit.
Karácsonyra Tibi koma Jézuskájának jóvoltából viszont a Kockás 2021 őszi, és téli különszámait is beírhattam a kockás füzetbe. Úgy gondolta, hogy soha nem venném meg magamnak, és igaza is volt. Viszont egy képregény miatt Tibi szerint érdemes fellapozni ezeket a különszámokat, már ami engem és a faramuci ízlésemet illeti.
Ez az Égbolt Királya című francia képregény Étienne Willem tollából és rajzolókájából. Az alkotóról nem sok mindent ad ki a kereső, amit találni lehet róla, az is csak franciául van, amit nehezen értek, de inkább egyáltalán nem. Van egy insta oldala, ahol csomó cuki és szexi rajzot is lehet találni, érdemes rákukkantani.
A képregény nagyon Blacksades, mi azt ismertük először. Szereplői antopomorfizált állatok, és a harmincas évek eleji Amerikába kalauzol el minket. Gazdasági válság, hajléktalanság, munkanélküliség, szesztilalom… Minden adott egy jó kis retro történethez. Az Égbolt Királya a Harry Faulkner nevű majom, aki a világ legjobb pilótája. A Wakanda utolsó útja című történetben egy rejtélyes módon működő léghajót eltérítő terrorista csoport okoz kellemetlenséget, míg a Hollywoodlandben a filmkészítés és háttere adja meg a történet keretét, és itt a második fejezetben egy kis szuperhősködés is belefért.
A rajzokhoz nincs sok hozzáfűznivalóm. Vagy mégis. Lényegében tökéletes a képi világa a képregénynek. Rajfilmszerű, nemcsak a karakterek, de a hátterek is részletgazdagok. Arról meg ne is beszéljünk, hogy lehet ilyen szexi macskákat rajzolni?
A történetek nagyon jól fel vannak építve, önállóan is teljes értékűek, de együtt az igaziak. Amellett, hogy a rajzok zseniálisak, a szöveg mennyiségére sem lehet panasz. Van mit olvasni, a biztos. Amennyire ki tudtam venni, még van egy Chicago című fejezete is a sorozatnak, szóval lehet, hogy még azt is olvashatjuk magyarul.
A mellékelt képeken a képregényből láthattok néhány panelt és az alkotó, Étienne Willem instagram oldaláról néhány képet.
Bélu voltam, sziasztok.
Nem is olyan régen beszámoltunk róla, hogy elindult itthon egy igazi 21. századi kezdeményezés, a cultree.hu oldalon lehet digitális képregényeket vásárolni és olvasni. 2021. decemberében egy olyan meglepetéscím került fel az oldalra (legalábbis számomra az volt), amire egyáltalán nem számítottam, hogy valaha is olvasni fogom magyarul.
Hát én. Az a helyzet, hogy annak ellenére, hogy a képregény nem ad többet egy X-O Manowar és Bloodshot szerelemgyereknél, mégis van benne valami vonzó, bűnös élvezet. Nem csoda, hogy Arik, a vizigót visszaköszön, mivel a zseniális Matt Kindt az „apukája”(rengeteg Valiant sztorit ő jegyez azon kívül is).
A legrosszabb az egészben, hogy valószínűleg fogom folytatni ezt is.
Még a nagy vámos mizéria előtt berendeltem, és meg is érkezett a Rai negyedik kötete (ez az eredeti sor utolsó darabja). Az ötödik évezredben játszódó történetnek ez a befejező része, még van valami oldalági rokona, a Beyond New Japan című kötet, amit a közeljövőben még meg fogok rendelni, mert ebből a világból nehéz kiszakadni.
Egyrészt gyanús, hogy az első történetben megismert „gyerek” Raijin bizony a Rai második, 2019-ben indult sorozatának egyik főszereplője, aki a „jézusarcú” Raival rója a sztyeppét a jobb napokat is megélt Föld nevű bolygón. Ugyanis ebben az első füzetben Raijint, miután megtudtuk, hogyan is gyártja „gyermekeit” Apa, gyors kidobják, mint macskát szarni, a Földre, az apa rémuralmát megdönteni vágyó forradalmárok. Pedig Raijin nem sokat tehet az egészről, de mindegy.
Amikor Stan Lee előhozakodott Pókember karakterével, kiröhögték. Miért lenne szükség egy olyan szuperhősre, akinek az élete is egy folyamatos csőd, mindig bajba kerül, és szétstresszeli magát mindenen? Ma már tudjuk, hogy nagy siker lett a Pók az elmúlt közel 60 évben, és megalapozatlanok voltak a kezdeti kritikák.
Nem akarok széjjelszpojlezerni semmit, de Pókember élete így egy tényleges emberéletbe behatárolva még inkább kiábrándító, mint úgy általában. Peter Parker hibái egész életében végig kísérik, és minél idősebb, annál nehezebben tud megküzdeni az eléje kerülő problémákkal. 1946-ban született, és a 2010-es évekig követhetjük nyomon a kalandjait.
Zórád Ernő egy olyan képregényrajzoló, aki – Tibi szerint – már életében legendává vált. Az biztos, hogy a hazai képregényalkotás legendás alakjáról van szó, akinek számos képregényt köszönhetünk, miközben ő ízig-vérig rühellte, hogy neki ebből kell megélnie (elsősorban festőművésznek tartotta magát).
Az idén megjelent füzetben két változatát olvashatjuk a képregénynek, egy kezdetleges változatot, aminél szebbet biztosan kevesen tudnának rajzolni, és a még szebb végleges változatot. Szemet gyönyörködtető tájak, élethű alakok elevenednek meg a lapokon. A történetet Cs. Horváth Tibor dolgozta át, de a mondanivalóján nem változtatott. Együtt kellene élnie mindenkinek békében.